Méregtől motiválva

Teljesen mindegy mi vagy ki okozza a dühünket, nem könnyű kilépni belőle, pláne átfordítani. A méreg elsöprő érzése elpazarolt energia kivéve, ha nem engedjük elszabadulni, és visszavesszük az érzelmünk felett az irányítást.

A mérgelődést, a dühöt mindannyian ismerjük. Lehet átmeneti múló bosszúság, ahogy váratlanul rálépünk egy darab legóra a nappaliban, amit a legkisebb gyermekünk szétszórt, vagy mert magunkra rántjuk a forró kávét a reggeli sietségben. Ilyenkor a legjobb lenne egy jót nevetni az egészen, de ez nem mindig megy. Mondhatnánk azt is, hogy legyünk hálásak, mert van gyermekünk, aki egészséges és játszhat, illetve mert van otthonunk, ahol kávét ihatunk, de nem mindig sikerül bosszankodás nélkül túllépni az ilyen apróságokon sem.

Nem beszélve arról, hogy nincsen csap a fejünk tetején, mint a Feuerstein lovagnak, a kormányzónak, hogy a feldúltságunkban keletkező gőzt csak úgy lecsapoljuk.

Szaffi

A kisebb sérelmeken túl, érezhetünk más okból mindent elsöprő haragot is, mert például folyamatos a zaklatás egy kollégánk részéről, vagy állandóan elbeszélünk egymás mellett a házastársunkkal.

A harag teljesen természetes, megfelelő keretek között egészségesnek is mondható hétköznapi érzelem. Persze, amikor dübörög bennünk a méreg, szétfeszíti a fejünket, és tehetetlenségünkben csak emeljük a hangszintünket, kiabálni tudunk, esetleg törni és zúzni támad kedvünk, akkor nagyon nehéz egy csettintésre kijönni ebből az állapotból, legyen bárki vagy bármi, ami azt okozza. Legfőképpen nem könnyű szembenézni utólag azzal, ha esetleg nem szépen viselkedtünk mérgünkben.

Egy-egy alkalommal kijönni a sodrunkból még elnézhető, tolerálható, mindannyiunkkal megesik kategóriát jelent. Viszont a vissza-visszatérő, állandósulni látszó, vagy éppen az elfojtott, ki nem fejezett harag hosszú távon már egészségügyi problémákhoz vezethet. A düh megfelelő formában való kifejezése, annak kezelése és feldolgozása nagyon fontos a lelki és a testi egészségünk szempontjából. Viszont, ha nem ismerjük időben fel a negatív érzelmet, ha kikerül az irányításunk alól, és uralma alatt tartja akárcsak átmenetileg is az életünket, romboló következményei lehetnek, problémát okozva az életminőségünkre. Kihathat a párkapcsolatunkra, a munkánkra, a baráti viszonyainkra.

A harag átalakítása pozitív dolgokká motiválhatnak, új dolgokat érhetünk el vele, csak meg kell találnunk a saját módszerünket rá. Ha megtanulunk bánni a dühben rejlő erővel, akkor az állandó fejfájástól megmenekülve, kímélve magunkat még nyerhetünk is vele.

Egy lépéssel hátrébb

Szó szerint fejfájástól kímélhetjük meg magunkat, ha nem mérgelődünk. Az egyik legerőteljesebb emberi érzelem, a düh hatására a szervezet adrenalint, tesztoszteront és kortizont termel, ami lényegében azt jelenti, több vér jut az agyba, ami jó esetben csak kellemetlen fejfájást eredményez, és nem ennél többet.

Jó megértenünk, hogy düh esetén az agyunk védekezésként átáll az úgynevezett hüllő üzemmódba, és mindössze két sémában tud gondolkodni: harcolj vagy menekülj!

Az előbbi nem csillapítja, sőt fokozza, hergeli a tudatunkat, az utóbbi megoldás megfutamodásra késztet, amivel ugyan elkerülhetjük az agyunkat elöntő mocskot, de a düh alapját nem oldja meg.

Ahhoz, hogy józanul, higgadtan tudjunk cselekedni, kívülről kell látnunk magunkat, a problémát, azt ami kihozott a sodrunkból. Rá kell bírnunk magunkat arra, hogy a lehetőséghez képest kilépjünk az adott szituációból, ami a mérgünket okozza.

Tiszta fejjel nézni a dolgok mögé úgy tudunk, ha eltereljük a gondolatainkat. A fizikai mozgás erre az egyik legalkalmasabb megoldás. Közhely, hogy használjuk a párnát bokszzsáknak, és püföljük bele a dühünket, és hogy egy jó kis kocogás megtisztíthatja az elménket azoktól az érzelmektől, amik csak rosszat tesznek, de ezek valóban hasznosak. Hasonló megoldás lehet, ha elvonulunk és olyan valamit teszünk, ami amúgy feltölt, főzünk, megjavítjuk végre a leszakadt polcot, színezünk, takarítunk, hangosan éneklünk.

Aki keres, az talál

Amennyiben sikerült valahogy a gőzt kieresztenünk a koponyánkból, próbáljuk megkeresni, hogy mi lehet a mérgünk valódi forrása, ahelyett, hogy másokat hibáztatnánk. Ha ráléptünk hajnal négykor a nappaliban hagyott legóra, akkor valószínűleg nem a kétéves gyerekünk volt ügyetlen, hanem mi túl fáradtak ahhoz, hogy lefekvés előtt rendesen elpakoljunk. Illetve a kilöttyent kávé esetén mi siettünk nagyon. Vajon miért? Mert éjszaka még egy epizódot lenyomtunk a kedvenc sorozatunkból, reggel viszont nem bírtunk időben kikelni az ágyból?

Ha másra vagyunk mérgesek, és úgy érezzük okunk van rá, mert a másik nem viselkedett szépen, figyelmetlen volt velünk szemben, úgy érezzük többször bántott, tett keresztbe, ártott nekünk, akkor ideje lenne leülni és megbeszélni vele a dolgokat. Még az is lehet, hogy segítségünkre lehet mindez, sőt biztos, ha mélyére ásunk a dolgoknak. Mert, ha a problémát más irányból próbáljuk megközelíteni, egyben nyitottabbá válunk más nézőpontot keresni, hamarabb találhatunk megoldást egy adott problémára, hamarabb megnyugodhatunk, és érezhetjük magunkat kellemesebben, mint addig, feszülten.

Fogd meg, majd engedd el 

Észlelés, elfogadás, ellenőrzés, elidőzés és elengedés. Miután észleltük, hogy mérgesek, feszültek, indulatosak, dühösek vagyunk igyekezzünk megtalálni a baj forrását, próbáljuk elfogadni azt, hogy igen, bennünket bizony kihozott a sodrunkból adott szituáció. Fogadjuk el, hogy az érzéseink a sajátjaink, de értsük meg, hogy a mások ellen intézett kirohanásaink nem szüntetik meg őket. Végső soron a kiváltó ok az bennünk van, és a körülmények, vagy a másikkal való konfliktus csak megrezegteti bennünk az idegeinket. Nem hagyhatjuk ki éppen ezért, hogy ellenőrizzük az érzelmeinket, időzzünk el azok megértésén, a helyzet átvizsgálásán. A mi, saját döntésünk, hogy elengedjük az érzelmeinket, vagy hagyjuk, hogy maguk alá gyűrjenek. Igyekezzünk megoldani a helyzetet, majd valóban szabaduljunk meg attól a kényes érzéstől, hogy mérgesek voltunk. Ha szükséges kérjünk bocsánatot, vagy mi bocsájtsunk meg másnak, és magunkat se hagyjuk ki a jóból, magunknak is bocsájtsuk meg a saját érzelmeinket, még ha túl is lőttünk a célon. Haragot tartogatni nem egészséges, nem szabad gyötörnünk magunkat azért, mert érzéseink vannak. Ha másként nem megy, nézzünk úgy szemben a haragunkkal, az is sokat segíthet, ha egyszerűen papírra vetjük a bennünk fortyogó feszültségnek az okát.

Jogos lehet a dühünk, ha igazságtalanság, bántalmazás ért bennünket, de nagyon fontos, hogy ilyenkor is szembe nézzünk az érzelmeinkkel. Magunknak árthatunk, ha nem tesszük, nem dolgozzuk fel a sérelmeinket, amihez szakember segítségét érdemes kérni. A szabadság döntése, hogy nem engedjük magunkat lesodorni, a mi kezünkben van.

Kovácsoljunk sikert

A feldúltságunk akár a legjobb katalizátor is lehet arra, hogy ösztönözzön bennünket a siker felé. Akár az, hogy megmutassuk, bebizonyítsuk elsősorban magunk számára, hogy képesek vagyunk józannak maradni, elég ügyesek vagyunk megoldani egy adott problémát, esetleg elérjünk egy célt, például pont azt, ami az eredeti frusztrációnkat okozta a mérgelődésünkben. Gondoljunk a célunk megvalósítása közben mind arra a negatív érzésre, ami bennünk ment át. A negatív tartalmak erőt adhatnak ahhoz, hogy meg akarjuk fordítani a bennünk magunkról, vagy a kivüéről, rólunk kialakított negatív képet. Gondoljunk arra, sportolok is visszanézik a meccseiket, versenyeiket, és tanulnak a visszanézett rossz mozdulataikból, ahogy a színész is gyakorol újra és újra abból a kudarcból, hogy nem jól, vagy nem a legjobban tudott kihozni önmaga vagy a rendező szerint egy jelenetet, egy karaktert. Igyekezzünk a cél eléréséhez kitartónak maradni, pont azért, hogy ne kelljen többet megkérdőjelezni az erőnket, rátermettségünket, kitartásunkat, adottságunkat ami a sértettségünkhöz, haragunkhoz, mérgünkhöz vezetett.

Kép: Unsplash