Kötöttségből szabadság, a gyerekeknek is

A téli szünet ideje alatt merült fel bennem, amikor büntetlenül játszhattunk az idővel, aludthattunk el későn és ébredhettünk fel még később, most tényleg következmények nélkül élvezhetjük a perceket. A szürke hétköznapokon is lehet így, ha a gyereknek is megtanítjuk tervezni az idejét. A sajátját, amiből neki is pont huszonnégy óra jut egy napra.

A tavaly év vége úgy alakult számomra, hogy sokakkal szemben pont az ünnepek előtt lehettem ráérősebb, ugyanakkor a hirtelen nyert szabadidőmet nem elfecséreltem, hanem gondosan beosztottam, így teljesen kívülállóként figyelhettem a szűkebb és tágabb környezetemet egyaránt, amint készülnek a karácsonyra. Az agglomeráció, ahol élünk a bevásárló óriások paradicsoma, mivel sokaknak útba esik eleve népszerű, de ebben az időszakban elképesztő tumultussal bír.

Annak, aki itt él, egy egész birkanyáj türelme szinte nem volt elég már egy-két héttel sem az ünnepek előtt, ha csupán a hétköznapokra akart bevásárolni. Az élelmes bennszülött, amit tudott beszerzet ebben vagy abban a kisboltban, de ha már spécibb dologra volt szüksége, mint nekünk a búza- és laktózmentes árura, akkor muszáj volt megbirkóznia a tömeggel. Mert advent idején az amúgy emberléptékű kisváros utcáin dugó volt, tömeg nem csak a hiper és szupermarketekben, hanem a barkács-, a műszaki-, a bútor-, a játék- és egyéb szakáruházakban is. A posta volt az egyetlen, ahol nem kellett ebben az időszakban sorban állnom. Szilveszterkor ráadásul a két nagy hipermarketből már csak az egyiket választhattuk, mert a másik bemondta az unalmast, hangos is volt tőle a sajtó.

Láttam, nem egy mérgelődő, dühöngő, kínjában síró embert, vagy végtelenül elszánt, ki ha én nem, neki minden azonnal jár hangoskodót is. De nekem volt türelmem hozzájuk, akinek tudtam én magam is segítettem, mert nyugodt lehettem: időben rend és tisztaság volt az otthonunkban, minden étel elő volt készítve a Szentestére stressz nélkül, az ajándékok becsomagolását sem kellett összecsapnom. Az ünnep előtti napokban még könnyen belefért a barátnőimmel egy ráérősen csevegő, kávét szürcsölő, moziba beülő este is. Miközben mindenki más az utolsó utáni pillanatig rohant.

De, ami ennél is fontosabb, ebbe az őrületbe nem kellett bevinnem a kisfiamat, mert mindent megoldhattam addig, míg ő az iskolában volt. Nem lett áldozata az őrült karácsonyi rohanásnak.

Viszont, a fa alatt egy sokszor átépíthető legó robotot talált a kisfiam, aminek az össze-, szét-, és újra szerelése azóta is tart, felborítva ezzel a megszokott napirendünket. Mert ki figyeli az órát, amikor megmozdul a robot feje, lába, karja, amikor programozhatjuk, hogy előre vagy hátra menjen, beszéljen vagy sem, western vagy más stílusban tegye azt? Senki! Mi sem! Egészen addig nem tettük, míg nem volt muszáj, míg el nem kezdődött az iskola, és más kötelezettségünknek sem kellett eleget tennünk.

Bevallom, fájdalmasan nehéz volt az első két dolgos nap az új évben, még jó, hogy ez csütörtökre és péntekre esett, és megint itt a hétvége, mert az idő az csak úgy folyna ki a kezünkből, ha hagynám.

Óvodások órarendje

A mai szülők ismerik, hogy időbeosztásra már egy óvodásnak is szüksége van. Az ilyen-olyan fejlesztőfoglalkozások gyakran óvodán kívüliek, legyen az TSMT -torna, Ayres-terápia, logopédia, iskola-előkészítő foglalkozás, drámapedagógia vagy immunrendszert védő sóbarlangozás.

A szülőknek, gyakran a nagyszülőkre kell támaszkodniuk, vagy bébiszittert kell fogadniuk, hogy a munkájuknak is eleget tudjanak tenni, és a gyerek eljusson A-ból B-be és haza, részt tudjon venni azon a foglalkozáson, ami szükséges a testi-lelki fejlődéséhez.
A napirend amúgy nem is lehet újdonság, hiszen az első legfontosabb tanács, amit a friss szülők kaphatnak a szemükfénye születésekor, és jó, ha megfogadnak, hogy igyekezzenek megtalálni, kialakítani a saját legoptimálisabb napirendjüket. Persze ezt csak mondani könnyű, napirendet tervezni és aszerint élni nem mindenkinek ilyen egyszerű, hiszen annyiféle tényező befolyásolja azt, de legfőképpen maga a kisbaba. És lehetnek kivételek, de a legtöbb esetben a szülők elismerik, hogy milyen jó kapaszkodó a napirend, amit, persze ahogy cseperedik a gyerek, illetve új tényezők lépnek képbe, változtatni lehet szükséges. Sőt kell is olykor.

Erre a napirendre az óvodáig nagy szükség van, sőt az iskola előtti években már ajánlott, hogy a kisgyermek maga is ismerje a saját napirendjét, otthon éppen úgy, mint az óvodában. Ahol van heti felős, napos, és a gyerekek pontosan tudják mikor van tízórai, foglalkozás idő, ebéd, alvásidő és szabad játék lehetőség. A képes, rajzos napirendet a gyerekek szívesen követik akár otthon is, és ha még maga pipálhatja ki a megtett dolgokat, az külön örömmel töltehti el.

A napibeosztás az iskolában már kőbe vésett szabályt jelent, viszont tévedés azt hinni ez csak a tanórákra megdönthetetlen érvényű! Nem, nem csak az órarendre, hanem minden másra is, mert a kisgyerek nem tudja még beosztani az idejét, amiről érzi, hogy időnként fájdalmasan kevés a számára. Gondoljunk arra, amikor az iskola után gyakran délután öt vagy hat órára ér haza a gyermek velünk, vagy valamelyik idősebb testvérrel, nagyszülővel, és kiderül a leckéjét nem, vagy nem jól oldotta meg az iskolában, fel kell készülni egy másnapi órára, esetleg tanulnia kell még egy beszámolóra, dolgozatra. És nem jut idő a játékra, kikapcsolódásra, vagy legfeljebb csak úgy, hogy később fekszik le, és alszik el a gyerek. Ami vszont nem használ az egészségének.

Nehéztől a könnyűig, nem szeretemtől a szeretemig

Ahhoz, hogy egy gyerek jobban tudjon gazdálkodni a maga szabadidejével meg kell tanítanunk neki, hogyan ossza be azt. De hogyan? Az édesanyámnak könnyű dolga volt, mert engem a napköziben már a tanulószoba idején megtanítottak arra, hogyan végezzünk el adott idő alatt minden házi feladatot.

Ehhez az egyik legokosabb tanács az volt, hogy a házi feladatokat kezdjük a számunkra legnehezebbel.

Volt egy füzetünk rá, tulajdonképpen a leckefüzet, amiben egy sorrendet állítottunk össze a feladatokról, saccolva azt is, hogy mennyi időre lehet szükségünk azok megoldására külön-külön. Mondanom sem kell, eleinte nem tudtuk jól meghatározni mennyi az annyi, de idővel belejöttünk. És valóban, ha a legnehezebbet – még ha ki is csúszva az időből – de el tudtuk végezni, az olyan sikerélményt adott, amivel a többi nem csak ment gyorsabban, mert eleve könnyebb feladatok voltak már, hanem azért, mert a dicsőség magával ragadott bennünket, hiszen a legnehezebb feladat felett győzedelmet arattunk!

Szerintem, Panni néni, a napközis tanítónő pontosan tudta, hogy mit csinál, amikor a kezünkbe adta az egyik legbiztosabb fegyvert önmagunk ellen, a bátorságot, hogy igenis merjünk mindig a legnehezebb feladattal kezdeni!

A kezdet, az átmenet és a vég

Mindannyian tudjuk, a mindennapi káosz ellen nem elég egy naptár. De kétségtelen, hogy hasznos a használata. Az, hogy ez kézzel vezetett papír alapú vagy online fenntartott, lényegében teljesen mindegy, legyen úgy, ahogy nekünk a legpraktikusabb, sőt, ha keverjük és több is van, az sem baj, csak tudjuk szinkronban tartani például a magánjellegűt a munkahelyivel.

Az igazi káosz valójában abból adódik, hogy nem jól vezetjük a naptárunkat, vagy ha nem vezetünk naptárt, akkor a gondolati listánkban nem szerepel minden program és feladat pontosan. Mert egyszerűen nem elég az, hogy felsorolás szintjén feladatokat látunk, mintha csak egy listát vezetnénk, ennél sokkal pontosabb beosztásra van szükségünk, mondjuk úgy percre pontosan. Azzal, hogy csak néhány feladatot és eseményt látunk az nem segít abban, hogy ütemezni tudjunk. Ahhoz, hogy valóban tervezni tudjunk látnunk kell az ütemezést magát is, a mikortól meddig tartó időszakokat, az átmeneteket, amikor egyik feladatról valóban áttérhetünk a másikra, vagy egyik helyszínről a másikra érkezhetünk, mindazt, amit menetidőben oldhatunk meg, részletezve azt is, hogy a reggeli úszás után még zuhanyozunk és hajat is kell szárítunk, vagy egy nehéz tárgyalás után negyedórát sétálni vagy teáznunk kellene.

Írjunk mindent pontosan fel, és ha egy feladathoz, eseményhez szükségesek kellékek, azokat is jegyezzük fel. Például, ha a bőrgyógyászatra kell kérnünk időpontot, mert ekcémás a lányunk keze, akkor a naptárba ne csak azt írjuk fel, hogy bőrgyógyász időpont, hanem legyen ott a rendelő telefonszáma, az orvos neve és a gyermekünk egészségbiztosítási száma is feltüntetve, hogy ne telefonáláskor kelljen a gondolatainkban, táskánkban, fiókokban kutatni az adatok után.

Használjunk időkorlátokat. Ahogy Panni néni tanította nekünk napköziseknek, kezdjük a nehezebbel, azzal, amihez kevésbé van kedvünk megcsinálni, amin a legjobb lenne hamar túlesni, amit nem annyira szeretnénk elvégezni, de kell. Jelöljük meg mikor kezdődik és hol fejeződik be egy feladat. Továbbá nyugodtan állítsunk be figyelmeztetőket, hogy ne fussunk túl az idővel, igen időben álljunk fel egy megbeszélésről, h autána mennünk kell a gyerekünkért az iskolába, avagy időben vegyük ki a ruhákat a dolga végzett mosógépből.

Nem, nem a spanyolviaszt találtuk ezzel fel, akik így vezetjük a naptárunkat és nem, a munkánk mennyisége sem csökkent határozottan a pontosságunkkal, de elmondhatjuk, valóban könnyebb kezelnünk a káoszt, ha a rutinok rendben vannak a naptárunkban, és így a fejünkben is. Ez az, amit a gyerekünknek is meg kell tudnunk tanítani. Kicsiben.

Mert egy iskolás napirendje nem ott kezdődik, hogy 7:50-kor beesik az iskolába, hanem azzal, hogy hány órakor kell felébredni ahhoz, hogy legyen ideje ennie pár falatot, beszélgetnie a szülőkkel, testvérekkel egy-két mondatot napindítóként, mosakodnia és felöltöznie, nem beszélve magáról a sétáról vagy az utazásról az iskoláig. Persze az, hogy egy gyerek reggel időben ébred fel, eleve feltételezi azt, hogy este időben ágyba került és el is aludt.

Félórás etapok 

A nem csak iskolára kiterjedő órarend, mondjuk úgy naptár a gyereknek azért is nagyon hasznos, mert használatától nagyobbnak, felnőttesebbnek, komolyabbnak érezheti magát,  akinek saját feladatai, programjai, elfoglaltágai vannak, ami már ki is tölthet egy egész naptárt.

Ha a gyerek pontosan látja, hogy hétfőn amikor fél ötre hazaérünk, onnantól kezdve addig, hogy hét órakor vacsorázunk, addig pontosan két és fél órája van mind arra, amit szeretne, és párhuzamosan az órát is megtanítjuk neki használni és figyelni, akkor elég hamar eljuthat oda, hogy tudatosuljon benne, hogy tanulni, színezni, mesét nézni és velünk két kártyamenet lezavarni is marad ideje, ha nem a tabletet nyomkodja félóra helyett másfélig, vagy nem bohóckodja el a házi feladat megoldását, ha már a suliban nem jutott vele dűlőre.

A gyerekeknek a legjobb, ha félórás, negyedórás etapokra osztjuk a napot, nem muszáj írni, akár rajzolhatja, vagy kivágott képekből felragaszthatjas mi mindent kell és szeretne megcsinálni. Jó játék az időmérés is. Feladatonként, elfoglaltságonként határozza meg, saccolja meg, hogy mi mennyi időt vehet igénybe, majd állítsunk be stopperórát arra, hogy lemérhesse valójában mennyi ideig tart bepakolnia a táskáját, megcsinálnia egy nehezebb matekleckét, lezuhanyoznia, meddig tart egy kártyaparti, vagy mennyi idő alatt olvas el egy oldalt, egy fejezetet az éppen aktuális esti olvasmányából, hogy valójában megtanulja érzékelni az időt. Főleg akkor, ha szereti húzni az időt a zuhanyzással, a ceruzák hegyezésével, a mesenézéssel, bármivel.

Színes egyéniségek vagyunk

Jó ötlet az is, ha van egy hatalmas családi naptárunk, amiben egy lapon láthatjuk minden családtag olyan fontosabb elfoglaltságait, amik mást is részben vagy egészben érintenek. Mint például, ha az egyik szülő hosszabb ideig kiküldetésben elutazik, valakinek orvosi vizsgálatra kell mennie a másik kíséretével, vagy amikor közös szabadidős program van kilátásban, mint a nagymama nyolcvanadik születésnapja, vagy hosszú hétvégére elgurulnánk a Balatonra.

Használhatunk egyénenként más színt, ezzel is erősíteni a gyermekünket, hogy az ő saját színe milyen jelentős. Az egyéni naptárunkban is használhatjuk a másik félhez tartozó színeket, így már ránézésre egyértelmű lesz, hogy a kék programok a férjünkhöz/lila a feleségünkhöz, a zöld a fiúnkhoz, a rózsaszín a lányunkhoz köthető. Amúgy is könnyebb a teljes naptárt különböző színkódok használatával követni. Például ugyanazon a színnel jelölni meg ugyanazon projekt feladatait a munkánk során.

Naptárt vezetni nem ördöngösség, a használatára fordított idő többszörösen megtérülhet számunkra, ha azt pontosabban, átgondoltabban használjuk, mankóként tekintünk rá és nem felesleges nyűgként. A naptár bármilyen furcsa, a sok kötöttsége ellenére pont, hogy arra tud nekünk időt szakítani, hogy felszabadultan, spontán használhassuk ki az igazi, valós szabadidőnket, anélkül, hogy aggódnunk kellene azon, hogy valójában nem is érünk rá, és bizonyára csak megint elfelejtettünk valamit.

Tanítsuk meg a gyermekünknek, hogyan tudja okosan beosztani az idejét, hogy felnőttként nyugodtan garázdálkodhasson kedvére a szabadon nyert órávkal, és ne legyen karácsonykor, vagy más hasonlóan megfeszített időszakban fékevesztett felnőtt.

Kép: www.lurkonaptar.hu

#naptár #időbeosztás #órarend #szabadidő #gyerek