Jó estét – Ismétli önmagát

Jó estét!

Ismétli önmagát

Akárcsak egy átlag vasárnap reggel, most is egymás után sülnek a papírvékony palacsinták. Az asztali terítés része a lekvárok, a túrókrém és a kardamomos porcukor. Minden olyan, mintha, de mégsem. Mégpedig azért nem, mert nem vasárnap van, hanem szerda. Ünnepnap. Az 1956-os forradalom emléknapja.
Mindenki tudja ezt, a gyerek is, az iskolába tegnap ünnepi öltözetbe kellett mennie, a tornateremben műsor is volt. Tízéves, még kvázi nem tanul történelmet, de sokat kérdez itthon az eseményekről. – Ökölbe szorult a kezem az oroszokra az ünnep alatt – meséli itthon. De a kvázi ünnepnapon már csak örül a szabadságnak. Ma nem kellett korán kelnie, holnapra tanulnia, itthon lehet és kedvezhet a különféle szenvedélyeinek. Olvas, tabletezik, játszik a szomszéd kisfiúval. Ahogyan én is kihasználom a szabadnapot. Takarítok, mert tudom, hétvégén nem jut majd rá idő, iskolában leszek, tanulok, egy színházi alkalmon is lesz feladatom.  A hírekre ugyan többször ránézek, de csak pillanatra. A mindennapok terhei alatt nem érdekel. Tudom mi történt ’56-ban, de ma már nem számít. Amikor ezt így megfogalmazom magamnak, hogy ezért nem érdekelnek az ünnepi hírek, akkor elszégyellem magam. Hirtelen elemembe vág, a történelem sokszor ismétli önmagát. Talán nemhiába. Pontosan azért, hogy tanuljunk. De nem tanulunk. Az ember újra és újra elköveti ugyanazt a hibát. Mindig akad köztünk olyan, aki többnek hiszi önmagát, a saját elgondolását, amit a másikra akar erőltetni, és amihez talál társakat is. Akkor is, ha az eszméje nem emberhez méltó. Éppen ezért, még ha örülünk is a szabadnapnak, emlékeznünk kellene legalább egy pillanatra arra, hogy miért is maradhattunk ma otthon.

Szerző: Polgár Ágnes

Kép: Starlet Photo