Jó estét! – Amit a mindent elsöprő, fenséges Pavlova torta taníthat nekünk

Jó estét! – Amit a mindent elsöprő, fenséges Pavlova torta taníthat nekünk

Szeretjük a balettet. A fiam annyira, hogy immáron hat éve táncol. Kivéve az elmúlt fél évet, amióta a covid ledöntötte a lábáról, és minden megváltozott körülöttünk. Mert a betegség hosszú időre elnyúló tüneteivel nem lehetett előre számolni. Ezeket a nem kellemes, sokszor fájdalmas tüneteket sok mindennel igyekszünk ellensúlyozni. Az egyik az, hogy a kedvenceit sütöm-főzöm. Ez különösen az első három hónapban volt izgalmas, amikor alig volt étvágya. 

Az egyik próbálkozásom alkalmával, arra gondoltam, hogy a balerináról elnevezett tortával nem nyúlhatok mellé. Hiszen Anna Pavlova neve a balett-táncosok között ma is fogalom, ráadásul a róla elnevezett torta pedig olyan, mint egy habkönnyű, fehér álom. És édes. Nagyon. A kamaszodó fiam újabban pedig nagyon szereti az édességet. Ám már nagyon régóta nem sütöttem, így nagyon nem mertem belekezdeni. 

Elolvastam vagy negyven receptet, és technikát. Videókat is néztem. A végén vettem egy nagy levegőt és megsütöttem. Egyszer. Kétszer. Háromszor. Többször. Mindig volt alkalom a fenséges tortára. Ami nem is olyan nehéz. A titok abban van szerintem, hogy neki kell állni. Ha elrontjuk, mégis mi bajunk lehet? Persze, a tojás, a cukor, és a villanyáram árát elbukjuk. Legfeljebb. De ilyen nem történt. Pavlovát sütni szerintem, habkönnyű. Pont olyan, mint maga a torta.

Először egyébként 1926-ban készítette el egy ausztrál cukrász, akit megihletett Anna Pavlova elbűvölő, légies alkata és tánca. A táncosnő tiszteletére egy illatos, habkönnyű desszertet alkotott. A Pavlova torta titka a peremesre sütött vaníliás tojásfehérjehab, amit nevezhetünk akár habkoszorúnak is. Mérete, alakja a sütőformától, tölteléke fantáziánktól az alkalomtól vagy az évszaktól függ.

Nálunk már volt epres, epres-mascarpone-s, mangós-lime-os, karamellával csurgatott és most legutóbb fügés. A fügének éppen szezonja van. A fiamat ez a változat is elbűvölte. Szereti a fügét is.

Én pedig most már azt szeretném, ha a fiam végre meggyógyulna és újra tánccipőt húzhatna. Ami nem lesz könnyű neki. Tudom. Addig is viszont igyekszünk úgy élni, ahogyan a Pavlova torta tanította, a lényeg, hogy csak kezdjünk neki annak, amitől nagyon félünk, lehet habkönnyű feladat lesz. Ő a táncnak, én meg egy újabb bonyolultnak hitt süteménynek. Vagy éppen másnak. És közben higgyünk abban, fenséges lesz, mint a Pavlova. Mert ha hisszük, könnyű és fenséges lesz, akkor könnyebben nekiállunk. Bárminek. 

Szerző: Polgár Ágnes további írásai ITT érhetőek el