Jó estét! – Színkód után kutatva: a legfontosabbak az orrunk előtt vannak

Jó estét!

Színkód után kutatva: a legfontosabbak az orrunk előtt vannak

Lehet nekünk fontos bármi. Hogy reggeli nélkül el sem kezdődhet a nap. Hogy ébredés után csakis bal lábbal kelhetünk fel az ágyból, mert az úgy izgalmasabb. Vagy hogy amikor belépünk az otthonunkba, ott rend legyen. Vagy éppen, hogy ne. Inkább legyen ott valami oda nem illő dolog a kanapén, ami esetleg emlékeztet minket valakire. De éppúgy lehet fontos nekünk csak úgy valaki.  Azért mert olyan, amilyen. Vagy éppen egy autó színkódja is. Ki dönti el, hogy a másiknak mik a legfontosabbak?

Bizony, egyáltalán nem mindegy a színkód. Ha az autón javítani kell a festést, akkor ez az információ szükséges. A legfontosabb. Persze az átlagembernek talán mégsem olyan lényeges a színkód, mert ha szükséges, szakemberhez viszi javíttatni a kocsiját. Ugyanis baleset történt. Ütközés. Vagy bármi, ami láthatóan felsértette a felületet, és megsérült a festés.

Esetleg be is horpadt a karosszéria. Hogyan is tudnánk ezt mi megjavítani? De mi van, ha a színkód mégis fontos? Mikor lehet fontos?  Ha csak apró karcolás a sérülés az autón. Más lehet, hogy nem látja, de mi igen. Megpróbálnánk mi magunk kijavítani. Hogy ez miért lehet olyan nagyon fontos? Miért ragaszkodunk a javításhoz? Nem jó az úgy, ahogyan van? Mit számít egy-két karc?

Számíthat. Csak azért, mert másnak nem, nekünk igen. Talán mert most éppen olyan élethelyzetben vagyunk, amely miatt elvesztettük az egyensúlyunkat. Vagy mert az egyéb dolgokban szétszórtak vagyunk. Esetleg olyan kuszaság van bennünk, hogy csak arra vágyunk, hogy csak egy valami legyen rendben körülöttünk. Valami, ami eltereli a gondolatainkat. Legyen az éppen egy minél karcmentesebb autó. Számomra most fontos a színkód.

A színkódot valamiért jól elrejtették az autón. Vagy mindegyiken máshol lehet, ezért nem biztos, hogy egyértelmű a lelőhelye. Pláne annak, aki nem jártas a színkód keresgélésben. Én például napokig nem találtam meg a saját autómon. Néztem balról, néztem jobbról, bemásztam a csomagtartóba. Kitartó voltam, de nem lett meg. Csak éppen ott nem néztem, ahol kellett volna.

Kénytelen voltam segítséget kérni. És kaptam. Jó érzés, ha komolyan veszik a másik kérését. Jó érzés ennyire fontosnak lenni. Még ha csak rövid időre is. Még egy egy apróság miatt is, ami csak nekem fontos. De a véletlennek legalább ennyire köszönhetem a színkódot. Épp csak a másik oldalát kellett nézni autónak – vagyis az ajtónak. Jó, ha embernek van egy barátnője, aki oda is néz, ahova mi nem.

Úgy látszik, segítség nélkül nem megy. Ha apróságról, ha fontos dologról van szó. Vagy a legfontosabbról. Mert a legfontosabbak az orrunk előtt vannak. Észrevesszük őket?

Szöveg és kép: Karóczkai-Müllner Helga