Jó estét! – Demokrácia az asztal körül

Jó estét! 

Demokrácia az asztal körül

Az egész a túróval kezdődött. Az egyikünk a rögösebbet, a másikunk a krémesebbet szereti. Van köztünk mazsolára allergiás, savanykás ízt kedvelő és édesszájú is. Jobbnak tűnt kitenni a citromot, a cukrot, a vaníliát a túró és tejszín mellé, amikor palacsintázásra került a sor. Az aszalványok is külön tálat kaptak, kinek a mazsola, kinek a vörös áfonya, sárga barack vagy éppen a meggy dukált a túróba. 

S ha már előre nem tekerjük fel a túrós palacsintákat, a lekvárosokkal se legyen másként. Amilyen féle éppen otthon van, az mind asztalra kerül. Így kiderül az is, melyik romlott esetleg meg. Dzsemek, lekvárok és ízek. A szamóca az alap, sorakozik a meggy, a birs, az áfonyából több féle, a ribizliből fekete és piros egyaránt, és ki tudja még milyen. Na meg a fűszerek porcukorral keverve: kakaós, fahéjas az egyikünknek, kardamommal kevert, és szegfűszeges a másikunknak. Van kint méz is az asztalon, sosem lehet tudni alapon, mert van hogy a gyerek még azzal is megspékeli a már cukros-citromos palacsintát.

A palacsintát nálunk mindenki azzal keni meg, amivel akarja. És annyira, amennyire akarja. Óvatosan, vagy bőségesen, akár annyira, hogy szinte le, és kifolyik a tekervényből. Avagy a háromszögbe hajtogatott tésztából. De szabad egyszerűen, hajtogatás nélkül is kézbe venni. Nálunk mindent lehet kérem, mert demokrácia van. Az asztal körül is. Mert így kérem, a háziasszony sem bosszankodik, hogy az egyik ízesítés jobban fogy, mint a másik, avagy mindig valaki kér még valamit és ugrálnia kell. Vagyis nekem nem kell bosszankodnom, se nem ugrálnom. A végén a pakolás amúgy is mindenkié. (Az álmaimban)

Ez a terülj, terülj asztalkám a vendégeket elsőre megzavarja, de általában hamar dekódolják a szokásokat, és bizony pirulás nélkül nyúlnak a pástétom, a sajt, a szalámi, a zöldség, a vaj és a kenyérfélék után. Mert nálunk nem csupán a palacsinta egyénfüggő, a szendvicset is mindenki saját kénye-kedve szerint készítheti magának úgy, ahogy az neki ízlik. Hiába mi valódi demokráciában élünk, egyenlő eséllyel indulunk, az utolsó darab olajbogyóért is!

Ja nem, azt csak én szeretem…

Szerző: Polgár Ágnes

Kép: Starlet Photography