Kiégés helyett újratervezés

Olykor mindannyian átélünk egy-egy mélypontot, amikor befejezünk valami nagyobb munkát, vagy lezárunk valamit, s akkor hűlt helye marad a korábbi drukknak. Úgy érezzük, most szörnyen leeresztünk, és nem látjuk magunk előtt a következő lépést.

Amikor egy író befejez egy nagyobb hangvételű írást, amikor felállunk egy munkahelyen azzal, hogy új életet szeretnénk kezdeni, amikor befejeződött az otthonunk felújítása egy régóta dédelgetett terv alapján, amikor végére értünk egy meghatározó munkaprojektnek vagy éppen véget ért egy kapcsolatunk, mind-mind nagy üres légteret hagyhat maga mögött, amivel igen nehéz mit kezdeni. Könnyen ránk törhet az az érzés, hogy most nem tudjuk mit csináljunk, mihez is kezdjünk, mi vonhatná, köthetné le a figyelmünket.

A legnehezebb abban, amikor úgy érezzük, hogy fogalmunk nincs arról, hogy mit kezdjünk magunkkal, az az, hogy előre meghúzzunk egy határt, ami tovább már nem maradhatunk tétlenek. Akkor sem, ha jelenleg úgy érezzük, semmi öletünk sincs a jövőre nézve.

Erre a képzeletbeli vonalra nem szabad úgy gondolnunk, mint egy guillotine-ra, mert annak nem lesz jó vége, hiszen a sürgetés érzése nagyon is lehet bénító. Ám mindenképpen szükségünk van rá, pont azért, hogy ne kerüljünk súlyosabb élethelyzeti válságba.

Mert egyébként bele is kerülhetünk egy olyan csapdába, hogy engedünk a lazaságnak, a pihenésnek, az ötlettelenségnek, majd el is megy a kedvünk attól, hogy valóban tegyünk valamit. Ez csalódottsághoz, negatív töltetű érzésekhez vezet és még inkább nem tudjuk hogyan tovább.

Gyakori az ilyen helyzetek után, hogy vissza akarunk nyúlni a múltba, kijavítani, amit utólag hibásnak vélünk.

S még ha sikeresek is vagyunk, jól jöttünk ki valamiből, akkor sem akarunk hinni az eredményeknek. Kételkedünk önmagunkban. Minél jobban engedünk ennek a kételynek, annál nagyobbé és mélyebbé válhat a tétlenségi űr.

Határidőig

A kijelölt határidőt mondjuk ki, véssük a naptárba. Addig viszont igyekezzünk felfrissülni. Függően attól, hogy mennyi időt engedtünk illetve engedhettünk meg magunknak, azt használjuk ki.

Ha csak pár óráról van szó, vagy egy estéről, mert egy munkahelyen igenis másnap is teljesíteni kell, azt fordítsuk magunkra. Igyunk egy különleges kávét, ebédeljünk más helyen, este menjünk el egy wellnessbe és hagyjuk a csudába a háztartást. Ha napokat, heteket is pihenhetünk akkor utazzunk el, ha tehetjük.

Zárjuk le, amit kell, s kezdjük el tervezni az új életünket, új munkánkat, új vágyaink megvalósítását, hogy kitöltsük az űrt. Töröljük le az adott területet, mint egy sakktáblát és kezdjünk új játszmába!

Körülnézhetünk az otthonunkban, a munkahelyünkön, milyen elmaradt más jellegű restanciáink vannak. Tegyük rendbe a fotóalbumot, nézzük át a lomos fiókot, látogassunk meg egy rég látott barátot vagy mentort, kollégát. Olvassunk ki egy régóta félretett (szak) könyvet, vagy egy régit, ami korábban nagyon megfogott bennünket, javítsunk meg egy hibás bútort, rakjunk rendet a számítógépünkön, bizonyára tele van felesleges adattal.

Semmiképpen nem szabad engednünk az ólmozódó fáradtságnak, a tehetetlenség érzetének. Egy-egy elkészült nagy terv után, bármilyen sikeres eredményt értünk el, érezhetjük úgy, hogy még egyszer hasonlóra nem lenne már elég erőnk, tudásunk, kapacitásunk. Ha elfog a kétség, mindenképpen tudatosítani kell magunkban azt, hogy egyszer már sikerült. Illetve ha pontosan tudjuk miben kellene fejlődnünk, pont az új ismeretek elsajátításával is elfoglalhatjuk magunkat.

Határidőn túl

Ha elérkezett a cselekvés ideje, akkor hasonlóan, mint máskor, feladatokat kell delegálnunk magunknak. S kezdjük el is azokat végezni, még akkor is, ha úgy érezzük nem megy az nekünk. Vágjunk bele, legfeljebb nem leszünk a legügyesebbek.

Ha szakítás után vagyunk, egyszer el kell kezdeni újra randizni. Nem kell új kapcsolatban gondolkodni azonnal, de legalább menjünk társaságba első lépésként, kezdjünk új barátságokat kötni. Változtassuk meg a közösségi oldalon a családi állapotunkat, legyünk nyitottak másokra.

Ha új ötleteket kell kitalálnunk, új terveket várnak tőlünk a munkahelyünkön, akkor nézzük át a korábbi munkáinkat, hogy esetleg azoknál nem merült fel valami új elvárás, de lehet ihletet kapunk.

A konkurens munkákat is jó megnézni, ihlettel szolgálhatnak, ha másért nem azért, mert megláthatunk valami újat, ami a mi agyunkon is átfutott korábban. A versenyszellem is lehet jó húzóerő!

Keressük tudatosan az új kihívásokat! Mi több, merjünk olyan lépéseket megtenni, amiket korábban nem tettünk. Vigyünk színt az életünkbe. Kezdjük apránként. Nem baj, ha nehezen megy, vagy ha, mégsem jött be a B-terv. Lehet még, C vagy D tervünk is.