Jó estét! – Tumorérzék, már a kérdés is kétes: Lehet a tumoron nevetni?

Jó estét! – Tumorérzék, már a kérdés is kétes: Lehet a tumoron nevetni?

A humor gyógyít. Az egyik legintelligensebb öngyógyírek egyike az, ha tudunk saját magunkon nevetni, és még akár hagyjuk is, hogy mások is velünk nevessenek. Nem a kárunkra, hanem a hasznunkra. Jóízűen. Akár a rákon is. A rosszulléteken. A gyengeségen. A kilátástalanságon. A fájdalmon. A hányingeren. A hajhulláson. Miért? Mert, ha jól humorizálunk, akkor sokakat megnevetettünk. Leginkább magunkat, az elszenvedőt. Lehet szóban, írásban vagy képekben is. Például egy kórházi sorozatban.

Mindössze a hitelesség kedvéért írom: Két rákot éltem túl, és kilencedik napja vagyok beteg, a diagnózis: koronavírus. Nagyon nem vagyok jól. Nem részletezem az olvasónak, mennyire nem. De ha már nálam van a klaviatúra annyit leírok: ha egy mód van rá, maradjon otthon! Ne kockáztasson! Ne kapja el ezt a betegséget. Jobb megúszni! Maradjon otthon és például nézzen sorozatokat. Olyat, amin lehet nevetni is.

Mert a humor mindig jól jön. Ha egészségesek vagyunk, ha betegek vagyunk, akkor is. Én most nem nagyon tudok mást tenni, mint aludni, olvasni vagy sorozatot nézni az ágyból. Így most végignéztem a Netflixen megjelent két évadot a New Amsterdam kórházi sorozatból. És alig várom a harmadik szériát. Miért? Mert nevetni tudtam a betegségeken. Mert megerősített abban, hogy a tumoron is lehet nevetni. És jó, hogy én is nevettem. Lehet és szabad nevetni. A titok abban van, hogy jól kell csinálni, jól kell nevettetni. Őszintén.

A New Amsterdam sorozatnak szerintem ez a titka. Nagyon emberi. Nagyon közeli. Nagyon valóságos. Számomra abban sincs semmi meglepő, hogy egy vezető beosztású ember, egy kórházigazgató Dr. Max Goodwin (Ryan Eggold) nem akarja abbahagyni a munkát, a betegsége ellenére sem. Mert míg dolgozik, addig is úgy érzi hasznos, vagyis él. Még él. Emlékszem, én sem adtam fel az anyaságomat. Sőt, az adott gyógyírt. A fiam mellett a humor. Mert képes voltam nevetni a tumoron. Ma a koronavíruson, miközben fájdalmaim vannak. Kellemetlenségeim.

Ahogyan a sorozatban a rákbetegek képesek a tumor vagy rák szót, a betegséggel járókat belecsempészni a musicalek nevébe: Mamma Masztektómia, Ízig-vérig halandó Millie, Az operáció fantomja, Rák’n’Roll vagy a Karákcsony szellem. Mert nem hagyja el őket a tumorérzékük. Mielőtt még a rákbeteg ”kaput lenne, mint Julia,” ők humorizálnak. A sorozatból idéztem. Nézzék meg. Nem csak a tumorról szól. Hanem a kórházról, betegbiztosításról, orvosokról, betegekről, betegségekről, szerelemről, drogról, pszichológia problémákról, gyerekekről, idősekről, fiatalokról, szülőségről, gyógyulásról, igen halálról is, de mégis emberien. Szépen. Humorral. Még ha az néha sötét humort is jelent, akkor is igazán jó. Gyógyító. 

Szerző: Polgár Ágnes
Kép: Netflix