Jó estét! – Hibás, sérült, vagy tökéletes?

Jó estét!

Hibás, sérült, vagy tökéletes?

Szeretem, ha valami – vagy akár valaki – különleges. Nem mindennapi. S egyáltalán nem szeretem, ha valami átlagos. Vagy mondjuk úgy: sablonos. Mintha skatulyából húzták volna elő. Mire is gondolok tulajdonképpen?

Bosszant, hogy mindig mindenki a tökéleteset szeretné. Mert mi a tökéletes? Kinek mi. Most éppen arról szeretnék írni, hogy nekem mi. Elképzelhető – sőt, szinte biztos –, hogy ami nekem tökéletes, az másnak nem az. Mert nálam az a tökéletes, ha valami más, mint a megszokott.

Például a közértben direkt keresem a sérült zöldségeket.  Ami girbegurba. Nem előnyös kinézetű. Görbe répa? Jöhet! Furcsa formájú paradicsom? Ide vele! Ha már úgyis a levesbe és a salátába mennek nem mindegy, hogyan néznek ki? Hibás, sérült? Na és?

Különben is túl sokat foglalkozunk saját magunk – és mások – kinézetével. Nemcsak zöldségek, de emberek esetében is hasonló véleményen vagyok. Számomra nem a kisportolt alak a szép.  Egyáltalán nem zavar, ha a másiknak van valami szembetűnő hibája. Minél szabálytalanabb, annál jobb. Nem vagyunk, és nem is lehetünk egyformák. Mert nem mindig a megszokott a tökéletes. Zöldségek és emberek esetében sem.

Szerző: Karóczkai-Müllner Helga

Kép: Starlet Photography