Mégis, hogyan lehet egy nő jó feleség szabadság és szerelem nélkül?

A jó feleség mos és vasal a férjére, a család fejére. Kedvére tesz az ágyban, és finomakat főz. Lehetőleg minden nap mást. Mindehhez ápoltan, szép ruhában mosolyog. Ezt talán senki nem gondolhatja komolyan. Vagy mégis? Éppen erről szól a Hogyan legyél jó feleség című francia film, amely most is látható a – jelenleg szinte teljesen üres – mozikban.

Egyáltalán nem mindegy, hogy egy film dráma vagy vígjáték. A vígjátéktól azt várja az ember, hogy térdét csapkodva jókat nevessen. Elfelejtse minden búját és legalább másfél órára kikapcsolódjon. Valami olyasmi részese legyen, amely tényleg mulatságos. Amolyan kedvesen vicces.

A dráma pedig – az már más terület. A dráma se nem vicces, se nem mulatságos. Keserű, szomorú, olykor elgondolkodtató. Nem valószínű, hogy jókedvünk lesz tőle. Néha persze szükségünk lehet olyan válaszokra és megoldási lehetőségekre, amelyeket a drámák szereplői élnek át. Tehát nézünk ilyet is, olyat. Hangulatunktól függően.

Persze, az életben minden más és minden lehetséges. Még az is, hogy hol drámát élünk át, aztán pedig mintha vígjátékba csöppennénk. Mindez megtörténhet velünk egyik napról a másikra, vagy egy nap alatt is akár. Ha az élet írja a forgatókönyvet.

Ez most dráma vagy vígjáték?

De egy film hogyan lehet egyszerre vígjáték és dráma? Egyszerre mulatságos és közben komor? Vagy esetleg komikusan szomorú, mély mondanivalóval? Ezen (is) morfondíroztam, miközben a Hogyan legyél jó feleség? című francia filmet néztem. Az egyébként teljesen üres moziteremben. Hiába nyitottak a jegypénztárak, úgy néz ki, hogy a nézők egyelőre elmaradnak.

Ilyenkor tényleg jó mozizni. Miénk az egész terem, és még csak nem is fizettünk érte felárat. Mindössze négyen nézzük a filmet, amely dráma és vígjáték. Drámai vígjáték? Az biztos, hogy jót nevettünk. Tehát a vígjáték pipa.

A történet szerint Paulette (Juliette Binoche) és férje, Robert egy háziasszonyképző iskolát vezetnek a hatvanas évek végén a francia Elzász régiójában. Itt a tanulók olyan fogásokat sajátíthatnak el, hogyan lehetnek jó feleségek. Mert Paulette szerint ez a legfontosabb a világon.

Mulatságos helyzetekből nincsen híján a történet. Már az is ad egy alaphangulatot, hogy két segítő-pedagógusuk egy apáca, Marie-Thérèse nővér, és Gilberte, Robert húga. Mindketten férj nélkül. Tehát kijelenthető, hogy gyakorlati ismeretük nincsen a házasságról. Robert szerepe szinte mellékes.

Mintha csak báb lenne a nők között. Hiába lenne ellenség ő egy olyan leányiskolában, ahol az uruk kiszolgálására trenírozzák a lányokat. Robert inkább gyámoltalan, mint kizsákmányoló. És egy félrenyelt nyúlcsont miatt elég hamar meghal. A Hogyan legyél jó feleség? női film. És valóban vicces. Még a Robert haláláról szóló jelenet is kedvesen komikus. Akkor hol itt a dráma?

A jó feleség

A Hogyan legyél jó feleség? onnan indul, hogy megérkeznek az új évfolyam növendékei. Jóval kevesebben, mint eddig, mert hogy új szelek fújnak a világon. A hatvanas évek végén elindult változások nem kímélik a házasság intézményét sem. Hiába igyekszik Paulette megtanítani a lányoknak, hogy kell tökéletesen kiönteni a kancsóból a kávét. Átadni mindazt, amitől tökéletes egy feleség.

Itt azt tanulják a lányok, hogyan vasaljanak. Vagy azt, hogy még csak véletlenül se legyen piszkos a kötényük. Csak a szoknya megengedett, az ágyban pedig tilos a pizsama, oda csakis hálóingben ildomos befeküdni. A jó feleség feladata továbbá, hogy friss virággal díszítse az otthonukat. Kötelessége stafírunggal nekivágni a házasságnak, amelyben kötelező elem a saját maga által hímzett lepedő.

A jó feleség simulékony. Ő maga egy kortyot nem iszik, de a férjének ugyanezt elnézi. Az ágyban is teljesíti az ura kívánságát. Az ő öröme mellékes. Olyan ez a film, mint egy görbe tükör. Egy fricska. Ugyan felsorakoztatja a jó feleség ismérveit, de inkább szatirikusan tálalva. A film valójában ellenzi mindazt, amit a feleségneveldében tanítanak a lányoknak.

Miközben tényleg mulatságos. Nem a szereplőkön nevetünk, hanem velük. A helyzeteken, amelyekbe magukat sodorják. Gilberte tanítja a konyhaművészetet. A konyha egy csatatér, a lányok mégis jól érzik magukat. És még Paulette merevsége, elvhűsége, és gőgösnek tűnő okoskodása is mulattató, mert átlátni a helyzetet: ez a nő valójában nem is olyan. Nem hiába nem történik semmi, amikor a lányok úgy reagálnak a helyzetekre, ahogyan azt a fiatalok teszik általában. Feleselnek, pimaszkodnak. Paulette csak látszatra olyan, amilyen. Valójában nagyon is elfogadó.

És ott van a dráma is. És egyáltalán nem a már említett haláleset kapcsán. Sokkal inkább a mögöttes tartalomban.

Szabadság, szerelem

A lányok számára szinte egyetlen lehetőségnek tűnik a házasság a jó élethez, ahogyan Paulette számára is az volt. A film végére mindez feloldódik. Történik suta öngyilkossági kísérlet, amikor az egyik lányt olyasvalakivel kényszerítenék házasságra, akit nem is ismer, s mellesleg idősebb is. Akad a lányok között olyan, aki nem szeretne egyáltalán férjhez menni. Talán mert nem is a férfiakhoz vonzódik?

Paulette Robert halálával szabad lesz. S hirtelen nem is tud ezzel mit kezdeni. Hiszen így nem hiteles mindaz, amiért eddig dolgozott. Robert halálával apró titkok is kiderülnek. Például hogy sürgősen pénzre van szükségük, különben bezárhatják az iskolát. A bank igazgatójában Paulette régi szerelmét ismeri fel. Az ő közös történetük is kedvesen komikus, s az almás rétes receptjének felmondásában csúcsosodik ki.

Kifejezetten tetszik az az út, amelyet Paulette bejár. A pozitív személyiségfejlődés íve a film legnagyobb pozitívuma. A film elején merev és elvakult (vagy annak látszó) Paulette nadrágot vásárol. Majd nadrágot visel. Szoknya helyett. Nadrágot, amely akár a szabadság szimbóluma.  Gilberte együgyű, felesleges konyhatündérből megértő baráttá válik.

Már nem fontos, amit a külvilág gondol. Már nem fontos, amit más gondol. Nem kell az álarc. A lányok, és tanítóik végre kitörnek a falak közül – szó szerint. Megmutatják, hogy a nők mire képesek. Nem csak feleségek.  Szabadság és szerelem. Erre van szüksége mindenkinek.

Szerző: Karóczkai-Müllner Helga

Kép: Memento Films