Jó estét! – A tökéletes kenyér receptje: kontyba kötött haj, vasalt kendő és …

Jó estét! – A tökéletes kenyér receptje: kontyba kötött haj, vasalt kendő és …

A háziasszony úgy gondolta, kenyeret süt. Mi az neki, hisz nem nagy dolog. Nem vett elő fehér kötényt, a haját nem fonta kontyba, mint elei. Nem szitálta a lisztet teknőbe, és nem a félve őrzött, szülői házból kapott kovászt tette bele.

Elővette a dagasztógépét, (mert neki olyan is volt) gondosan kimérte a hozzávalókat a mérlegen, (mert neki olyan is volt) élesztőt vett elő, és a géppel megdagasztotta a tésztát. Majd átrakta a kelesztőtálba (mert neki olyan is volt), aztán betolta a forró sütőbe. Egy óra múlva kivette a kenyeret. Jó volt, finom volt…de valami hiányzott. Elfogyott azért, és másnap újra készített kenyeret. Megint csak finom volt, de még mindig hiányzott valami.

Aztán a háziasszony gondolt egyet, és a kenyértésztát kivette a gépből. Deszkára tette, átgyúrta, keze melegével simogatta, szeretgette. Megformázta, vasalt kendővel betakargatta. Többször megleste a szundikáló tésztáját. Lám, a kis kenyértészta életre kelt. Dagadt, fényesedett, jókedvében buborékokat dobált szerteszéjjel. Alig várta, hogy a sütőbe kerüljön. Ott aztán ropogósra, pirosra, mosolygósra sült. Igazi kenyér lett. Tökéletes. A háziasszony pedig mostantól tudta, mi hiányzott eddig a kenyeréből. A tökéletes kenyér receptje így kezdődik kontyba kötött haj, vasalt kendő és …

Szerző és kép: Nagyné Banadics Anikó