Ne beszélj csúnyán!

Jó estét!

Ne beszélj csúnyán!

Van ez a kifejezés: kognitív disszonancia. Apai nagyanyám egészen biztosan azt mondta volna, – Ne beszélj csúnyán! – ha meghallja tőlem. Márpedig nem rossz dolog tudni, hogy mit jelent, de még inkább azt, hogyan lehet a segítségünkre az élet számos területén. Például a bölcsőde, az óvoda vagy az iskolaválasztás kérdésében. Mert kérem szépen az bizony lutri. Persze van lehetőség a tanintézmények kiválasztásában. Elméletileg, amihez a gyakorlat nem mindig járul hozzá. Főleg anyagilag, távolságban vagy időben. Gyűjtőfogalommal élve, a logisztikában. A megfelelő intézmény voksolásban mérvadó lehet a pedagógus kérdése is. Ám ha nincs lehetőségünk a választásra, akkor reméljük, hogy az, ami jut nekünk bölcsőde, óvoda avagy iskola, azaz, ahová lakóhelyünk szerint tartozunk, az csak jó lesz. Valahová járnia kell a gyereknek. Elkezdődik a szeptember, majd túl is esünk rajta, már októbert írunk és bizony kiderülhet, nem minden kerek. A pedagógusok, az oktatási szemlélet, a légkör, a gyerekek miegymás. Próbálhatunk megoldást is találni a problémára, imádkozni azért, hogy minden jóra forduljon. Akár húzhatjuk a következő tanévig is, vagy azután. Lehet a gondunk egyéni, szubjektív. Ez utóbbi akkor tűnik biztosan, amikor kiderül, nem is szabadna rosszul érezni magunkat, mert adott intézmény bizony benne van a toplistás intézmény első tíz legjobbjában. Jobb, ha tudjuk ez nem más, mint kognitív disszonancia, amikor az új információ nemhogy nem javít a helyzeten, további feszültséget kelt bennünk, és már külön azért érezzük rosszul magunkat, hogy nekünk nem jó az, ami állítólag jó. Nem tudjuk jobbnak látni, ami van. Nem sikerül. Azt hiszem, a nagyinak lenne igaza, ne beszéljünk csúnyán! 

Szerző: Polgár Ágnes

Kép: Starlet Photo