Jobb ma egy BÓK, mint holnap száz komment

Az online térben nyomot akarunk hagyni, véleményünket írásban látni, hogy erre ki / kik hogyan reagálnak. Kommentelünk éjjel és nappal, nem figyelve a következményekre, kiből mit vált ki a hozzászólásunk.

Nőnapi írásomra (Itt olvasható) több vélemény is érkezett. A gondolataimat így fejeztem be: „Szeretném azt megélni, hogy a majdani menyem egyszer azt mondja nekem, hogy: „Tökéletesen nevelted a fiadat egyedül is, boldog vagyok mellette, szeretném majd én is ilyen jó nevelésben részesíteni a fiú unokádat.“
Erre a mondatra a következő hozzászólás érkezett: „Ekkora nyalist hozna haza a fiam, sírva röhögnénk….“ és mi elgondolkoztunk ezen a véleményen, hiszen minden plusz oldal, amire mi nem gondolunk, értékes lehet egy ember számára. Nekünk is.

Bókolni tanultam

Több kommunikációs tréning résztvevője voltam már a húszas éveimtől kezdve mostanáig, ezek egy része kötelező főiskolai „tananyagnak számítottak”, és sok-sok önismereti csoporthoz csatlakoztam önszántamból, fizettem értük nem is keveset. Bizton állíthatom, hogy megérte az összes ráfordított idő és pénz, mind a kötelező, mind a szabadon választott képzések is. Mindkét típusnál előjött újra és újra az a felvetés, hogy vajon elég dicséretet kapunk a környezetünktől? Felfigyelünk a munkatársnő új frizurájára? Ha igen, akkor ezt el is mondjuk neki, vagy mélyen hallgatunk, megtartva magunknak a jó véleményünket? Elmondjuk a nagymamának, hogy mérhetetlenül hálásak vagyunk a családhoz való önzetlen hozzáállásáért, a finom vasárnapi ebédekért? Sorban állás közben meglátjuk álmaink nyakláncát az előttünk álló hölgyön, és mit teszünk? Leszólítjuk és elmondjuk neki, hogy mindig is egy ilyen láncra vágytunk, hozzáfűzve azt is, milyen jól mutat a nyakában? Vagy csak kínoz bennünket a sárga irigység és nem mondunk semmit?

Szeretetcunami

Ezeken a tréningeken gyakran vettünk szituációs játékokat, amik segítségével különféle hétköznapi jeleneteket játszottunk el. Ezek tömör lényege az volt, hogy hosszan, és minél választékosabban dicsérjük a játékpartnerünket. Legyen az egy kolléganő, családtag, barát, egy teljesen ismeretlen, például a fent említett sorban állásnál a láncot viselő hölgy.  Nekünk kellett kezdeményezni és pontosan öt percig fenntartani a szituációt, akkor is, ha a társunk már kínosan érezte magát és szabadulni szeretett volna. Nem is gondolnánk, hogy öt perc milyen hosszú tud lenni. Mit ne mondjak, nagyon hosszú is tud lenni! A még igazán határozott, kőkemény emberek, nők és férfiak is egyaránt meghatódtak, és küszködtek az érzelmeikkel, könnyeikkel egy ilyen szeretetcunami hatására. Mert ez az! Egy cunami, ami elsöpör, magával ragad. És ami leginkább nemvárt hatása még: újra és újra szeretnéd átélni. Szeretnéd, ha a körülötted élők elismernének, mint anyóst, apóst, férjet, gyereket, bárhogyan. De nem csak úgy tessék-lássék módra, egy odalökött KÖSZÖNÖMMEL! Hanem úgy, ahogy az előbb kaptuk. Bővebben.

Igen, mindkét oldalt gyakorolni kell. Meg kell tanulnunk bókot adni és fogadni is. Elfogadni egymást úgy, ahogy vagyunk, mert ma ilyen vagyok, viszont holnap már másmilyen, mert fejlődünk, változunk. Amit ma gondolunk, érzünk, az holnapra már történelem.

Hogyan?

A negatív kritikát tartsuk bent, és gondoljuk át! Helyette használjuk, mert hogy van, építő jellegű kritikát. Mi a különbség az építő és a romboló kritika között?

Az építő kritikában nem használunk minőségjelzőket.

Tréningeken a véleményünket úgy mondjuk el egymásnak, hogy adunk egy sharinget, egy saját élményt a másiknak, és ebből az élményből származott érzéseket meséljük el. Soha nem mondhatjuk azt a másiknak, hogy Én a Te helyedben ezt és ezt tettem, tenném, mondtam volna. Ez szigorúan tilos! A társunk minden részvevőt végighallgat, úgy, hogy akkor és ott, nem is beszélhet az érzéseiről, csak a következő alkalommal. Mert át kell élnie újra a történéseket, a hallottakat, amikor otthon egyedül van. Megindító és inspiráló egy ilyen szituációs játék.

Én rendszeren gyakorlom a tanultakat, és fújjon bármerre a szél, szóróm a bókokat!

Kép: Unsplash

Ha tetszett az írás, kérjük lájkold. Amennyiben nem tetszett, azt is fejezd ki, ahogyan megosztani is ér! Köszönjük a véleményedet!