Jó estét! – Aknavető a padláson: Pillanatok, amik egy életre megmaradnak

Jó estét! – Aknavető a padláson: Pillanatok, amik egy életre megmaradnak

Jó húsz éve történt, amikor a belvárosi függő folyosós társasház padlásának felújítása során különféle lövedékekre bukkantak a munkások, így a megfelelő szervek, szinte azonnal kiürítették a házat, és annak környéket is, a meghatározott biztonsági sugárban. Ez a padlás közvetlenül az otthonunk felett volt.

És nagyon közel a Dohány utcai Zsinagógához, amit a különféle betörések miatt, már amúgy is rendőrök védtek egy jó ideje. Mi, arra lakók legalábbis így tudtuk, azért állnak ott a rend őrei, akiket idővel már nemcsak arcról, hanem névről is ismertünk. Jólesett nekik télvíz idején a meleg termoszból kínált tea. 

Izgalmas nap volt akkor, én legalábbis fiatal nőként így éreztem (vagy már akkor az újságírói kíváncsiság égett bennem), amikor el kellett hagynunk az otthonunkat, hogy hatástalanítani és biztonságosan elszállítani tudják, a második világháború padlásunkon heverő nyomait. Nehogy kő kövön ne maradjon abban a hatósugárban, amibe bizony a Zsinagóga is beletartozott.

Manapság is találni még ilyen lövedékeket, legutóbb éppen a napokban: 75 aknavetőgránát lapult a Műcsarnok mellett – posztolta ma a Magyar Honvédség Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezred facebook oldala. 

Miközben olvashatjuk azt is, hogy a világ másik pontján éppen nem hatástalanítanak, hanem nagyon is élesítenek fegyvereket. Repültek a rakéták, szóltak a szirénák Gázában és Izraelben. És akkor az ember, amikor ezekről olvas, vesz egy nagy levegőt, és megköszöni, hogy életben van, biztonságban. És arra gondol, hogy valóban, egy aknavető kiiktatása a padláson olyan pillanat, ami egy életre megmarad benne, de azzal a jó tudattal, hogy akkor és ott biztonságban volt. Aknavető persze, lehetőleg így, ilyen formában se legyen a padláson.

Szerző: Polgár Ágnes
Kép: Unsplash