Jó estét! – Életszerű

Jó estét!

Életszerű

1917-ig, azaz 103 évet repülünk vissza Sam Mendes új filmjében, hogy látszólag vágás nélkül lássuk Schofield és Blake őrvezetőt, hogy egy életbe vágó üzenet kézbesítenek a német frontvonalon át, az I. Világháborúban. Életbevágó üzenetet, szó szerint, mégpedig ezerhatszázszorosan. Ugyanis pontosan ennyi katona állomásozik a lövészárokban, támadásra készen: 1600. Köztük, Blake őrvezető bátyja is.

A film, ami most a moziba ülteti a nézőket nem egy romantikus történelmi film, még csak nem is egy heroikus pillanatokban gazdag eposz és nem is annyira brutális, hogy felforduljon tőle a gyomrunk. Ugyanakkor nem is életszerű. Életszerű? Ezt, hogy nem lenne az, többször is hallottam a moziról. És nem értettem ezt a kritikát. Mégpedig azért nem, mert mindazt, ami az első Világháborúban történt néhány filmkockából, megsárgult fotókból, és többnyire szubjektíven megfogalmazott leírásaiból tudjuk. Még a történészek is.

Miért? Mert mi, akik ma beülhetünk egy ilyen mozira, szerencsére olyan helyen élünk, ahol nincs háború. Ahol meg sajnos ma is van, ott messze nem olyan, mint 103 éve volt. Így csak elképzelésünk lehet arról, hogyan léphetünk ki fedezék nélkül egy nyílt terepre, milyen egy lövészárokban hónapokig élni, vagy milyen amikor robbanó kézigránátok mellett kell küldetést teljesítenünk.

Nem tudom más néző hogy van vele, de én örülök annak, hogy nem kellett megélnem, és nem tudom valójában, hogy életszerű-e az 1917. Sőt nem is akarom megtudni. Soha!  

Szerző: Polgár Ágnes

Kép: Starlet Photography