Jó estét! – Sántika titka. Mindenki megérdemli az esélyt!

Jó estét! – Sántika titka. Mindenki megérdemli az esélyt!

Éppen egy éve bújtak ki a tojásból. Vidám kis társaság volt. Sok sok sárga, sipogó teniszlabda. Néhány tojás maradt csak a keltetőben. A gazdasszony már ki is akarta dobni a őket, de az egyikben halk kopogás hallatszott. Látta, hogy egy pici csőr próbálkozik előtörni fehér börtönéből.

Ő is megérdemli az esélyt – gondolta a gazdaasszony, és óvatosan segített neki feltörni a héjat. Hamarosan előbukkant meggyötört kis teste. Sárga volt mint a többiek, nagy fekete folttal a hátán. Kelésgyenge. Nem marad meg! – mondták a bölcsek. Valóban, reszketeg kis lába állandóan összeakadt, de mindig igyekezett a többiek után, nagyon akart élni.

Szépen felnőtt, de a lábai továbbra sem engedelmeskedtek. Nehezen, vergődve jutott el az udvaron az etetőig, de azért lejutott a tóra is időnként. Vágyakozva nézett a többiek után, ahogy azok egymással versengve szaladtak a vízbe. Messziről figyelte a perlekedést is, ami a tyúkudvaron mindennapos esemény volt.

– Mit csúfoskodik ott az udvaron, le kéne vágni azt a nyomorék kacsát! – kiáltotta a szomszéd. Eléldegél itt a többiekkel – válaszolta szelíden a gazdasszony – Nem árt az senkinek – tette hozzá. Szerette a kis ártatlant. Hosszasan figyelte a barna tollait, ahogy a nap tükrében óarannyá válnak. Aztán egyszer csak nem jött elő etetéskor. Aztán másnap sem. Azt gondolták róla, talán elkapta valami, hiszen nem tud elfutni, ha valami kóbor állat erre jár. De nem ez történt.

Eljött a tavasz, és a természet Sántikát is megérintette. Keresett egy csendes zugot az udvaron, finom tollaiból puha fészket épített, és gyönyörű tojásokkal rakta tele. Egészen máig titokban tartotta, mikor is a gazdasszony pakolászás során fel nem fedezte. Nagy volt az öröm! Friss vízzel, és aranysárga kukoricával kedveskedett neki rögtön. Most már együtt várja Sántika és a gazdasszony az új, sárga pihés jövevényeket.

Sántika titka: a fészke

Képek és szöveg: Nagyné Banadics Anikó