Mielőtt feladnánk az álmunkat!

Hetek, hónapok, évek óta küzdhetünk valamiért, egy célért, aminek eléréséről hisszük, hogy attól boldog, sikeres, elismert lehetünk. A nem várt, túl nagy akadályok letörhetnek bennünket, késztethetnek beletörődésre, feladásra is.

Az önfejlesztő, cselekvésre sarkalló írások nem mindenkinek segítenek túllendülni egy-egy szakadék felett. Az olvasó gyakran érezheti azt, hogy olyan könnyű leírni, hogy ne adjunk fel valamit, mint megfogadni: Nem adom fel az álmomat és küzdök tovább! Így, felkiáltójellel!

Mert azt az apróságot mindig kihagyjuk: minden csak rajtunk áll!

Nem kifelé, hanem befelé

Sikerorientált világunkban mindannyian igyekszünk kifelé azt mutatni, hogy minden rendben van velünk: A magánéletünkkel, a gyermekeinkkel, a szüleinkkel, a tágabb családunkkal, a munkánkkal, az otthonunkkal és az egészségünkkel is. Mert, ha nem így lenne, azt nagyon nehéz lenne beismerni, szembe nézni vele, pláne elfogadni mások jó, vagy ellenkezőleg rosszindulatú reakcióját erre.

Hovatovább manapság nem is nagyon akarjuk tudomásul venni, hogy az élet ilyen: vannak benne hullámvölgyek. Nem is kicsik. Azt pláne nem, hogy tulajdonképpen ezektől szép az élet. Mert akarni egy-egy szakadékból kimászni már félsiker, és tulajdonképpen ez az elszántság, ez a kimászni akarás vihet bennünket előrébb. Az igazi siker meg nem más, mint ezek a kisebb és nagyobb akadályok leküzdése, és ezek ünneplése. Még akkor is, ha ezek nem látványosak és csak mi tudunk róla, vagy legfeljebb a szűkebb környezetünk.

Saját lelki békénk érdekében meg kell tanulnunk, hogy ne érdekeljen bennünket más véleménye, pláne akkor nem, ha valami nem sikerül, vagy nem úgy sikerült, ahogy azt szerettük volna, nem eléggé látványosan más számára is. Helyette, ahogy a gyerekek önbizalmát segítő írásunkban ajánlotta Győri Ildikó pszichológus: használjuk a hangulathőmérőt, vessük számba, ki áll hozzánk lelkileg a legközelebb, ki az, akit igazán szeretünk és viszont szeret, ki az akinek a legszívesebben újságolnánk el valami jó hírt, mert ők azok, akiknek a véleménye és esetleges építő kritikája, érhet számunkra bármit is akkor is, amikor feladni készülünk valamit. Vagy fel is adjuk.

Újrafogalmazás

Amikor elmegy a kedvünk valamitől, pont attól, amiért már régóta küzdünk, kitartóan teszünk érte, mert alig, vagy egyáltalán nem jut nekünk siker osztályrészül, akkor, mielőtt még letennénk az álmukról, segítsünk magunknak úgy, hogy újrafogalmazzuk a vágyunkat.

Mielőtt végső elhatározásra jutnánk, térjünk vissza a gyökerekhez, ahhoz a ponthoz, amiből egykori álmunk kiindult. Emlékezzünk vissza arra, hogy mi indított el bennünket a cselekvés útján, mi volt az eredeti elképzelésünk és célunk. Ez a pont azért nagyon fontos, mert újra előkerülnek az eredeti motivációs elemek, az igazi vágykeltő momentumok. Engedjük el magunkat – minden azóta felmerült akadályt – ne engedjük hogy ezek belekússzanak a gondolatinkba. Igyekezzünk elképzelni azt, amit akkor el akartunk érni, amiben, amitől sikeresnek, elégedettnek, célját elértnek, boldognak láttuk magunkat előre.

Ha megvan ez a pont, akkor jegyezzük ezt fel, akár írjuk le egy papírra, keressünk róla újságfotót és vágjuk ki, tegyük jól látható helyre, vagy az interneten kutassunk képet használjuk háttérképként a mobilunkon, a számítógépünkön, hogy mindig emlékeztessen bennünket a célunkra. S ha eddig ezt nem tettük, most minden egyes nap vegyük ezt elő, vagy amikor az álmunkért kezdünk cselekedni, hogy motiválhasson bennünket.

S most ezután vegyünk egy nagy levegőt, és nagyobb pontokba véve soroljuk fel magunknak – szintén vessük papírra –  miket tettünk eddig az álmunkért és milyen részeredményeket értünk el. Majd azt, hogy milyen akadályokkal találtuk magunkat szemben.

Bármennyire ijesztő, fájó, kiábrándítóak ezek a sikertelenségek, nekünk ez jelentheti a kulcsot a pozitív jövőhöz. Mert ezeket, ha megfigyeljük, rávilágítunk arra, hogy miért kerülhettünk slamasztikába, miért nem sikerültek dolgok, és máris láthatjuk mivel kell elsősorban foglalkoznunk, mikre kell megoldást találnunk. Esetleg úgy ahogy van félre tenni azokat, vagy ezek értelmében újratervezni az álmunk eléréséhez vezető utat, ahelyett, hogy letérnénk arról, vagy feladnánk a vágyunkat.

El kell fogadnunk azt is, ha egy álom elérhetetlen abban a formában, amiben mi szerettük volna magunkénak tudni. Azzal, hogy elismerjük, valami elérhetetlen számunkra, egyáltalán nem jelenti azt, hogy el kell engednünk az ábrándjainkat. A módosítás egy elérhetőbb, könnyebben kivitelezhető vágyálomért nem egyenlő a feladással. Módosítsuk bátran a célszalag tárgyát.

Több szem, többet lát

Ahogy elképesztően nehéz tud lenni az, hogy beismerjük a kudarcainkat, motiválatlanságunkat, pillanatnyi elakadásunkat ugyanolyan, ha nem nehezebb mások előtt, akár azok előtt, akiknek véleménye valóban számít nekünk is beismernünk azt, ugyanolyan nehéz, ha nem még nehezebb segítséget kérnünk a továbbiakhoz. Pedig, ha szükséges mások odaadása ahhoz, hogy ki tudjunk jutni a gödörből, akkor el félre kell tennünk a hiúságunkat és segítséget kell kérnünk.

Forduljunk olyan emberhez, akinek a véleménye valóban számít nekünk, akiére valóban adunk és/vagy rendelkezik olyan (szak)ismerettel amire nekünk szükségünk van. A támogatás kérése ne csak a fizikai megvalósításról szóljon,  hanem a mi lelkiállapotunk erősítéséről is. Ne szégyelljük megosztani az elkeseredésünket, a megtorpanásunkat, a félelmeinket, a csalódottságunkat másokkal. Ne féljünk gyengének, elesettnek, ügyetlennek érezni magunkat senki előtt sem.

Higgyük el, minden ember kerül rossz passzba, nem is egyszer az életben, hanem sokszor, s az is küzdhet belül a démonjaival, akiről úgy véljük a jég hátán is megél, és minden gátat gond nélkül leküzd. Tudatosítsuk, hogy ritkán sikerülhet valami elsőre, és minden sikersztori mögött volt, és merül fel újabb és újabb akadály.

De mielőtt újra nekifutnánk a célunknak, ünnepeljük meg magunkat, hogy eleve mertünk nagyot álmodni, hogy eddig eljutottunk és most szembe is néztünk a kudarcunkkal. Igyunk egy pohár pezsgőt, nézzünk egy mozit, hallgassunk jó zenét, sétáljunk a parkban, üljünk lóra, együnk valami finomat….tegyünk olyat, ami kimozdít bennünket a letargiából, előlegezzük meg magunknak a sikert. Ne hagyjuk, hogy legyőzzenek bennünket a kudarcuk. Ha másként nem, akkor úgy, hogy módosítjuk az álmunkat, könnyebben elérhetőbbé.

Kép: Unsplash