Jó estét! – Mint a múzeumban: Mindent a szemnek, semmit a kéznek!

2021 február 8

Jó estét!

Mint a múzeumban: Mindent a szemnek, semmit a kéznek!

Ez a jól ismert mondat, a gyerekeknek szól, a leggyakrabban a múzeumokban hallhatják, nehogy kárt tegyenek a kiállított művekben. Azt jelenti a számukra, hogy csak a tekintetükkel vegyék szemügyre a látnivalókat, ne a kezükkel. A szülők a múzeumon túl a bevásárlás során is használják ezt a felszólítást, hogy csak az legyen a kosárban, amiért fizetni is akarnak.

A minap láttam egy anyukát, aki a lehető leggyorsabban akart a négyéves forma kislányával bevásárolni. Maszkban nehéz kommunikálni és folyton szólni a gyerekre, inkább adott neki egy kosarat, hogy tegye bele amit jónak lát. A vásárlás végén egy valamit kiválaszthatott a kislány, hogy ne csak a szeme lakjon jól. Az anyuka a pénztárnál pedig szabadkozva kérte az eladókat pakoljanak vissza. Szó nélkül megtették. Az egyikük mosolyogva annyit mondott, kár, hogy neki ez a csel annak idején nem jutott az eszébe.

Na igen. Az ötletekért pedig manapság a szomszédba sem kell menni, elég ha felmegyünk a világhálóra. Onnan értesültem, na nem most, még szeptemberben Masanori Sugiura szakácsról, aki tudja mitől döglik a légy. Tőle. Na meg az edzőtársaitól. Csupa izomkolosszus férfiaktól, akik a vacsorán túl látványt is szállítanak. Az izmaikat.

Ez a Masanori Sugiura nem az a Masanori Sugiura, aki baseball játékos. Ez a Masanori Sugiura szakács, étteremtulajdonos Tokio közelében. És szabadidejében a testét edzi. Hogy ne menjen csődbe az étterme a koronavírus-járvány miatt, arra vállalkozott, hogy edzőtársaival egyetemben a sushik és makik mellé az izmaikat is feltálalják. Persze csak mutatóban. Mindent a szemnek, semmit a kéznek alapon. Akárcsak a múzeumban.

Nálunk is gyakori jelmondat lett ez: Mindent a szemnek, semmit a kéznek! Addig legalábbis, míg ki nem hűl a sütemény. Kénytelen vagyok ezt a cselt alkalmazni, hogy legyen időm félretenni a finomságból reggelire is, egyébként kettőt fordulok és minden morzsának egy félpillanat alatt hűlt helye van.

Egyébként szerintem nem baj, ha egy gyerek megtanulja, hogy csak a szemével lakjon jól, vagy kapjon meg valamit. Az életünk tele van olyan momentummal, amikor be kell érnünk valaminek a puszta látványával, avagy a gondolatával. Amikor türtőztetnünk kell magunkat számos dologban. Mint most a koronavírus-járvány idején, amikor annyi helyre, múzeumba sem mehetünk. Legfeljebb online.