Jó estét! – Képtelen valóság?!

Képtelen valóság?!

Amit képen láttunk az csakis igaz lehetett. Bízhattunk a saját szemünkben. A valóság nem volt másítható, sokáig hittük. Majd jött a Photoshop. Pontosan harminc éve.

Amit, míg csupán a valóság jobb kiemelésére, a fotó minőségének javítására használtunk, addig nem is volt különösebb baj. De amikor a valóságot már nem csak szépítgettük, hanem egyenesen már megváltoztattuk a képszerkesztő programmal, amikor már olyat alkottunk, ami nincs is, onnan már mást jelentett photoshoppolni.

Egymásután alkottuk a képtelennél-képtelenebb valótlanságokat. És torzulni kezdett vele a valóságérzetünk. A nők egyre vékonyabbak, a férfiak egyre izmosabbak akartak lenni. Az eper pirosabb lett, a villám ijesztőbb, a családi élet idillikusabb, a házak otthonosabbak, az autók meg állóhelyzetben is gyorsabbak. Minden szebb, jobb, minőségibb, fiatalabb, érdekesebb, eredetibb, izgalmasabb és kívánatosabb.

Mindaddig míg rá nem jöttünk a csalafintaságra, arra, hogy tulajdonképpen képtelen, amit látunk. És amikor már nem bírta tovább bevenni a gyomrunk az elérhetetlent, akkor a képszerkesztő program nevéből, negatív töltetű ige lett. A photoshoppolt kép így már teljesen mást jelent, mint születésekor.

Viszont megtanította, hogy a látszat nem néha, nem olykor, hanem akár mindig is csalhat. És jobb, ha nyitott szemmel járunk, nem elfogadni igazságnak azt amit látunk, hanem megtanulunk kételkedni, minél több ismeretre szert tenni, hogy igyekszünk valódi képben maradni.