Iskolakezdés: Terhet egyedül cipelő szülők?

Ahány kapcsolat, annyi válás, oly sok megoldás alakul ki a gyermekkel járó terhek viselésében. A beiskolázás anyagi és mentális viselésének kérdése sok esetben nem képez tárgyalási pontot a bírósági megegyezéskor. Magyarán mondva, megegyezés hiányában, és sokszor annak ellenére is, minden arra a szülőre hárul, akinél a gyermek lakik.

Minden szülő jól tudja, bizony az iskolakezdés költséges. Még úgy is, ha éppen nem kell a tankönyvekért fizetni.  Hiszen az évfolyamról évfolyamra változó, újabb és újabb eszközök beszerzése, s azok pótlása év közben elkerülhetetlenek. Mert elveszett, ellopták, megsérült, elhasználódott, elfogyott. Számolni kell a nem hivatalosan gyűjtött osztálypénzzel, kirándulásra fordított költséggel is. Nem beszélve a sokrétű kulturális programról, amire az osztály közösen megy el: színház, cirkusz, állatkert, mozi amiből kimaradni egy gyereknek nem csak ciki, hanem akár hátrányt is jelenthet, ha a pedagógus az ottani élményeket  később, beépíti a nevelésbe, az oktatásba.

Évekig hozni és vinni kell minden áldott nap a gyereket az iskolába és hetente többször a különórákra is. Igen, az utazásnak is van költsége. Egy különóra önmagában sem olcsó, a szükséges felszerelések költségéről nem is beszélve. Majd esténként, fáradtan, bizony a házi feladatra is rá kell olykor nézni. Ezt persze iskola, gyermek és helyzete válogatja. És a pedagógusok is elvárnak a szülőtől egy sor önkéntes munkát, részvételt a különféle iskolai programokon, miegymást. Mindehhez jön az, ha a gyermek megbetegszik, és a gondviselő szülő nem tud dolgozni és ez anyagi kiesést és kényelmetlenséget jelent a munkahelyen, miközben a gyógyszerek, az orvosi költségek, a vizsgálatok árai is nem várt megterhelést rónak mindezek felett rá. Egy műtéti költségre vagy súlyos betegségre már ne is gondoljunk. Amúgy se!

Mindenki számára világos, a gyermeknevelés sok, nagyon sok időt, és pénzt, nagyon sok pénzt is követel. Mégis, amikor kenyértörésre kerül a sor, ezt elfogadni és megállapodásra jutni, hogy ennek aránya mennyi terhet mérjen a válni készülő felekre külön-külön fejenként, akkor mindez valahogy már nem ennyire egyértelmű.

Négy nő és egy férfi válaszolt a kérdésünkre, náluk, milyen arányban oszlanak el a beiskolázás anyagi és mentális terhei:

Ági

Bár már nagykorúak Ági gyermekei, még nem repültek ki az anyai fészekből. Ági akkor maradt egyedül három gyermekkel, amikor a legkisebb még csak hároméves, a középső ötéves, a legidősebb kilencéves volt. Még bőven “kicsik”. Az apa sosem fizetett gyerektartást, sosem segítette Ágiékat. Még az apa szülei sem segítettek, pedig Ági a gyerekekkel a mai napig ugyanabban a kerületben lakik, mint az anyósáék. Ági édesanyja meghalt, a tőle örökölt ötvennégy négyzetméteres panel lakásban laknak. A saját rokonai sem segítették, édesanyja testvérei nem is ismerik a gyermekeit.

– Egy személyben voltam anya, apa és nagyszülő. Ez egy folyamatos, old meg magad helyzet volt. Még ma is az  – fogalmazz Ági.

Ági legkisebb gyermeke légcső szűkülettel született, hosszú évekig vitte fel a svábhegyi gyermekpulmonológiára. Tíz éves koráig méltányossági gyest kapott, és ami önkormányzati segítséget lehetett igényelni, az iskola kezdéshez, azt meg is kapta.  Elmeséli, a tankönyveket ingyen kapták, illetve a barátok és ismerősök segítették őket, ki ahogy tudott, a legtöbbször ruhaneművel a gyerekeknek. Ági, mindig több helyen dolgozott, takarított mellékesben a fő állása mellett. Ma már nagyok a gyerekek, iskolába járnak és dolgoznak is, így Áginak valamivel könnyebb már az élete. Kimondottan jó ránézni, nem egy megtört nő. Talán pont azért, mert mindig kellően elég humor volt benne a túléléshez. A környezetét mindig jól megkacagtatja az ön iróniájával.

András

Két gyermekük született Andráséknak, jelentős korkülönbséggel. Nem sokkal a második gyerek születése után költöztek külön. Egészen pontosan András felesége költözött el, és vitte magával a kicsit. A nagyobbik gyermekük kétszáz kilométerre jár egyetemre, albérletben lakik, csak havonta, másfél havonta egyszer jár haza, és akkor egy estét az anyukájánál, egy estét az apukájánál tölt. András gyanítja, a nagy lánya így védekezik a történtek ellen, hogy elmarad. A kistestvére viszont egy hetet az anyukánál, míg egy hetet az apukánál tölt. Óvodás kora óta így van, így az iskolát is már így kezdte. A gyerekek költségeit megosztják. Egyik sem fizet a másiknak gyerektartást, egyébként sem váltak el papíron. Vita sosem az anyagiakon van, hanem azon, a gyerekek melyik ünnepet kinél töltik, tetejében a nevelésében, mert merőben más habitussal és értékrenddel bírnak. Így egyiküknek kézenfekvő a gyerekkel együtt tanulás, és mindenféle különóra, hobby és tanfolyam, míg a másikuknak nem.

Zsuzsi

Zsuzsi egy kilencéves kisfiú édesanyja, szinte a kezdetektől egyedülálló. – Rengeteg apró sérelemmel jár ez a helyzet, ám muszáj ezeken mindig gyorsan túllépnem, különben a gyermekem látná kárát, ha feszültségben élne – kezdi a történetét az anyuka. Úgy érzi, a gyerektartás, amit kapnak nem egy rossz összeg, és szerencsére ő sem keres rosszul, ám a beiskolázásra igenis fel kell készülnie.  Mindig tervezetten él, rövid és hosszú távú elképzelései vannak. Tehermentes a lakása, van egy egyszerű autója, amihez most tudott egy garázst is vásárolni.  – Míg másnak kifolyik a pénz a kezéből, én nagyon jól meg tudom fogni. Butaságokra nem költök. Bizonyára szakmai ártalom – mondja magáról a mérnök anyuka. Most, hogy közeledik az iskolakezdés sem hagy semmit az utolsó pillanatra, tudja jól, hogy nem számíthat extra gyerektartásra.

Zsuzsi még akkor is tanult és képezte magát tovább, amikor a kisfia még csak óvodás volt. Ezért tud plusz, speciális munkát vállalni, amivel kiegészítheti a keresetét.

Az apuka ritkán vesz részt a kisfiú iskolai életében, mivel több, mint hatvan kilométerre lakik tőlük. A fontosabb döntéseket így Zsuzsi szinte mindig egyedül hozza meg, de ha valami kiemeltebb dolog történik például az iskolában, akkor kérése számítani lehet az apára. Zsuzsi mindettől függetlenül egy nagyon kiegyensúlyozott fiatal anyuka. Rengeteget kirándulnak, túráznak és sportolnak együtt a gyerekkel. Az autójában mindig van hokiütő és túrabot, mert sosem tudja előre mikor lehet rá szükségük.

Felkerestük dr. Sztrilich András családjogi ügyvéd, adjunktust, vázolja nekünk, mi a bevett szokás a beiskolázás közös teherviseléséről hazánkban:  –  A családjogi vitákban (bontóper, gyermekelhelyezés és tartásdíj) sajnos az a tapasztalatom, hogy az eseti kiadásokra – beiskolázás, különóra, osztálypénz – nem nagyon térnek ki a felek, hanem leginkább csak a fix havi tartásdíj összegére, és a kapcsolattartás (láthatás) kérdésére koncentrálnak. Később, amikor ezek az eseti kiadások felmerülnek, akkor a gyermeket a saját háztartásában nevelő szülő megpróbálja ezeket a terheket, vagy ezek egy részét a különélő szülővel megtéríttetni, aki azonban sokszor arra hivatkozva, erről nem volt szó az egyezségben vagy az ítéletben, elzárkózik a fizetés elől.

A Polgári törvénykönyv szerint, a gyermek indokolt szükségletei körébe tartoznak a megélhetéséhez, egészségügyi ellátásához, neveléséhez és taníttatásához szükséges rendszeres kiadások. Ha a gyermek érdekében olyan rendkívüli kiadás szükséges, amelynek fedezését a tartásdíj kellő előrelátás mellett sem biztosítja, a tartásra kötelezett e rendkívüli kiadás arányos részét is köteles megtéríteni.

– Hiába nincsen ezekről az eseti kiadásokról a szülők között egyezség vagy bírósági ítélet, a különélő és tartásra kötelezett szülőnek ezeket akkor is részben fedeznie kell – segíti értelmezni a törvény lényegét. 

Dr. Sztrilich András kitér arra is, hogy a probléma általában akkor kezdődik, amikor a különélő szülő ennek a rendelkezésnek önként nem veti magát alá, és a gyermekkel együtt élő szülő bírósághoz fordul: – Ezen peres eljárások évekig is eltarthatnak. Gyakori, hogy a másik fél a számlával igazolt költségek ellenére mindenbe belekötne, leginkább abba, hogy miért volt adott dologra szükség és arra miért kellett annyit költeni.

Miért kellett ilyen drága tolltartó? • Miért márkás a tornacipő? • Nem kell a különóra a gyereknek, más is felnőtt zene, sport, tánc nélkül, inkább üljön otthon és írja a házi feladatát! • Az iskolai nyári tábor csak pénzlehúzás, semmit nem csinálnak ott, maradjon otthon a gyerek! • Fájós foggal miért a magánorvoshoz mentek,  a közfinanszírozott ellátás miért nem volt jó?

Ilyenkor a legtöbb szülő felhagy a vitával, és inkább egyedül kifizeti a gyermek szerinte szükséges kiadásait. Dr. Sztrilich András tapasztalata szerint, azonban egy peres eljárásban megnyerhetők ezek a költségek a másik szülőtől, ha a kiadásokat kifizető szülő szórólappal, internetről letöltött katalógussal, iskolai felszerelési listával igazolja, hogy gondosan járt el, azaz tényleg csak azt vásárolta meg, amit az iskola írásban előírt, és azok közül is összehasonlíthatóan a legkedvezőbb áron (ami nem feltétlenül a legolcsóbb) szerezte azt be.

Brigi
Mai napig házasok vagyunk. Papíron – kezdi a történetét a budaörsi anyuka, aki azt kéri, nevezzük Briginek. A kislánya nyolc éves, aki nem emlékezhet  arra, amikor még az apukájával együtt éltek, mert csak tíz hónapos koráig volt egy lakcíme a családnak. Jogilag így, hogy még házasok, egyáltalán nem rendezettek a körülményeik. – Most éppen a férjemnél  van a gyerek, a nyári két hét szünidőt, egy-egy hétre felbontva, tartja. Születésnapi és karácsonyi ajándékokat is vásárol a gyereknek, általában hallgat rám, azzal lepi meg, amit ajánlottam, így nem nyúl mellé, a kislányunk örül. De semmi másban nem számíthatok rá – meséli. Kiderül, az apa se nem ad pénzt, se nem száll be az iskolakezdési kiadásokba, se semmi más költségbe az év folyamán, ruhát sem vesz a gyereknek. – A férjem meg van győződve róla, hogy egy gyerek nem kerül sok pénzbe – ismerteti a férje indokát az anyuka. S hogy miért házasok még? – A férjem nem szorgalmazza ezt a lépést – válaszolja.

Dóri

Nem kötöttek házasságot Dóriék, a ház amiben éltek nem közös tulajdon volt. – Egy barátnőm lakásába költöztem be először oda vittem át a gyerekeket– emlékezik vissza Dóri – aki, egy kislány és egy kisfiú édesanyja volt akkor. Azóta férjhez ment és született még egy kisfia, így azóta már háromgyermekes anyuka. Ilyen fordulatra, egyáltalán nem számított még akkor, amikor egyedül maradt két kisgyerekkel, hogy hamarosan boldog is lehet. Ahogy kialakította az új életterüket, ügyvédhez fordultak, hogy lefektessék az alapszabályokat. Dóri kizárólagos gondviselője lett a gyerekeknek, beosztották a láthatást, továbbá a szünidőket. A gyerekek utáni tartás díj alacsony -, mindössze egy gyermek után elfogadott összegnyi – ezért sok más költséget felesben fizetnek. – Ebbe beletartozik a gyerekek beiskolázási költsége, a közétkeztetése, az iskolai osztálypénz összege.  Valamint, a különórák költsége, az ehhez tartozó felszereléssel együtt. A kisfiam karatézik és dobol. Minden új óvoda, iskola év előtt előrelátóan bevásárolok mindent mind a két gyermeknek, teljes alap ruházatot. A blokkokat elküldöm e-mailben, és az összeg felét a gyerekek apukája elutalja – vázolja Dóri a náluk kialakult helyzetet. Hozzáteszi, ez a megállapodás úgy tűnik náluk egy jól működő rendszer. Mert így a gyerekek apukája is pontosan látja, hogy mire költ. Kiderül, még egy lényeges pontban megállapodtak, az egészségügyi kiadásokat is közösen állják, ami elég fontos, mert a kislányuknak gerinc problémája van, míg a kisfiúk szemüveget visel.

Dr. Sztrilich András jó megoldásnak tartja, ha a szülők közösen nyitnak a  gyermek nevére egy külön bankszámlát, amire a fizetésére kötelezett szülő fizeti a mindenkori tartásdíjat, valamint még a fölött esetleg egy havi átalányösszeget az egyéb váratlan kiadásokra, és a beiskolázásra. Így az egyedülálló szülőnek is van mihez nyúlnia vész esetén, és a különélő szülőnek sem kell egyszerre nagyobb összegű kiadással számolni utólag.

Az előrelátó szülők sok esetben megegyeznek abban, hogy a gyermek javára lakástakarékossági, egészségpénztári megtakarítási, a későbbi tanulmányok kiadásaira pedig valamilyen előtakarékossági befizetéseket teljesítenek, –  de az ügyvéd hangsúlyozza − ezek azonban már olyan extra kiadások, amire egyik szülő sem kötelezhető.

További felmerülő kérdések esetén szakértőnk, dr. Sztrilich András Péter, jogász a www.contodent.hu  oldalon érhető el. 

Kép: Pixabay