Jó estét! – Normális? Nem!

Jó estét!

Normális? Nem!

Gyakran használt kifejezés. Leggyakrabban más személyére, magatartására értjük. Főleg tagadó változatban. Bizonyára sokan emlékeznek a kérdésre: – Normális vagy Margit? – a Lar pour l’art társulat jelenetéből. Telt házban sírva röhögtek a nézők a színházban és a tévéképernyő előtt. Míg az ép értelmünkre humorosan utal a kérdés, hogy normálisak vagyunk-e, nincs baj. Ám, ha nem egyértelmű, hogy a normális kifejezés, valóban helytálló-e, akkor már nem. Ugyanis gyakran észre sem vesszük már, ha valami nem normális körülöttünk. Mert sajnos a különféle mindennapi felfokozott stresszhelyzetekben egyre gyakrabban és gyorsabban veszíti el az önkontrollt gyerek, felnőtt, diák, pedagógus, szülő, beteg, orvos, szolgáltató, eladó, vásárló, sofőr és gyalogos egyaránt. Mindannyian. Az is, aki pontosan érzi hol lenne a határ. Beletörődik, hogy már sajnos az is elfogadott, ami egyébként nem az. Így beszélünk egyre tiszteletlenebbül egymással, egyre kevésbé bízunk a másikban, inkább a rosszat feltételezzük a másikban, a jó helyet. Nem vagyunk udvariasak, előzékenyek, kedvesek, figyelmesek egymással. Egyszerűen elveszítjük a kifejezés valódi fogalmát. És már csak akkor vesszük észre, hogy valami már nem normális,  amikor az valakinek már fáj. Nagyon fáj. Ami sajnos nem normális. Vigyázzunk egymásra!

Szerző: Polgár Ágnes

Kép: Starlet Photo