Jó estét! – Nem látunk reálisan? Nézzük gyerekszemmel a világot! 

Jó estét!

Nem látunk reálisan? Nézzük gyerekszemmel a világot! 

Felnőttként sokszor vagyunk elégedetlenek. Folyamatosan változtatni szeretnénk valamin. Már rögtön az otthonunkban. Amire most, hogy különösen sok időt töltünk benne, nézhetünk másként. Újító szándékkal. Például jobb lenne egy olyan kanapé a nappaliban, aminek van heverő része is, például egy sarokkanapé, mert szeretünk a tévé előtt heverni. A streaming szolgáltatók sorozatait többen is nézzük egyszerre a családból.

Vagy már elöregedett az ágyunk, és újabban a kárpitozottak tetszenek, most ráadásul fantasztikus színű szövetek közül lehet választani. Ezüstszürke, türkiz, bordó. Csak kapkodjuk a fejünket, nehéz dönteni, milyen új szín uralja a hálónkat. És jó lenne egy virágtartó is a zöldeknek. Egy nagyobb tükör a fürdőbe. A borospoharakat is meguntuk. A tányérok csorbák. Körül se kell néznünk, és bizonyára listánk van arról, mit kellene felújítani vagy egyenesen újat venni belőle, kicserélni, megszerelni otthon. Minden helyiségben tudnánk valamin változtatni. 

Mindaddig míg rá nem ébreszt bennünket valaki, hogy minden pont úgy jó, ahogy van. Nem baj, ha kicsi a kanapé a nappaliban, mert így jobban összebújunk. Az sem probléma, ha az ágy mozog a szülők alatt, legfeljebb leszakad, olyan úgyis csak a filmekben történik. Minden gyönyörű otthon.

Igen, gyönyörű. Így, fogalmazva. Mégpedig a gyerek szájából. Akinek az otthona a legfontosabb hely a világon.  Amikor fogalmazást kell írnia arról, milyen a szobája, az otthonunk, amiben élünk, úgy fogalmaz ez a legjobb hely a világon. És lehet, mi felnőttek azt látjuk, már elöregedett a könyvespolca, vagy megkopott a szőnyege a szobájában, de ezt a gyereket nem érdekli.

A gyerek a lényeget látja. Van otthonunk. Vannak benne szükséges bútorok, eszközök, neki játékok. És benne vagyunk mi. Ha nem lennénk benne, az lenne a baj. Vagy ha nem lenne otthonunk, az igazán probléma lenne. De egy nyikorgó ágy, egy megkopott szőnyeg, egy leszakadt polc nem az. Van otthonunk és mi vagyunk benne. Kell ennél több? Nem! Teljesen igaza van. A gyerek szemével nézve minden más. Gyerekszemmel reálisan látjuk, hogy a család, az otthon, nem a tárgyaktól, hanem tőlünk az igazi. A csorba tányér ellenére is. 

Szerző: Polgár Ágnes
Kép: Muriel De Seze fényképe – Getty Images