Jó estét! – Már nem kenyeret sütünk, ha már itthon vagyunk. Ha már…

Jó estét! – Már nem kenyeret sütünk, ha már itthon vagyunk. Ha már…

Utólag visszatekintve a tavalyi év egyik legizgalmasabb gasztronómiai tevékenysége volt, hogy azok is nekiálltak a kenyérsütésnek, akik korábban nem mertek. Vagy akik korábban is sütöttek, azok minden bizonnyal még többször kezdtek el dagasztani, mint azelőtt. Mert vagy nem volt kedvük elmenni a pékségbe, esetleg az ismeretlen helyzet miatt nem mertek, és inkább választották a házi sütést.

Az ok talán már mindegy is, aki akart és tudott az kenyeret sütött. Aki nem nevelt otthon kovászt, az élesztővel készült recepteket választotta. Egy éve ilyenkor sorra osztották meg az emberek a kenyeres fotóikat, és mindenki élesztőre vadászott.

Most itt vagyunk, eltelt egy év. Mi már nem sütünk kenyeret. Egyébként tavaly sem volt jellemző, de még így is jóval többször készült itthon nálunk házi kenyér, mint korábban. De van helyette más. Sütünk, ha már itthon vagyunk. Sokkal több új receptet próbálunk ki, mint azelőtt.

Még úgy is, hogy a családunkban ahányan vagyunk, mindannyian másféle ételeket eszünk szívesen. A gyerekek például kaja-majrésak. Vagyis a zöldséget, gyümölcsöt nem szívesen fogyasztják. Trükközni sem lehet velük. Szóval nem csúszik le csak azért a paradicsom, mert az egy szendvicsvonat kereke.

Szűk azon ételek listája, amelyet mindenki elfogyaszt. S itt már én vagyok a szűk keresztmetszet. Mert én szívesebben kóstolnék új ízeket, főznék változatosabb ételeket, és lépnék tovább a csak bolognai spagetti, gulyás, húsleves, rántott hús négyeséből. Már korábban is előfordult, hogy csak úgy főztem, sütöttem magamnak mást. Valami újat. Izgalmasabbat. Leginkább, amikor nem voltak otthon a gyerekek, a férjemnek pedig volt saját ebédje, vagy a munkahelyén volt napközben.

De régen is volt! Most mindenki itthon van. A frissen sült kenyeret már el is felejtettük. Viszont újra van kedvem sütni. Süteményeket. Újakat és régieket is. Pár napja a legkisebbik gyermekünk kívánságára készült egy tündérmese alapján szamócás puffancsot. Már a neve is jól hangzik. Igaz, hogy egy falatot evett belőle, de nekem mégis megérte nekiállni.

Kifejezetten izgalmas programként éltem meg a receptkeresést. És azt is, hogy újabbakat találjak és készítsek el, amelyeket korábban nem sütöttem. Az orosz túrótorta a legutóbbi sütés eredménye. Végre felhasználhattam hozzá a hűtőben rejtegetett maracuját.

Minden adott volt. Jó érzés alkotni valamit. Még akkor is, ha ennek helyszíne a konyha. Még akkor is, ha csak mi, felnőttek eszünk belőle. Mert most ez is elégedettséggel tölt el. Sütünk, ha már itthon vagyunk. Ha már…

Szerző és kép: Karóczkai-Müllner Helga