Káromkodni hasznos, csak szitkozódjunk mulatságosan!
Nem leszünk álszentek, nem mondjuk azt, hogy mi sosem káromkodunk. Dehogynem. A gyógyszerünk nekünk is elgurulhat. Viszont igyekszünk gyakorolni a finomabb változatát. Összegyűjtöttünk jópárat. Némelyike vicces vagy bájos. Játékra fel!
Írhatnánk azt, hogy magunkat minősítjük a szitokszavak és káromkodások használatával, de szerintünk az olvasó is tisztában van ezzel. A káromkodás egyidős a nyelvvel, nem igaz, hogy ükanyáink nem tették, használtak ők is szitokszavakat, csak legfeljebb nem feltétlenül szexuális töltetűt. A „kedvenc” B betűs káromkodásra is használt szavunk egyébként valamelyik ótörök nyelvből származik – a török nyelvekben széltében – hosszában előfordul, de ’nyom’ jelentésben. Egyébiránt nekünk magyaroknak nagyon jó dolgunk van, mert még szitkozódásra is széles a palettánk, a nyelvünk szókincsének köszönhetően. Ami még a szitkozódás mellett szól, az a pszichológusok számára eddig sem volt ismeretlen jelenség, miszerint a szitkozódás segít a fájdalommal való megbirkózásban. Amennyiben becsípnénk az ujjunkat egy fiókkal, vagy a reggeli rohanásban egy sarokkal arrébb jutna eszünkbe, hogy otthonhagytuk a mobilunkat, avagy amikor valaki felhúz bennünket. A jelenség magyarázata az, hogy a káromkodás érzelmi reakciókat vált ki – agressziót és dühöt –, ami ahhoz vezet, hogy az emelkedett pulzusszám, adrenalinszint miatt kevésbé érzékeljük a fájdalmat. Ez egy természetes formája a „küzdj vagy menekülj” reakciónak, amire evolúciósan vagyunk beprogramozva.
Persze senkit nem akarunk arra biztatni, hogy beszéljen csúnyán, de arra igen, hogy megválogassa a szavait, akkor is, ha mérges, dühös, csalódott, elkeseredett vagy éppen meglepett. Az egészet vehetjük egy játéknak is! A mulatságos káromkodás gyakran még arra is képes, hogy feloldjon egy feszült helyzetet. Tanuljunk meg minél többet, és játszunk azzal, ki tud szebben cifrákat mondani! A gyerekeket is bevonhatjuk, hogy eleve szalonképesek tudjanak maradni!
A bánatos borjúját!
A búbánatba!
A búsuló bolháját!
A csalódott csókáját!
A Csimborazzóját!
A csöndes csókáját!
A csuda vigye el!
A fene egye meg!
A fenébe!
A fene rágja meg!
A forgószél kuszálja össze a lábait!
A fránya vigye el!
A guvadt békáját!
A holló vájja ki a szemét!
A holló vigye el!
A hóhér vágja hátba!
A jó életbe!
A kakas csípje meg!
A keservit!
A kutya mindenit!
A kutyafáját!
A guta üsse meg!
A mákosgubádat!
A mennykőbe!
A mennykő csapjon belé!
A mindenségét!
A mogorva életbe!
A nehézség törjön ki!
A nemjóját!
A nyaka görbüljön meg!
A nyavalya essen belé!
A nyavalya törje ki!
A manó csípné meg az orrát!
A macska rúgja meg!
A reszkető récéjét!
A rézangyalát!
Azt a rézfán fütyülő rézangyalát!
A radai (vagy a fekete, a büdös) rosseb!
A rosseb egye meg!
A rossebét neki!
A sírásó legyen az utolsó barátja!
A szakramentumát!
A teremburáját!
A teremtésit!
A teringettét!
A törpiskoláját!
A viharba!
A zöldalma pirosodjon meg!
Akkor lássam, amikor a hátam közepit!
Az áldóját!
Az iskoláját!
Az ördög vigye el!
Az ördög szánkázzon a hátán!
Azt a betyár mindenit!
Azt a rézfán fütyülő rézangyallát (neki)!
Azt a fűzfán fütyülő rézangyalát (neki)!
Azt a hét- meg a nyolcát!
Azt a hétvitorlás tengerjáró hajóját!
Azt a hétszázát!
A terem buráját!
Azt a leborult szivarvégit!
Azt a macskabajszát!
Azt a paszta, cipőpaszta!
Azt a rozsdás vasmacskáját!
Az üstökit!
Basszuskulcs!
Ejnye-bejnye!
Ezer árboc és vitorla!
Franc! A francba! A francot! A francokat!
Frászt! Egy frászt! Frászfenét! Frászkarikát! A frász törje ki!
Hogy enné meg a Radai Rosseb!
Hogy szomorodna meg a lova!
Irgum-burgum!
Kótyonfitty!
Krucifix!
Micsoda falu Bécs!
Mondjam vagy mutassam?
Na de ilyet!
Nehogy már a befőtt tegye el a nagymamát!
Nehogy már a nyúl vigye a vadászpuskát!
Nofene!
Nőjön be az orraluka!
Nőjön kolbász az orrodra!
Nyavalyát!
Nyíljon meg alatta a föld!
Ördög és pokol!
Pokolba vele!
Rágja ki a fíreg!
Rúgja meg a tehén!
Te…pipamocsok!
Törje ki a rossznyavalya!
Túró!
Túrót!
Nagy túrós!
Verje el a jégeső!
Kép: Pixabay
arról 
