Jó estét! – Lesújtva

Jó estét! 

Lesújtva

A természet rendjével mindannyian tisztában vagyunk. Egyszer minden véget ér. Az életünk mindenképpen. Mégis a legtöbben küzdünk ellene, hogy ez az időpont minél később érkezzen el. Van, aki mégis előbb adja fel a küzdelmet, vagy éppen váratlanul, ami előtt mi maradók, értetlenül állunk. Lesújtva. Mert a másik úgy érezte, vélte, tévesen hitte, hogy ő negatív egyenleggel, egyedül áll a világban. Szerelemben, pénzben, sikerben, egészségben, jövőképben a mérlegnyelve számára a mínuszban áll.

Más pedig küzd, nem adja fel, eleve harcos, bajnok típus, úszik szemben az árral, amíg bír. Míg el nem jön az a pont, amikor nincs tovább. Mert az élet ilyen. Senkinek nem tart örökké. Hiába tudjuk ezt mi, akik maradtunk, mégis lesújtva állunk. Értetlenül. Miért? Miért pont ő? Miért pont most? Miért nem alakult másként? Miért nem volt tovább?

Lesújtva állunk. Búcsúzni próbálunk, elfogadni a tényt, az elfogadhatatlant. Majd fellélegzünk, hogy maradtunk. Mi még vagyunk. Hálát rebegünk. Áldást mondunk. Gyászolunk. Őrizzük az emléket. Őrizzük a fényt. 

Szerző: Polgár Ágnes

Kép: Pexels