Jó estét! – Mint Lennonmccartney

Jó estét!

Mint Lennonmccartney

Ezekben az időkben még inkább szükség van az összefogásra, mint valaha. A mai kor embere nincsen hozzászokva a globális nehézségekhez. Nehéz megemészteni, hogy valami olyasmi fenyeget bennünket, ami az egész világot be akarja kebelezni. Félelmetes, ijesztő. Nem csoda, ha néha kiadnánk magunkból a feszültséget.

Így jó, ha van mihez, kihez fordulnunk a bajban. Az már kiindulási alap, ha ott a család, aki támogat. De összezárva a család is lehet teher. Vagy jobban mondva jó néha mással is megosztani a gondolatainkat, mint azzal, aki a szomszéd szobában, vagy a mellettünk ülő széken ül nap mint nap.

Megértő fülekre találni nehéz. Igaz barátra találni még nehezebb. Az együttműködés az embereket között pedig néha a lehetetlenség határát súrolja. Tehát kifejezetten előny, ha olyasvalakivel dolgozhatunk együtt, akivel értjük, sőt befejezzük egymás gondolatait. Mondhatni: kiegészítjük egymást.

Az olyan tevékenység esetében, mint az írás, ez kifejezetten hasznos. Hiszen nagyon jó dolgok is kisülhetnek abból, ha egy szöveget – jelen esetben cikket – együtt írunk meg. Gondolatok, érzések állnak párhuzamban egymással, vagy simulnak össze, azzal egy egészet képezve, ami úgy jó, ahogy van. Így az, hogy mi a Szoknya és Nadrág szerkesztőségében többször együtt írunk meg egy cikket szerzőtársammal, az jó mindenkinek. Ez is egyfajta összefogás, együttműködés, amely nélkül a jelenlegi helyzet már-már elviselhetetlen lenne.

Barátok és társak vagyunk mi, akik jóban és rosszban is kitartunk egymás mellett. Mint Simon és Garfunkel. Terence Hill és Bud Spencer. Riggs és Murtaugh. Bob és Bobek. Lennon és McCartney.  Még abban sincs vita, hogy én vagyok Lennon. Jó ez így. Maradjon ez így. Mi vagyunk Lennonmccartney.

Szerző: Karóczkai-Müllner Helga

Kép: Starlet Photography