Jó estét! – Szoknya és nadrág

Jó estét!

Szoknya és Nadrág

Az alapfelállást tekintve határozottan két nem létezik: a hímnem és a nőnem. Udvariassági sorrendben írva: Szoknya és Nadrág. A teremtés lineárisát tekintve: hímnem és nőnem. Sokszor nem mindegy kit írunk előre, mert sértődés lehet a dologból. Ahogy abból is, hogy bizony, egyenjogúság ide vagy oda, vannak kimondottan férfi és női dolgok. Ami ellen lehet ágálni. Elárulom, én nem teszem. Nem is szeretnék. Számomra pont jó, hogy nem minden tartozik rám, való nekem, nem mindenben kell részt vennem, mert nő vagyok. Mert az a valami nem kimondottan nőies. Mondjuk ki, inkább férfias. Akár túl férfias. Én ezen nem húzom fel magam. Hiszen vannak olyan dolgok is, ami meg egy férfinek nem férfias. Mert az a valami nőies. Túl nőies. Igen, akár a sztereotípiák is. Például, hogy a férfiak nem járnak női ruhában, akkor sem, ha van olyan őrült, elnézést, extrán gondolkodó divattervező, aki a nadrágot viselő férfire is szoknyát húzna, mély dekoltázsú blúzt (igen, blúzt fodrokkal) adna, és természetesen retiküllel és magas sarkú cipővel egészítené ki. Szoknya és Nadrág külön, nekem így van rendjén. És nem akadok fenn azon, amikor egy férfiaknak szánt programra hívnak el tévedésből nőként. Helyette jót nevetek, és megköszönöm a szíves invitálást. Mert vizuális típus vagyok, és elképzeltem magamat a Dagályban szaunázni egy sor férfi között. Na, ne! Mert ugye írtuk, szaunázni csakis textilmentesen illik és jó!