Jó estét! – Túl a függönyön: biztos helyen tudhatjuk azt, aki elmúlt

Jó estét! 

Túl a függönyön: biztos helyen tudhatjuk azt, aki elmúlt

Ha valakit elveszítünk, az hatalmas fájdalom. Hiányérzet, üresség és még annál is több. Olykor megfogalmazni is nehéz, hogy mit érzünk. Az elvesztés oka sem mindegy. Mert előfordulhat, hogy soha többé nem láthatjuk viszont az illetőt, mert nem egy szakításról vagy egy kapcsolat felbontásáról van szó. Ez az, amikor valaki örökre elmúlik. Távozik ebből a világból.

Ilyenkor tényleg nincsen gyógyír. Talán csak az idő, ami ugyan feledtetni nem tudja a távozót, de segít együtt élni a hiányával. Megszokjuk egy idő után, hogy már nincsen velünk ő fizikálisan. A gondolatainkban azonban ott maradhat, örökké. Kitörölni az életből senkit nem lehet egy gombnyomásra, de visszahozni sem lehet. Akkor mégis hogyan lehet elviselni? Túlélni a hiányt?

Valószínűleg léteznek erre különféle gyakorlatok, de olvasmány élmények is erőt adhatnak. Még a Harry Potter is. Aki ismeri a varázslófiú történetét, az tudja, hogy ez a sorozat nem csak a hókuszpókuszról és a pálcasuhogtatásról szól. Harryvel több nehézség történik, amelyekre mindig van gyógyír, mindig van feloldozás. S mivel a célközönség elsősorban a fiatal korosztály, így nekik is segíthet. De ugyanígy a felnőtteknek is. Hiába ez csak egy ifjúsági regény. Ez csak a Harry Potter. Mégis.

Túl a függönyön. Ez a momentum különösen magával ragadott a Főnix Rendje-kötetben, amely egyben egy fejezet címe. Akkor találkozunk vele, amikor Harry a társaival együtt harcol a halálfalókkal, és egy boltív alól, egy függöny mögül hangokat hall. Majd nem sokkal ezután, a harcban elveszít valakit, akit nagyon szeretett. Természeten – s mivel mégis csak a varázslóvilágban járunk – Harry néhány napra rá arról ábrándozik, hogy az, akit elveszített, szellemként térjen vissza. Így vele maradhat. Talán gyerekesnek tűnik, mégsem az.

Azért ez mégis komoly gondolat. Ha megtehetnénk, visszahoznánk – ha csak félig-meddig is, kísértetként – az eltávozót? Erre ki más adhatna egy valóban komoly választ, mint egy igazi kísértet: a könyvben Félig Fej Nélküli Nick. Aki azt mondja Harrynek: Én nem vagyok se itt, se ott. Az élet hitvány utánzatát választottam. Hát ki akarna így élni, mint Nick?

Inkább maradjon minden túl a függönyön. Ahol azok a lelkek várakoznak, akik már nincsenek köztünk. Ez így sokkal megnyugtatóbb, hogy ők ott vannak, túl a függönyön. Velünk is vannak, meg nem is. De ott vannak, valahol.

Szerző: Karóczkai-Müllner Helga
Kép: Unsplash