Korona a fejre: Jöjjön már az apokalipszis!

Ha akarjuk ha nem, apokaliptikus a hangulat. Pattanásig feszült mindenki, mintha csak arra várnánk, hogy na' történjen már végre valami! Valami, ami több, mint a kétnapos zárva tartás, az öt centiméteres hó, amiért tényleg tele kell(ene) pakolnunk a bevásárlókosarunkat, mert mi lesz, ha elfogyna otthon a habpatron, a kölesgolyó vagy éppen a domestos?! Koronát a fejre, oldjuk a feszültséget!

Korona a fejre! Fogadjuk kellő komolysággal a vírust, ami nem játék. Olyannyira nem, hogy egyre keskenyebb az a mezsgye amivel többet árthatunk, mint használhatunk azzal, hogy beszélünk róla. Márpedig a csapból is a koronavírus folyik.

Szomszédaink

Az egészről az internet tehet. Amikor még nagy I-vel kezdtük írni és használni az internetet, akkor még nem gondoltuk, hogy egyszer valóban minden karnyújtásnyira lesz tőlünk általa. Márpedig mióta internet van, azóta minden a közelünkben van, a közvetlen közelünkben. És mindenről tudunk, arról is, ami nem fontos, vagy fontos, de nem érint bennünket, vagy fontos és érinthet is bennünket, a kérdés csak az mennyire, milyen mértékben. Akárcsak a COVID-19 jelenlegi koronavírus esetén.

Emlékszünk? A SARS koronavírus 2003. április 16-án tört ki Ázsiában, majd további megbetegedéseket okozott a világ más részein. Hallottunk, tudtunk róla, kicsit izgultunk is, hogy ne terjedjen tovább, de pánikról szó sem esett, hiszen akkor még nem a közösségi oldalakon éltük az életünket, hanem a való világban.

Ma viszont már, hogy mindent azonnal tudunk az internetről, azt is, hogy az olaszországi karantén után, már a közvetlen közelünkben Ausztriában is megjelent a koronavírus, két fertőzött beteget regisztráltak Tirolban, úgy érezzük, minden okunk meg van a félelemre. Valóban?

A tízéves fiam éppen mesét nézett a mobilomról, amikor az egyik hírcsatorna újabb információja jelent meg a képernyőn a koronavírusról. – Mama, most már félni kellene? – tette fel jogosan a kérdést, ami szerintem mindannyiunkban benne van.

Pattanásig feszülten

Ha akarjuk, ha nem, mindannyiunkat elér a kétség vajon, mekkora esélye lehet annak, hogy a jelenlegi koronavírus a COVID-19 fertőzés száma olyan méreteket öltene, amivel nem szeretnénk szembenézni, amitől valóban félnünk kellene!?

Elér a kérdés, mert igen itt van az internet, amin pillanatról pillanatra haladva nyomon tudjuk követni a legújabb történéseket, híreket és álhíreket, felvetéseket, értekezéseket, térképet, előrejelzéseket láthatunk, hallhatunk, amik sűrűjéből nehéz kibogozni a szálakat.

Mindenki másként gondolja, éli meg mindezt. Viszont tény, hogy egyre többen osztanak meg olyan fotókat, amelyeken üzletek üres polcai láthatók. Egyre többen raktároznak be tartós élelmiszerből, ásványvízből, fertőtlenítőszerből, tisztálkodási szerekből.

Az interneten már olyan bevásárlólisták is keringeni kezdtek, ami javaslatokat ad arra, miket vásároljunk be az esetleges apokalipszisre, amennyiben lakóhelyünket karanténba zárná a hatóság. Nem viccelünk, az egyik listán még óvszer is szerepel, na ja, az élet megy tovább, a háborúk ideje alatt is fogantak, születtek gyerekek.

Humorral a feszültség ellen

Ezen a listán, a fogamzásgátlószerek mellett tisztítószerek is szerepelnek, ami tétel mellett, zárójelben humorfaktorként azt is feltüntette a szerző, amennyiben unatkoznánk egy esetleges karanténban, akkor még takarítani is lehet. Illik vagy sem, jót nevettünk ezen.

Mert szerintünk, ezt a pattanásig feszült helyzetet nem is lehet másként túlvészelni, mint humorral. Mert a feszültség kézzel fogható. Mintha mindenki arra várna, legyen már valami, jöjjön el a világvége, állítsanak karantént, mindenki maradjon otthon …. akármi, bármi, csak történjen már valami. Hiába, bizonytalanságban lenni, a legtöbbünknek nehéz. Annyira, hogy egymásnak esnek az emberek. Miért fogyott el a babkonzerv, hogyan kell helyesen kezet mosni, orrfolyós gyereket szabad-e közösségbe vinni, milyen védőoltásokat kellene kötelezővé tenni, szabad-e utcára menni, és így tovább?!

Nehéz mindannyiunknak, hiszen olyantól félünk, ami itt sincs. Vagy van, de a küszöbön. Egészen pontosan nem tudjuk hol van, hogyan van, továbbá amennyiben itt van, az pontosan mit jelent ránk és a szeretteinkre nézve. Így magától a félelemtől félünk, ami a legrosszabb. Ami további bizonytalanságot szül(het). Márpedig a pániknak nincs semmi értelme.

Korona a fejre

Mi vita és pánik helyett inkább viccelünk. Lehet kínunkban. Karóczkai-Müllner Helga szerkesztőnk például azzal, hogy a reggeli induláskor már majdnem a fejére tette a kislánya királynői koronáját. Én meg azzal, hogy azzal a sokféle ételallergiával, amivel „áldva” vagyok, egy világvége helyzetben semeddig sem bírnám élve, ha nem jutnék diétás ételhez. Márpedig a mentes ételek szavatossága jóval végesebbek. Sőt, az esetleges kávé és csokoládé hiány még előbb betenné a kaput nálam. És szerintem, sokan másoknál is.

És nem, most nem kérdezzük meg egymástól még véletlenül sem: – Hogy vagy? – mert azzal azonnal a frászt hoznánk a másikra, úristen, betegnek nézek ki?

Helyette várunk. Viszonylagos nyugalomban, több vitamint magunkba nyomva, több kézfertőtlenítőt használva, és kiadva egymásnak a feladatot, aki hamarabb patikában jár, az vegyen maszkot a másiknak is, már ha még lehet kapni, még nem hiánycikk. (Legfeljebb jövőre az összes gyerekünk doktornak öltözik a farsangon. És mi is.)

Szerző: Polgár Ágnes és Karóczkai-Müllner Helga

Kép: Pexels