Jó estét! – Vakító napfényben

Vakító napfényben

Most már tudom, hogy miért vártam annyira a júniust. A június vitathatatlanul a legfényesebb hónapunk. Szinte vakít a napfény. Olyan világos fény ez, hogy majdnem fehér. Reggel korábban kel a nap és később is nyugszik. És én ennek most kifejezetten örülök. Este fél kilenckor van napnyugta. És a következő hetekben még egyre tolódik ki azon percek száma, amelyet a Nap a magasban tölt. Használjuk ki ezt a napfényes időszakot. Igazán jó lenne napfény terapeutának lenni.

A június a kedvenc hónapom. Nem gondoltam volna ezt néhány éve. Soha nem szerettem a hőséget, a kánikulát. De a napfény, az más. Mindent átjár. Jó kedvünk lesz tőle. Még ha olykor-olykor, bizonyos napokon esik is az eső, még azt sem bánom. Csak a nap süssön. Vakítóan. Ez a vakító napfény sok mindenre rávilágít. Szó szerint. Észreveszünk olyasmit is, amit eddig esetleg nem. Jó és rossz dolgokat is. De koncentráljunk a jókra! Na tessék, erre is jó a napfény! 

Végre elkezdődött a nyár! A vakító napfényben minden szebb. A vakító napfény mindent ragyogtat. Szívjuk magunkba a júniusi napfényt, és engedjük meg magunknak, hogy boldogok legyünk. Lazítsunk, és élvezzük végre az életet. Ránk fér.

Szerzőnk korábbi írásait a nevére kattintva érheti el: Karóczkai-Müllner Helga 
A képet Tóth Andrea  készítette