Most még nagyobb lehet a kétely bennünk, hogy nem vagyunk elég jók

A jelenlegi helyzet sokakat próbára tesz. Már semmi sem ugyanolyan, mint korábban. Ami van, azt pedig nehézségként élhetjük meg. A bezárkózás, az elszigetelődés sem tesz jót az önértékelésnek. Nap, mint nap feltehetjük a kérdés magunknak: elég jók vagyunk?

Az érem két oldala

Vajon nehéz az élet karanténban, vagy éppen ellenkezőleg? Szuper minden, mert most aztán végre együtt lehetünk a férjünkkel, feleségünkkel? A gyerekeket sem csak reggel és este látjuk, hanem egész nap ott vannak. Idillien hangzik. De az éremnek mindig két oldala van.

Tehát elfogadható álláspont, hogy a karanténnal járó összezártság kifejezetten élvezetes valakinek. Jól érzi magát. Lubickol az otthonlét örömeiben. Lehetőségként fogja fel a karantént, nem pedig tehernek. Ahogyan az is, hogy a háta közepére kívánja. Inkább lenne máshol, s foglalkozna mással, mint a gyerek angol házijával. Sőt, az is belefér, ha hol ezt érezzük, hol pedig amazt. A negatív pillanatokban lehet bennünk kétely, hogy nem vagyunk elég jók.

Szülőnek lenni most nehezebb

Most minden új, most minden más. Ezt az érzést a karanténnal együtt járó bezártság, a bizonytalanság érzése csak tovább fokozza. Hiszen van min agyalni. Az otthonlétben most az az igazán nehéz, hogy megsokasodtak a teendők. Bár úgy tűnhet, hogy otthon vagyunk, így rengeteg időnk van a családunkra, magunkra, ez nem teljesen van így.

Hiszen ez az otthonlét nem egyenlő azzal, mint amikor szabadságra megyünk, és azt csinálunk, amit szeretnénk, vagy amit elterveztünk. Most az élet írja a szabályokat. Amelyek – lássuk be – elég kemények. Elég csak arra gondolnunk, hogy már több, mint egy hónapja home office munkarendben dolgozik a fél ország, a másik felének pedig több és akár nehezebb lett a munkája, mint valaha is volt.

Emellett változott az otthoni felállás is. A home office mellett az iskolás gyerekeket nevelő családoknál jelen van a homeschooling is. Ami tényleg pokoli nehéz tud lenni. És erről egyáltalán nem a pedagógusok tehetnek. A gyerekek is érzik, hogy ez más. Talán ezért előfordulhat, hogy ellenállnak. Nem akarnak a leckével foglalkozni. Nem értik a feladatot. Anya vagy apa máshogyan magyarázza. Ők mégsem pedagógusok. Nehéz most iskolásnak lenni, de a szülőnek lenni még nehezebb.

Nem vagyunk elég jók?

Ahol kisebb gyerekek vannak, ott is minden változott. Mert nincsen játszóterezés, bandázás a kis barátokkal. Beszűkültek a lehetőségek. Marad a séta, ugyanazokon a jól bevált útvonalakon, amelyet sokszor, mint a zombik, úgy teljesítünk minden nap, csak hogy történjen valami.

S mivel mindenki otthon van a családban, főzni, mosni, pakolni, takarítani is többet kell. Több ember összezárva még nagyobb rendetlenséget csinál. Tehát joggal érezhetjük azt, hogy ennyi feladatot nem tudunk elvégezni. Erre képtelenek vagyunk. Nem vagyunk elég jók.

Mindez talán még elolvasni is sok(k). De ez most nem panaszkodás. Ez az élet maga. Viszont úgy érzem, hogy gondokról beszélni szabad. Természetesen nem jó csak a nehézségekre koncentrálni, de tudomásul kell venni, hogy most ez is része az életünknek. A gondunkat, bajunkat, problémánkat valakinek el kell mondanunk, azt valakinek meg kell hallgatnia. Mert egyedül nehéz. Most pláne.

Az elég jó érzése eddig mentsvár volt azoknak, akik nem akartak tökéletesek lenni. Hiszen elég volt elég jónak lenni. Most viszont már abban is kételkedhetünk, hogy elég jók vagyunk e. Tehát akkor tényleg nem vagyunk elég jók?

Jólét – de milyen?

Ez nehéz kérdés, hiszen mindent meghatároz, hogy saját meghatározásunk szerint elég jók vagyunk e. Vajon csak panaszkodunk, ahelyett, hogy cselekednénk? Örüljünk, hogy egészségesek vagyunk. Ez tényleg számít. Így, a járványügyi vészhelyzet kellős közepén pláne. De azon is érdemes elgondolkodni, hogy mit jelent az egészség.

A mostanában igen gyakran emlegetett Egészségügyi Világszervezet még évtizedekkel korábban meghatározta az egészség fogalmát, amely így szól: az egészség a teljes testi, szellemi és szociális jólét állapota, nem pusztán a betegség vagy fogyatékosság hiánya.

Bár ez a megfogalmazás idealisztikusnak tűnhet, nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az egészség nem csupán a testre koncentrálódik. Felhívja a figyelmet, hogy a saját, személyes jólétünk éppoly nagy jelentőséggel bír. És ennek így is kellene lennie.

De hát akkor mit tehetünk, hogy elég jónak érezhessünk magunkat? Milyen jólét kell ehhez? Nem lehet elégszer hangsúlyozni a kommunikáció jelentőségét. A családot, akiknek nem csak feladatot kell adnia nap mint nap, hanem egy olyan elfogadó közegnek kell lennie, amely megérti és helyén kezeli, ha az egyik tagjának éppen kibillent a lába alól a talaj. Azt is megérti, hogy ez most egy egyszerűnek tűnő matekfeladat, vagy egy odaégett pörkölt miatt, esetleg egy nyárra tervezett, s most kényszerűen lemondott külföldi utazás miatt történt.

Tereljük el a figyelmünket, és próbáljuk élvezni az életet. Erre jók a barátok, akikkel most online tartjuk a kapcsolatot, de legalább tudunk például olyasmin egy jót nevetni, hogy hogyan is nézünk ki fátyolmaszkban. Ne szégyelljünk most filmeket, sorozatokat nézni. A streaming szolgáltatók talán a legnagyobb nyertesei lesznek a karanténnak. De sebaj. Elég jók vagyunk akkor is, ha napi több sorozatot megnézünk teregetés és vasalás helyett.

S lebegjen a szemünk előtt: egyszer ennek is vége van. Elmúlik. Mint minden rossz, ami az életünkben történhet.

Szerző: Karóczkai-Müllner Helga

Kép: Pixabay