Merjünk változtatni a karantén után: lehetőség legyen, ne börtön

Az elmúlt heteket valamennyire megszenvedtük, ki így, ki úgy. Mindannyian máshogy éltük meg és viseltük a történteket. Most lassan megrázhatjuk magunkat és felállhatunk. Jó lenne ezt úgy tenni, hogy ne sérüljünk tovább. Általánosítani nem szeretnénk, inkább megmutatjuk az olvasóink hogyan éreznek, hogyan szeretnének tenni a saját szebb, biztonságosabb jövőjükért. Mivel lettek gazdagabbak a veszteségeik ellenére.

Alapjában változtatta meg az életünket a koronavírus. Fenekestül felforgatott mindent. Már semmi nem lesz ugyanaz, ami volt. Persze, egyáltalán nem biztos, hogy rosszabb lesz. A változás, amelyet ez a helyzet okozott, még jól is elsülhet. Globálisan is jobb lehet a világ. Mi most mégis arra voltunk kíváncsiak, hogy az egyénre milyen hatást gyakorolt a karantén. Az ember mire számíthat, mit él meg, ha a jövője forog kockán? Merünk változtatni?

Karantén után

Az öngondoskodás szerves része kellene, hogy legyen a mindennapoknak. Ha valami nem stimmel az életünkkel, azon jobb változtatni, különben beüthet a krach. Néha azonban nem látunk tovább az orrunk hegyénél. Ilyenkor jó, ha valami felráz. Valami váratlan. A koronavírus éppen ilyen.

A válsághelyzet egyfajta lehetőségként is felfogható. Nem kell görcsösen ragaszkodnunk olyan elvárásokhoz, hogy maradjon minden úgy, ahogyan volt. Merjünk változtatni, most érkezett el az ideje. A karantén idején kialakulhattak új szokásaink. Olyanok is, amelyek eddig hiányoztak, vagy nem is foglalkoztunk velük. Nem érdekeltek vagy eszünkbe sem jutott. Nem kell ezeket elengednünk. A nehézségeknek intsünk inkább búcsút.

Boldogság a Dunakanyarban – nem változott semmi

Orsi kislányával és férjével a Dunakanyarban él. Várandós, néhány hét múlva már négyen hajtják álomra a fejüket otthonukban, amikor is megszületik a kisfiúk. Azt mondja, hogy állapota miatt sajátos helyzetben vannak. Nem is alakulhatott volna szerencsésebben a várandóssága, hiszen ez egyébként is a lecsendesülés időszaka. Ők úgy élik meg, hogy a karantén csak adott nekik.

– Számunkra nem volt ijesztő a karantén szó. A férjem többnyire itthonról dolgozik. Én három évig itthon voltam a kislányommal, majd másfél év munka után január óta újra itthon vagyok. A tavasz nálunk kertben ülős, metszős, fűnyírós, ültetős. Mindig tevékenyen telik, soha nem unatkozunk. Nem volt kínszenvedés most sem. Ugyanazt tettük, mint ilyenkor mindig – meséli Orsi. Számára az okozott nehézséget, hogy úgy érezte, korlátozzák a szabadságát. Nem dönthet bárhogy bármelyik pillanatban.

A szórakozásról sem kellett lemondaniuk. A lakóhelyük közvetlen szomszédságában ott a Duna, a Börzsöny, számtalan kirándulóhely. Bármikor kimehetnek egy zegzugos homokszigetre a Dunán. Számtalan boldog pillanatot éltek meg a karantén alatt. A kislányuk megtanult biciklizni. Felújítják a házukat, másfél hónap alatt többet haladtak, mint előtte hónapok alatt. Más lett a fókusz. Nem jár boltokba, vásárolni, ott a webshop. – Leszakadtam az órafétisemről. Már nem nyomaszt, hogy pontban 8 órakor nincsen reggeli – mondja.

– Kisbabával amúgy is óvatos az ember. Úgy tervezzük, hogy 2-3 hónapos koráig nem járunk sehova, legfeljebb a férjem néha bevásárolni. Maszkban, kesztyűben. Óriási áldás, hogy itt élhetünk. A kertben letépem a rozmaringot, kiveszem a tyúkok alól a tojást, kolbászt a helyi hentestől hozunk. S már kész is a vacsora. Ennél többre nekünk nincsen szükségünk.

Egy egyszerűbb élet

Béla pénzügyi tanácsadó. Egy Budapest melletti településen él a családjával. Feleségével három gyermeket nevelnek. – Más, sokkal másabb, mint a mindennapok voltak. Nekem tetszik, én szeretem a karantént. Az egész életvitel lelassult. Ez egy nyaralás most számomra. Nem kell reggel rohanni, hogy mindenki odaérjen, ahova kell. Nem kell egy órát ülnöm a dugóban. Most öt perc helyett negyvenöt percet reggelizhetek – mondja.

Béla látja a tágabb környezete változásait is. – Azok a társadalmi kényszerek, hogy különböző közösségi platformokon egymást túl licitálják az emberek, visszaszorultak. Főleg, ami az anyagiakra vonatkozó tárgyak, utazások posztolását jelenti. Ez jó. Helyette mondjuk mindenki karantén-és vírus szakértő lett, ami már egy kicsit idegesítő. Gazdagabbak lettünk azzal, hogy ez az új körülmény megmutatta, az életünknek melyek voltak azon részei, amelyek felesleges energia, idő befektetést jelentettek – véli Béla.

Majd ironikusan így folytatja: – Most nem látjuk, hogy ki milyen síelésen vett részt, vagy hol, s kivel bulizott, milyen ruhában, milyen kávézókban iszik éppen. A Holdra szállásról nem készült annyi fénykép, mint manapság egy kávéról szokott. Nincsen rá szükség. Digitális szemét lesz belőle. Két nap múlva már senkit nem érdekel. Egy egyszerűbb életet kell élnünk, és maradhatna ilyen egyszerű.

Béla szerint a családban a konfliktusokat mindenki megszenvedi: – Eddig csak pár órát voltunk együtt, ha akkor hülyeséget csináltunk, akkor más környezetben, más társaságban újra tudtuk gondolni a tetteinket, vagy a minket ért sérelmeket. Most nem néhány óráról szól egy nap, amit ki kell bírni, hanem egy teljes napról.

Mégis: a konfliktusok ellenére is könnyebb, és szebb így az élet. Hiszen azokkal lehet együtt, akiket szeret, s még így is figyelnek egymásra.

Ez a nyár elúszott

A kétgyermekes Zsófinak felemásak az érzései a karanténnal kapcsolatban. – A bizonytalanság szinte felőrölt az első időszakban. Nem tudtuk, hogy mi lesz, mikor mit zárhatnak be, mennyire korlátozzák majd a kijárást. A szüleimet is féltem. Ők már a veszélyeztetett korosztályba tartoznak, de még nem olyan idősek, hogy a világháborút megélhették. Viszont úgy érzik, már mindent láttak, ezért néha kicsit merészek. Rossz érzés, hogy nem tudom őket visszatartani. Csak reménykedem, hogy minden rendben lesz. Az enyhítések nem hinném, hogy megállítják a vírust, így korántsem értek véget a megpróbáltatások. Sőt, félek tőle, hogy most jön a neheze – fogalmazza meg a félelmeit az édesanya.

De folytatja: – Őszintén szólva a digitális oktatás gondolata nem kicsit rémisztett meg. Izgultam, hogyan bírok itthon a lányokkal. Egyelőre csak a legidősebb iskolás, de sajátos nevelési igényű, így picit nehezebb vele, s amíg ő tanul, a kicsit is le kell foglalni. Végül a tanító nénink megmentett, és online tanul a lányommal. Így nem olyan nehéz.

Szerinte a karantén pozitív hozadéka, hogy a férje otthonról dolgozik, így ő is jobban részt vehet a család életében. Ez akár örökre így maradhatna. Már nem érdekli, ha kupi van, és a mosatlan sem mossa el azonnal. Inkább együtt kávézik a férjével. A családi kiruccanások hiányoznak nekik. Régen rendszeresen kirándultak, állatkertbe jártak, vagy a Balatonra fagyizni. Ez a nyár szerintük elúszott, de otthon, amit csak lehet, bepótolnak.

Meglepő rend a lakásban

Levente Budapesten él, egyedülálló, mint sokan mások, most ő is home office-ban dolgozik. Bagoly típusnak tartja magát: – Később fekszem, később kelek. Hajlamos vagyok arra, hogy szétcsússzanak a napjaim. Erre most igyekszem tudatosan figyelni, több-kevesebb sikerrel.

Rendszeresen főz magának, új recepteket próbál ki, most van ideje rá. A karanténban hetente 3-4 alkalommal edz, büszke erre.

– Sokat gondolkodtam, hogyan tudnám hasznosabbá tenni a napjaimat, hogy az időm ne haszontalanul teljen el. Eleinte próbáltam listát írni, hogy aznap mit szeretnék megcsinálni, de ez nem egészen vált be. Aztán kitaláltam, hogy megpróbálok 20-30 percre csak 1-1 témára, feladatra fókuszálni. Ez jobban bevált, főleg a házimunkánál – meséli.

Levente maga is meglepődik azon, hogy így rend van most nála a lakásban. Elkezdett németül tanulni. – Ha még nagyon tovább húzódik a karantén, akkor szakmailag is szeretnék fejlődni, de minden új szokásomat az utánra is megtartani – ígéri magának.

Egyszerre csak egyet

Klaudia évek óta könyvelőként dolgozik otthonról, a karantén előtt reggelente a kislánya miatt kellett összeszednie magát. – Nagyban megkönnyíti az életemet, hogy a reggeli őrületek elmaradnak, nem kell ezerszer könyörögni: fogmosás, szemüveg, kulacs, vedd már a cipődet… Sőt álmodozóvá tett: – De jó lenne, ha az iskola csak kilenckor kezdődne!

Számára az időbeosztás okozott eleinte gondot, szívesen maradtak pizsamában akár a nap közepéig, úgy viszont a végén szétcsúsztak a napjaik. Ezért egyszerűsíteni és szelektálni kezdett feladatokban, rossz szokásokban, bútorokban. Átfestette és átrendezte a lakást, a kevesebb több elven szortírozott.

– Mert az első digitális oktatási héten minden a feje tetejére állt, úgy döntöttem, igyekszem kevésbé engedni a multitaszkingnak. Eleinte nagyon szenvedtem a saját ötletemtől, de bizonyos dolgokban hatékonyabb, ha egyszerre csak egy dologra koncentrálok. Így végül jutott olyan dolgokra is időm, amiket már évek óta terveztem. Ezt szeretném később megtartani – árulta el.

És bár nagyon bizakodó abban, hogy ő maga kicsiben megtartja a karantén adta jó szokásait, szerinte nagyban előbb vagy utóbb minden visszatér a megszokott kerékvágásba: – Még ha körültekintőbben, óvatosabban is élnek az emberek, de ugyanúgy utaznak, szórakoznak, étteremben esznek és költekeznek majd. A rosszat mindenki igyekszik hamar elfelejteni, és ezt úgy a legkönnyebb tenni, hogy úgy teszünk, mintha nem történt volna semmi.

Távlatokat nyitó morzsaporszívó

Attila olyan krónikus alapbetegségben szenved, ami az újfajta koronavírussal szemben rontaná a gyógyulási esélyeit, tényleg bezárkózott: – Nem jó érzés, hogy nem mehetek a barátnőmhöz, edzeni, vásárolni és a könyvtárba se.

Ugyanakkor most minden biztosított a számára ahhoz, hogy a nyárra ütemezett államvizsgájára alaposa felkészülhessen, aminek időpontja reméli, nem tolódik el. A diplomavédéshez szükséges könyveket maradéktalanul be tudta online is szerezni.

– És rendeltem egy morzsaporszívót is, amivel az íróasztalomat minden este és az ágyamat minden reggel átporszívózom – az új szokása mellett Attila azt is fontosnak tartja, hogy ne csak ezt tartsa meg, hanem azt is, hogy a karantén után is sok időt töltsön a családjával, a barátnőjével. Amit Attila szeretne elhagyni a karantén után, az a rendezetlen életvitel, az összefolyó napok, az éjszakába nyúló ébrenlét.

Továbbá, hogy bátrabban engedjen be az életébe új dolgokat: – Ritkán nézek történelmi filmet, mert erőszakos, de most a karantén alatt kivételt tettem és megnéztem az Outlaw King című mozit a Netflixen. És el kell ismernem, tetszett.

Szerző: Polgár Ágnes és Karóczkai Müllner Helga

Kép: Andrea Piacquadio fotója a Pexels oldaláról

(Olvasóinkra való tekintettel a keresztneveket megváltoztattuk, de a tényeken nem módosítottunk!)