Jó estét! – Egy notórius késő vallomása: az idő foglya vagyok

Jó estét!

 Egy notórius késő vallomása: az idő foglya vagyok 

Az idő – már megint. Mindig van alkalom felemlegetni. Mindig körülvesz. Abban létezünk. Az idő különleges és végtelenül egyszerű is egyben. Megfoghatatlan, ugyanakkor állandó is. Az idő csak múlik. Kicsordul a kezünkből. Hömpölyög körülöttünk, mint egy folyó, s közben fényesre csiszolja az életünket. Az idő velünk van. Életeken át.

Közben állandó is. Egyfajta mértékegység. Lehet hozzá alkalmazkodni. Rendszerben létezik. Szabályosan peregnek a másodpercek, a percek, órák, napok, hónapok. Az évek. Így lehet egyszerre megfoghatatlan és állandó is. Egy pillanat és az örökkévalóság. Így együtt létezik az időben.

Várunk valamire, ami csak idő kérdése, hogy mikor valósulhat meg. Egy találkozóban reménykedünk, és már számoljuk visszafelé a másodperceket, hogy mikor toppan be az életünkbe a várva várt pillanat. De vajon jó az nekünk, ha mindig alkalmazkodni kell? Az órához igazítjuk az érkezésünket. Az életünket.

Mindenhol időben kell ott lenni. Az iskolában, a munkahelyen, a találkozón. Emiatt létezik a rendszer. Az idő rendszere. Amely biztosan szükséges. Biztosan. De vannak azok, akik mégsem tudnak alkalmazkodni ehhez a rendszerhez. Vagy nem úgy, ahogyan elvárt. Akik számára az idő nem fontos. Nem a legfontosabb. Akik elfelejtik a születésnapokat, a névnapokat. Rendszeresen késnek a találkozókról. Én is ilyen vagyok.

Állandóan elkésem, soha nem tudok időben ott lenni sehol. Igyekszem kicentizni az érkezést, miközben jól elmegy az idő mindenfélével, és természetesen elkésem. Mindig ez van. Lehetne ez egy vallomás is. Egy notórius késő vallomása. Pedig nem szeretném bekategorizálni magamat. Egyszerűen képtelen vagyok alkalmazkodni az idő rendszeréhez. Egyszerűségében és állandóságában túl sok számomra. Nem vagyunk egyformák. Az időhöz való viszonyulásunkban sem.

De még az is lehet, hogy nem notórius késő vagyok. Csak egyszerűen foglyul ejtett az idő. Ki tudja?

Szerző: Karóczkai-Müllner Helga
Kép: Hautetime