Jó estét! – Őzek az autópálya mellett

Jó estét!

Őzek az autópálya mellett

Milyen lehet az élete manapság az őzeknek? Ezen méláztam el, amikor az autópályán száguldottunk úti célunk felé. S hogy miért éppen akkor jutottak eszembe ezek a vadon élő állatok? Mert ahányszor autóba ülünk, szinte mindig találkozunk velük. Így. Hogy mi az autóban ülünk. Az egyik manapság ránk, emberekre leginkább jellemző tevékenységet végezzük. Míg ők amott, az út melletti réten nyargalnak át. Mi is tartunk valamerre, és ők is.

De tényleg, vajon ők merre? Mert mi mindig valahova. Sietünk, nem állunk meg. Kapkodunk, hogy időben odaérjünk. Elkésünk. Oda sem figyelünk. Senkire és semmire. Ha a gyerek a hátsó ülésen inni kér, az anyósülésen utazó éppen hogy odanyújtja neki az üveget. Arra az időre felpillantunk, és csak a gyerekre figyelünk. Aztán visszatérünk a saját gondolatainkhoz. A saját problémáinkhoz. 

Miért is figyelnénk mi az őzekre? Ők zavarnak minket, nem? Kifuthatnak az útra. Észre sem vesszük őket, és egyszer csak ott állnak, előttünk. Majd nagy csattanás. Csak nehogy kárt tegyen az autóban, mert vihetjük a fényezőhöz. Újabb nyűg, amit el kell intézni. Mert az őzek nem figyelnek. És csak rohannak. Valahova. Mi persze figyelünk. Az útra, meg a gondolatainkra. De az őzekre már nem tudunk. 

S vajon mire gondolnak az őzek? Mit jelent nekik a sok világító, zajos jármű? Megszokták már. Mi mást tehetnének? Teszik a dolgukat. Élnének. Ahogy tudnak. Ha az autók között, az autópálya mellett, akkor úgy. Nem hibáztatnak senkit. Mondjuk azokat, akik elvették az élőhelyük egy részét. Nekik jó így is. Csak hagyják őket békében tovább élni. Így kerültek ők oda, ahol láttam őket. Őzek az autópálya mellett.

Az őzek nem adják fel. Haladnak és élnek tovább, ahogyan a természet és lehetőségeik megengedik. Amerre tudnak. Még.

Szerző: Karóczkai-Müllner Helga

Kép: Unsplash