Megunhatatlan balerina fotók Budapest utcáin: Ballerina Project Hungary

Sorozatunkban fotósokat, fotográfusokat mutatunk be. Tünde Dóra lélegzetelállító balerina fotói megunhatatlanok. Újra és újra felülmúlják önmagukat. Egyszerre szépek, izgalmasak, meghökkentőek és elegánsak. Miközben fővárosunk kiemelkedő pontjai is felvillannak a háttérben. A Ballerina Projectről a fotográfussal beszélgettünk.

Tünde Dóra Budapesten született és nőtt fel, mégis egy New Yorki ötletet hozott Budapestre. Profi balerinákat fotóz a főváros olyan kiemelkedően szép pontjain, mint a Halászbástya, Műcsarnok, Parlament, Hősök tere, Széchenyi-fürdő, Hild-Villa, Margitsziget, Várkert Bazár, Gellért fürdő, Vigadó, Lánchíd, Margit híd, Hild villa vagy éppen a Citadella. Képein tehetséges fiatal táncosok hallgatói tűnnek fel. Fotói egyfajta törlesztést igyekeznek nyújtani a magyarországi balett-kultúra egyik legfájóbb adósságával szemben: közelebb hozni a tánc passzióját az utca emberéhez.

A helyszíneken túl a beállítások sem mindennapiak, felsorakoznak a láb-, és karpozíciók mellett különféle mozdulatok is, mint a plié, battement tendut, sauté vagy éppen a relévé. Így nem is csoda, hogy az insta oldalát csaknem 3000-en követik, míg a facebookon már 9700 lelkes rajongója van.

A lélegzetelállító fotók önmagukért beszélnek, a csodálókban számtalan kérdést felvetve. Ezekről igyekeztünk Tünde Dórát úgy kérdezni, hogy közben kicsit megismerhessük a személyét is:

– Milyen kislány voltál? Mi akartál lenni? 

– Nagyon nehéz visszaemlékeznem, én leginkább egy disney princess mesevilágot képzelek ilyenkor magam elé. Szerintem a lányok többsége régész akar lenni, nekem is volt rajongásom a szakma iránt, de persze csak tini fejjel.

– A fotóidat nézve érezhető, hogy van közöd a baletthoz, miért váltottál? 

– Hat évig balettoztam, felvételiztem is a balettintézetbe, de nagyon nem szerettem volna bekerülni, akkor épp ki akartam szakadni, mást csinálni. Csak az alakom volt meg a baletthoz, fejben máshol jártam.

– Szerinted, a múltad elengedhetetlen a balettfotózáshoz?

– Igen, szerintem követelmény egy balett fotózásnál, hogy a fotós ismerje milyen a helyes tartás, mi az ami a klasszikus balett alappillére, anélkül ez nem tud működni százszázalékosan.

– Hogyan kezdtél fotózni?

– Nem hobbistaként kezdtem, a projekt lett a hobbim. Kutyákat kezdtem el fotózni először, mert azok vettek mindig körül engem, akkortájt sok kutyakiállításra jártam. A későbbiekben ahogy fejlődtem, fordult át ez színházi fotózásra, szakmai fotózásokra, esküvőfotózásra és így tovább. Mai napig leginkább táncosokat fotózom, néha kutyákat.

– Emlékszel az első gépedre, milyen volt?

– Itt ennél a kérdésnél mindenki azt várja, hogy valami nagyon exkluzív régi analóg géppel rukkolok elő, de nem, én a digitális kor gyermeke vagyok az első gépem egy nikon d70 volt.

– Honnan jött neked a ballerina project? 

– Bő tíz évvel ezelőtt keringett egy fantasztikus sorozat, ami New Yorkban készült hihetetlenül gyönyörű táncosokkal és letisztult képi látásmóddal, szerintem mindenki imádta és inspirálta egy irányba, plusz elég úttörő volt az egész maga, hisz külső helyszínen voltak fotózva a ballerinák. Én hat évvel ezelőtt találkoztam Laurával az első balerinával, mindketten lelkesedtünk azért hogy létrehozzuk a mostani a projektet, nekem kellett egy kiszakadás a fotós szakmából, szeretettem volna újat, ő pedig szeretett volna magáról maradandó és értékes képeket, ekkor találkozott kettőnk vágya.

– Az elején megfogalmazott célt elérted?

– A cél folyamatosan változik, szinte évről évre mást találok ki, az események alakítják a projectet, igazából céljaim nincsenek már, az egész pörgeti magát folyamatosan én meg csak figyelem, néha már kívülről, az adott lehetőségeket.

– Az elején több fekete-fehér képet láthattunk, más volt a hangulatod?

– Az elején beleestem abba a hiába hogy úgy gondoltam, a ballerina projectet egy az egybe át lehet hozni New Yorkból Budapestre, és meg lehet teremteni ugyanazt a hangulatot. Ez hatalmas tévedés volt a részemről, hiszen én teljesen más fotós vagyok és Budapest soha nem lesz New York. Ezt idén, 2019-ben engedtem el és most már a saját ízlésvilágom szerint alkotok!

– A balerinákat tánc közben fotózod? 

– Budapest nagyobb része nem alkalmas táncolásra, a platform nem teszi lehetővé, ezek így beállított képek.

– Kinek a fejében születnek meg a beállítások?

– Együtt találjuk ki, hisz ilyenkor én vagyok a tükör nekik. Előre online szoktam segíteni ahhoz őket, hogy az alakjukhoz megfelelően mi az, ami jól állhat nekik, illetve mivel készüljenek.

– Az olyan meghökkentőeket mint, hogy a balerina a Groupama Aréna közepén vagy egy ágyún fekve pózoljon, ki találja ki?

– Nincsen semmi se előre eltervezve, a táncossal együtt segítjük egymást az adott helyszínen. És ettől az évtől már nagyon fontos nekem a képi világ is, nem csak maga a táncos. Így már valóban magaménak érezhetem a ballerina project hungaryt, és nem pedig egy utánzatnak.

– A helyszínekhez kell engedélyt kérni? A rajongóid javasolnak helyszíneket?

– A külső helyszíneinek hála az égnek még nem engedélykötelesek, a belső helyszínek viszont szigorú feltételekhez és engedélyekhez van kötve, amit mezei fotósok nem feltétlenül kapnak meg.

– Öt év alatt, mennyi közölt kép született?

– Nem tudom pontosan, durva becslés szerint körülbelül kétszáz.

– Mi az ami még öt év után is inspirál?

– A lányok, kizárólag ők! (mosolyog szélesen el Dóra – szerk. megj.)

– Figyeled más országok ballerina projectjeit? Van kedvenced? 

– Ha nekem erre időm lenne, igazából pár híresebb balett fotóst követek többnyire instagramon, de egyáltalán nem vagyok uptodate ezekben, pusztán csak szeretem a szép balettos képeket. Próbálok állandóan inspirálódni csak nagyon nehéz is ez, mivel 0-24 órában nem foghatom a telefont a kezembe, s ugye az egyedüli platform ahol mindezeket megtaláljuk az ez.

– A táncosok maguk jelentkeznek nálad?

– Nem, a táncosok ajánlás útján kerülnek be, illetve ha én látok meg valamit social media platformon akkor én keresem meg.

– Balerina a projekt neve, férfiakat nem is fotózol? Tervezted esetleg?

– Igen, a ballerina a női táncost jelenti, egyenlőre nem tervezem fiúkat fotózni, fotóztam már őket magazinoknak, de nem a projectnek.

 – Kislányokat, gyermek balerinákat?

– Kifejezetten szakmailag érett táncosokkal dolgozom a projectben, hisz attól is ilyen csodásak a képek.

– Melyik projekt volt a legnehezebb és miért?

– Nem emlékszem ilyenre.

– Amikor nem balerinákat fotózol, akkor mit csinálsz?

– Szintén táncosokat fotózom csak nem balett táncosokat!

– Kérlek árulj el még annyit, mi mást szeretsz még a fotózáson kívül a szabadidődben tenni? 

– Én kifejezetten egy kutyás városi lány vagyok, ennek az összes kis momentumát megtestesítve, így szabadidőmet ha tehetem velük töltöm valahol a városban illetve valahol a közeli vidéken.

– Hol találkozhatunk veled, kereshetünk meg, ha szeretnénk hogy fotózz nekünk?  

– Többnyire velem itthon nem lehet találkozni, sajnos a magyar fotós közösség, a magyar piac nem az a hely, ahol én jól érzem magam, szívesen dolgozom inkább külföldiekkel, akik jobban megbecsülnek és tisztelik a fotósokat. Itthon amit csinálok és látható illetve elérhető, az a kutyás fotózás Dogs and the City az elnevezése, nagyon picit kapcsolódik a ballerina projecthez hisz a kutyákat is híres budapesti helyszíneken fotózom nagyon cuki pozíciókba, érdemes utána keresni!

Szerző: Polgár Ágnes

Kép: Tünde Dóra