Jó estét! – Lehetne, hogy mindenki a saját gyerekéért menjen az iskolába?

Jó estét! 

Lehetne, hogy mindenki a saját gyerekéért menjen az iskolába?

Hiába ülünk otthon, mégis elfoglaltak vagyunk. Hosszúra nyúlnak az online meetingek, a telefonos egyeztetések, az e-mailek csekkolása. Vagyis dolog van. Érthető, hogy nincs idő. Összecsapnak a fejünk felett a hullámok, és nincs időnk elmennünk a saját gyerekünkért az óvodába, avagy az iskolába. Mást kell megkérnünk rá, hogy teljesítse eme feladatot. Ezzel a megoldandó problémával sok szülő találkozik.

Jó esetben erre kéznél van a másik szülő. Tehát ha én vagyok az apa, akkor ott van a gyerek anyja, mert az is van neki. Avagy fordítva, ha én vagyok az anya, akkor jó esetben ott van a gyerek apja, mert az is van neki. Jó esetben.

De nem mindig van így. Nem mindig jó eset van. Manapság hiába nő az anya, és férfi az apa, a gyerek, meg gyerek, néha (sokszor) a klasszikus családi modellek felborulnak. Anya és apa különválnak, és akkor a kiinduló helyzet, amiről most értekezem, hogy nem tudok a gyerekemért az iskolába menni, az megoldásért kiált.

De valahogy elváltan is az lenne az optimális megoldás, hogy ha én vagyok az apa, annak a gyereknek van egy anyja is, menjen ő a gyerekért. Vagy fordítva, ha én vagyok az anyja, van egy apja is. Menjen ő a gyerekért, ha én nem tudok. Mindegy, hogy miért nem tudok, bizonyára súlya van miért nem. De nem tud. Nem tud, mert már új családja van. Új családban új gyerek, akiért szintén óvodába, iskolába kell menni.

Az is gyakori, hogy az új családban még nincs közös gyerek, hanem hozott gyerek(ek) van(na)k, ám a hozott gyerek(ek)ről már közös a gondoskodás. Tehát anya vagy apa azért nem tud a saját gyerekéért az óvodába, iskolába menni, mert az új családjába behozott gyerekért kell mennie. Akinek egyébként van egy anyja és egy apja is. Jó esetben. De egyik sem ér rá, hogy elhozza a saját gyerekét. Így el megy a nem szülő a más gyerekéért, a maga gyerekéért meg nem megy el.

Bonyolult, ugye? Szerintem is. A mozaikcsalád kérdés gyakran az. Nehéz benne úgy élni, hogy mindenkinek jó legyen. De talán az egyszerűsítés lenne a megoldás, ha visszatérne mindenki a kiindulóponthoz. Vagyis mindenki a saját gyerekéért menne az óvodába, vagy iskolába. Legfeljebb a nagyszülők, nagynénik és nagybácsik jöhetnek még be a képbe, vagy a barátok.

Szerintem lehetne, hogy mindenki a saját gyerekéért menjen az iskolába. Mégpedig úgy, hogy az opció a felelősségmegosztásában kizárólag a két szülő között marad, azaz nem gondolkodnak más opcióban. Vagyis mindenki a saját gyerekéért vállalna elsősorban felelősséget. Nincs átruházás. Nincs csere. A gyerek nem egy tárgy. Egy másik gyerek rovására semmiképen sem. 

Szerző: Polgár Ágnes
Kép: Flickr