Jó estét! Sajtószabadság
Jó estét!
Sajtószabadság
Néha úgy érzem, hogy újságírónak lenni kivételes helyzet. Mert az embereket tájékoztatni igenis nagy dolog. Komoly feladat. Az újságíró mindig megéli a helyzetet. Amiről ír, abban ő is benne van. Átadja az embereknek amit lát, amit tapasztal. Az a jó, ha mindezt szabadon teheti. Úgy, ahogyan ő érzi. Arról és úgy ír, ahogyan szeretne.
Ez lenne a sajtószabadság? Ez a kérdés az elmúlt napokban sajnos nagyon aktuális. A sajtószabadsághoz jogunk van! Még Magyarország Alaptörvénye is kimondja: Magyarország elismeri és védi a sajtó szabadságát és sokszínűségét, biztosítja a demokratikus közvélemény kialakulásához szükséges szabad tájékoztatás feltételeit.
Ha sérül a sajtószabadság, akkor sérül a demokrácia is. Ha ellehetetlenítik egy szerkesztőség munkáját, azzal igenis sérülhet a sajtószabadság. S joggal kérdezhetjük: erre miért volt szükség? Az okokat biztosan nem tudjuk, csak sejthetjük. De ennyi most éppen elég. Még sok is.
Mert az újságírónak információt átadni csakis úgy lehet, ha úgy szólnak az emberekhez, hogy a közölt tartalomra nincsen befolyással külső fél. Például a rendszer, a hatalom. A közölt tartalom nem csak egy oldalról tájékoztatja az embereket. Nem csak a szépet mondja el, hanem a rosszat is. Nem számít az sem, hogy amiről, vagy akiről írnak, az éppen melyik oldalon áll.
Az az ideális állapot, ha az újságírók nem az aktuális rendszert szolgálják. Az írják meg, ami történik. Nem egy ideális állapotot festenek le. Sajtószabadság az, ha az újságírókat hagyják dolgozni. Hogy az emberek valóban tájékozódhassanak. Ne csak egy álláspontot ismerjenek. Nem véletlenül áll a 12 pont első passzusában az, hogy kívánjuk a sajtó szabadságát, a cenzúra eltörlését. Legalább ennyi hadd maradjon meg nekünk! Legalább ennyi.
Ebben a helyzetben nem kívánhatunk mást, csak annyit, hogy jussanak el az illetékes fülekbe Kossuth szavai: Vegyenek el mindent tőlünk, csak a szabad sajtót adják meg, s nemzetem szabadsága, nemzetem boldogsága felől kétségbe nem esem. Legyen így!
Szerző: Karóczkai-Müllner Helga