Jó estét! – Újra és újra: Mindent a szemnek, semmit a kéznek!

Jó estét! – Újra és újra: Mindent a szemnek, semmit a kéznek!

Közeledünk a nyár végéhez, még bele lehet húzni a nyaralásba, ami kimaradt még pótolhatjuk. Az időjárás kellemesnek mondható, nincs se nagy meleg, sem hideg, színes programok közül választhatunk. Kidobhatjuk magunkat a vízpartra, mászhatunk hegyet, gyűjthetünk kavicsokat egy tó partján, motorra szállhatunk, erdőt járhatunk, legyen bárhogy, a saját nyaralásunk –elvileg– rajtunk áll. 

Jó kiszabadulni a hétköznapokból, jó kiszabadulni mindabból, ami mindannyiunk mögött van, kikapcsolni kicsit annak a gondolatát, hogy nem tudjuk mi vár ránk. Milyen és mekkora hullám vár-e még ránk? 

Válasszunk bármilyen kikapcsolódási módot, a nyaralás alatt sem feledkezhetünk meg a különféle írott és íratlan szabályok betartásáról. Az sem jogosít fel bennünket a különféle regulák betartására, hogy éppen szabadságon vagyunk. Senkinek sincs joga többre, mint másnak, csak mert éppen a szabadságát tölti. Más kárára nem nyaralhatunk jobban, nem jár több senkinek sem. 

Márpedig szabályok a közlekedési eszközökön, a nyaraló helyeken, szálláshelyeken, vendéglátóhelyeken, strandokon, turistalátványosságoknál, és a természet lágy ölén is vannak. A múzeumok sem kivételek.

Annyira nem kivételek, hogy a múzeumokban olyan gyakran olvasható az, hogy A kiállított tárgyakhoz nyúlni tilos!, vagy Kérjük ne nyúljanak a kiállított tárgyakhoz!, hogy a tárlat végeztével a kávézóban állva már-már félve nyúlunk a puncsos sütemény felé, amit egyébként már kifizettünk.

Elszomorító valahol, hogy a legtöbb nem vitrinben álló kiállított tárgy, bútor mellé, elé, fölé ki kellett írni ezt, pedig kis korunk óta kellene kívülről fújnunk: a múzeumban mindent a szemnek, semmit a kéznek! Ráadásul ezeket a feliratokat rendszerint hamarabb látni, mint a kiállított mű leírását. Ilyen és ehhez hasonló szabályokkal máshol is találkozhatunk, mert folyamatosan emlékeztetni kell az embereket arra, hogy viselkedjenek. A nyaralás alatt sem hajolunk ki a vonatból, nem szemetelünk a strandon, kiabálunk a hotelben, tolakodunk a lépcsőn a hajóbeszálláskor, nem szakítunk le cseppkövet a barlangban, nyúlkálunk alvó cicához az állatokkal teli kávézóban. Mindent a szemnek, semmit a kéznek. 

Szerző és kép: Polgár Ágnes további írásai ITT érhetőek el
Kép: Magyar Nemzeti Múzeum, Nagy Sándor: A Hadak útja című festménye