Képek nélkül képtelenség – kreatívan gyerekekkel

Vizuális típus vagyok - mondjuk, halljuk nap, mint nap. A gyerekek sincsenek ezzel másként, sőt. Mindaddig míg nem tudnak kifejezni valamit szóban, leginkább képként rögzülnek a fejükben. Ha játszani akarnak velünk, de nem tudják, hogy mit, a legjobb, ha vizuálisan gondolkodunk.

A legegyszerűbb játék egy gyerekkel a rajzolás. Vagy nem, ha felnőttként bénának érezzük magunkat benne, mert már a Pont, pont vesszőcske is fejfájást okoz nekünk. Ráadásul minél idősebb egy gyerek, annál bonyolultabb témában gondolkodik. Lerajzolni egy star wars figurát, vagy egy okkamit a Harry Potter világához tartozó legendás állatot, már igazi kihívás. Ilyenkor a képeket másként kell segítségül hívni.

Sárga Nóri újságírónk mesélte a minap, hogy a gyerekei nagyon szeretnének egy polaroid fényképezőgépet, mert a kicsiknek nagyon tetszik, hogy az azonnal ki adja a lefotózott fényképeket. Megértjük őket, mi is szeretnénk, jó lenne a szelfiket és a munka közben adódó vicces vagy megható pillanatainkat azonnal kézzel foghatóan kitenni az íróasztalunkra. Csak győznünk kellene anyagilag.

Valami mást kell kitalálnunk helyette a lurkóknak, na de mit? – fő a fejünk hetek óta. Tudjuk, hogy a gyerekek valóban képben gondolkodnak. Vizuálisan rögzülnek a fejükben az események, élmények, történések. Ha azt mondják autó, homokvár, csúszda, babapiskóta biztosan egyből maguk előtt látják a saját változatukat, ami nem biztos, hogy olyan, mint a miénk, vagy a másiké. Már két testvér nem ugyanazt mutatná, rajzolná le. Eleve az egyikük lehet, hogy ceruzát ragadna, hogy megmutassa milyen neki a hold az égen, míg a másik a levegőbe rajzolna egy fél kiflit, az én fiam azonnal a dreamworks-re asszociálna, a kék felhőkben úszó balra néző félholdjára, amiben egy pecázó kisfiú ül, és sorolná a filmgyár meséit. És már meg is van a játék.

Dobáljuk a szavakat

Dobáljuk a szavakat és várjuk, hogy a gyerekek miként mutatják meg nekünk, hogy az adott kifejezés mögött rejlő tartalom, az ő fejükben hogyan jelenik meg. Előttük egy egész készlet, bármivel dolgozhatnak. Ha nem tudják hogyan álljanak neki, akkor beindulhat a mi fantáziánk is. És persze, használhatnak szavakat, ha verbálisak, mint az én fiam, bár tudom, hogy ha elég nagy a papír, akkor ő is rajzolni kezd.

A földre lefektethető óriási rajzpapír mellett, zsírkréták, matt és csillogós (ami még illatos is) filctollak, színes ceruzák, vízfesték és tempera, nagy adag szabadon vagdosható, téphető színes papírok és újságpapírok, textilek, na meg ragasztók és ollók állnak a rendelkezésükre. A legkisebbeknek persze gyerekbiztos tompa végű vágóeszközt adjunk a kezükbe. Lehet, hogy a kisebbekkel gyakorolni kell az olló használatát, míg rájönnek, hogyan is kell belebújtatni és mozgatni az ujjaikat, de négyéves kortól általában már sikeresek ebben.

A szavak témái bármi lehet. A kisebbeknél a legegyszerűbbekkel jó kezdeni: nap, hold, autó, alma, asztal. Az óvodás korúaknál már elvontabb fogalmakban is lehet gondolkodni, mint a napszakok: nappal, éjjel, vagy az évszakok: tavasz, nyár, ősz, tél. Lehet még az is kiderül, mi a kedvenc játékuk a jóidőben, nyaralás során, amire már előre készülhetünk is.

Fantázia birodalomban

Bizonyára montázsokat készítenek a gyerekek és keverik a technikákat, ha hagyjuk őket szárnyalni. Elképesztően meglepő módokat tudnak kihozni, csak legfeljebb bátorítani kell őket. A lényeg, hogy semmiképpen se mondjuk meg milyennek kell lennie a napnak, vagy egy tündérnek. A nap lehet bármilyen színű, akár fekete is, és éppen úgy sírhat, is, mint mosolyoghat, ha aznap pont beborult az ég. A tündér arca lehet rajzolt, a ruhája meg újságból kivágott színes virágok vagy éppen valamilyen puha textil darab is. Tehetünk a felhasználható anyagok közé vattát, szalvétát, elszakadt ruhadarabokat, de akár gombokat vagy strasszokat is.  A fa törzse lehet vízfestékkel festett, az ágai meg valamilyen anyagból ragasztott színes darabok is, de akár nyomdázhatnak is fébevágott, festékbe áztatott burgonyával. A nagyobbak bizonyára már nem csak kézműveskednek, hanem írnak is. Mesét, történetet szőnek a képi megjelenés mellé.

Mindez persze nem nagy durranás, és utána lehet jó sokat is kell takarítani. De pont, hogy a teljesen egyszerű, hétköznapinak tűnő dolgok lehetnek a legnagyszerűbbek. Csak a fő szabályról nem szabad megfeledkezni: hagyjuk, hogy mindent pont úgy alkosson a gyerek, ahogy ő akarja, ahogy ő látja, ahogy neki sikerül, ne akarjuk szabályozni, minek hogyan „kellene” kinéznie, mert azzal pont az ő látásmódját, elképzelését, fantáziáját vesszük el. És mi sem tanulunk belőle. Akkor nem derül ki számunkra, hogy miként látja a saját gyerekünk a világot.

Kép: Unsplash

Szerzők: Sárga Nóra és Polgár Ágnes