Jó estét! – Fekete leves

Jó estét!

Fekete leves

Elromlott a mosogatógépem. Persze mikor hibásodjon meg, ha nem koronavírus idején, amikor nincs szaki, aki hirtelen vállalná a helyrehozatalát. Várnom kell rá. Addig meg kézzel kell mosogatnom. Persze szoktam, de csak azokat az edényeket, amiket nem szabad vagy nem szívesen teszek a gépbe. Elszoktam attól, hogy napközben, főzés közben mosogassak.

Lehet azt mondani, hogy jó mosogatni, mert a végeredmény jó érzés. Eltűnnek a koszos edények, tiszták lesznek, csillognak a poharak, rend lesz. A mosogatás folyamata alatt el lehet kalandozni a gondolatainkban, nekem gyakran ilyenkor jönnek vad téma ötleteim az írásra. Lehet közben sorozatot nézni, vagy zenét hallgatni, beszélgetni a családdal, többnyire nekik háttal, kivéve, ha szerencsés módon egy konyhaszigetbe van rejtve a mosogatónk a helyiség közepére, akkor körbe ülve drukkolhat a család.

De szerintem, ez mind önámítás. Mert tulajdonképpen egyáltalán nem olyan jó érzés hosszasan vakarni le az edény aljára és oldalára sült, száradt ételt és annak maradékát. Nyúlkálni az újra visszakoszolódó vízben, mire minden folt eltűnik, valljuk be egy-egy pillanatra gusztustalan érzés. Folyóvízben való mosogatás ide vagy oda. Arról már nem is szólva, amikor a lefolyó szűrőjében összegyűlt moslékot ki kell dobnunk a kukába, ami jól beleragad a szűrőbe. A szagokat már nem is akarom említeni.

És amikor már minden csillogva-villogva megszárad, jön a fekete leves, mert miután elpakoltuk a leszáradt edényeket, jön a csöpögtetőtálca és az egész mosogató tisztára suvickolása. Nem tudom eldönteni, utálok mosogatni vagy sem. Mindenesetre meg kell csinálni. Tudom, eleinknek még nehezebb volt, hideg vízben, ez legyen a legnagyobb gond az életben!

Csak valahogy mégis, na, neki kezdeni akkor is utálok!

Szerző: Polgár Ágnes

Kép: Starlet Photography