Hű, de jó! – felkiáltás után, dönti a falat a belsőépítész

2017 augusztus 29

Már kislány korában feltűnő volt választékossága. Amikor beállt építésznek tanulni, nem volt meglepő. Ma már szebbnél-szebb otthonokat tervez Magony Gabriella, belsőépítész. Nem is illene más szakma hozzá.

Az alig harmincéves építészmérnök a Műszaki Egyetem elvégzése után a helyi építési hatóságnál találta meg az első munkahelyét. Ahol ugyan elsajátította a jogi szemléleti módot, melynek most belsőépítészként kellő hasznát látja, de megismerte önmagát is, ráébredt, továbblépésre van szüksége. Olyanra, ami a benne rejlő kreativitást jobban szolgálja.

– Elkezdtem felépíteni eleinte csak magamban egy olyan életutat, amin járva nőként, az építészeti szakmán belül, a legjobban tudok érvényesülni, mert megfogalmazódott bennem, szeretnék másoknak gyönyörű tereket alkotni – emlékezik vissza két évvel ezelőtti döntésének miértjére Magony Gabriella.

A fiatal belsőépítész, felmondott a munkahelyén és elvégzett egy lakberendezői képzést, hogy a meglévő építészeti tudását kiszélesítse lakberendezési ismeretekkel. A térpszichológia, környezetpszichológia mellé tanult még színelméletet, részletes anyagismeretet és stílustervezést. Majd megalapította a saját belsőépítészeti vállalkozását.

Míg más alig várja, hogy vége legyen a munkaidejének, addig Gabi a szabadidejében is a tervezésnek él: – Néha már úgy szólok magamra, hogy valami mást tegyek. Mert nonstop ezzel foglalkozom, ha nem dolgozom, akkor a kanapén ülve nézem a különféle inspirációs fotókat, keresve milyen csodás ötletek vannak még. Témába illő magazinokat böngészek, szakkönyveket olvasok.

Lényegesnek tartja, hogy folyamatosan képezze magát, szerinte, egy jó tervezőnek nem csak építészetileg, hanem jogi és gazdasági oldalról megközelítve éppúgy tisztában kell lenni azzal, mit hogyan és milyen költséggel építhet át és be, mint ahogy pszichológiai oldalról is képben kell lenni. Megbízható emberismeretre is szüksége van ahhoz, hogy a megrendelőkkel tökéletesen szót értsen. Példaként említi: – Egy házaspárnál fel kell tudnom ismerni, hogy éppen melyik félnek kedvezzek, hogyan tudom mindkettőjük kívánságát beleintegrálni egyetlen egy tervbe, aminek egyben lehet anyagi vagy akár jogi oldala is.

Gabi első megrendeléseivel egy időben futott, saját otthonának felújítása is. Sokakat lever a víz, ha kivitelezőkkel kell tárgyalnia és döntenie anyagok mellett vagy ellen, ám Gabi pont ellenkezőleg érzett: – Meggyőződhettem milyen kedves számomra a belsőépítészet a gyakorlatban, mennyire az én szakmám a munkafolyamatok szervezése, mennyire szeretek együtt dolgozni a burkolóval és a festővel vagy éppen a villanyszerelővel.

Az első megrendelései között szerepelt egy korábban gyerekszobaként funkcionáló tér átalakítása, amit egy középkorú hölgy számára kellett újraértelmeznie és berendeznie.

– Itt a meglévő konyak színű parkettához kellett igazodni. Amihez ajánlani tudtam hozzá régi kedvencemet, a barna-türkiz színösszeállítást – csillog a szeme Gabinak, amikor visszaemlékezik erre. Elmeséli, a barna szín azért is tűnt jó választásnak, mert a szín hordozza a hölgy életkorából adódó kellő komolyságot. Valamint jó alapszínként is szolgált, amihez sokféleképpen lehetett illeszkedni. Míg a barna mellé azért tartotta tökéletes párosításnak a türkizkéket, mert egy kis csavart és üdeséget vitt vele a megrendelő hölgy életterébe, s a két szín együtt nagyszerűen feldobta a teret. A falak és a bútorok barnák, a drapériák türkizkék és barna színűek lettek. A kiegészítőket pedig elegáns arany, és fehér színekből válogatta össze.

Ugyanekkor érkezett egy újabb felhívás, amire azóta is a legbüszkébb. A mindössze huszonnyolc négyzetméteres polgári lakást, az Operaház közvetlen szomszédságában, Szállkai Krisztina kolléganőjével együtt tervezte át Gabi.

Az eleve kicsi lakást a tagolt terek még inkább összenyomták, az olyan használhatatlan helyiségek, mint amilyen a fürdőszoba is volt, átgondolásra vártak. Az átépített és újra berendezett polgári lakás nagy egybefüggő teret kapott, megtelt élettel, átjárja már a csillogás, a színház világa, érezteti az Operaház közelségét, miközben visszafogott és teljes mértékben élhető otthon is lett.

Régi kastélyok termeire emlékeztető kopottas hangulatú tapéta került az ágy mögötti falra, mely nagyszerű kontrasztban áll a lakás amúgy arisztokratikus hangulatával, egyben tovább erősítve azt. A nehéz csillárok és ívelt lábú bútorok ezzel új megvilágításba kerülhettek.

Gabinak az ötlete, hogy mindezt az Opera témája köré építse, az építészeti gondolkodásából érkezett: – A Műszaki Egyetemen tanultam, hogy a tervezés mindig haladjon egy olyan koncepció mentén, ami át tudja fogni az egészet. A hölgy, akinek ez a lakás készült, maga is olyan gyönyörű, mint egy színésznő.

Olyan finoman elegáns, kifinomult stílusú nő a megrendelő, úgy éreztem, valahogy vissza kell őt adnunk a térben is.

A hölgy csupán annyit kért, a franciás vintage stílusnak, az egyik igényesebb, kevésbé kopott, shabby chic változata tetszik neki, s ők ebből alkossanak számára valami szépet. Az Opera lakás domináló falszíne a szürke egyik kékesebb árnyalata. Gabi elárulja, ez most nagyon trendi szín, neki is tetszik. Éppen most festik az irodáját, kékes-szürkére, ami a vöröses faszínű bútorait emeli majd jobban ki. Rosegold, azaz rózsaszínarany kiegészítőket választott mellé.

Elmondja, a megrendelők keresik a modern letisztult otthonos megoldásokat is, ami maga a klasszikus stílus. – De ez alatt nem a régit értjük – hangsúlyozza. Egy szép fapadló mellé egy magas fehér színű parketta szegélylécet javasol példának. Ami minél magasabb, annál jobb. Egy visszafogott falszínt választva hozzá. Tűzött háttámlájú vagy modern szögletesebb kanapéval, akár egy chesterfield fotellel, mert ez jelenti ma a klasszikus lakberendezési stílust.

Magony Gabriella a tervekből kifogyhatatlan, fejből képes ötleteket adni, de persze hozzáteszi, látnia kell a szóban forgó teret. Úgy fogalmaz, a tervezés alatt mindig van egy olyan leírhatatlan érzése, – amíg nincs kész a terv – hogy valami még hiányzik, még nem kerek egész. Példával is él. Keresi egy házra a tetőt, tudja milyet kellene rátenni, hiszen adja magát a forma, de amikor rárakja érzi, hogy nem klappol valami. Félreteszi, pihenteti akár egy-két napra is, majd újra előveszi és addig – addig gyűri míg egyszer csak összeáll az egész!

Akár belsőépítészet, akár lakberendezés az adott munka, mindig ezt az érzést keresem. Amikor nagyjából hátradőlhetek, mert azt látom viszont a papíron, amit szeretnék, azt érzem, amikor ránézek egy látványtervre, amit szeretnék – hangsúlyozza.

Ám a tervet még prezentálnia is kell! Árgus szemmel figyeli a megrendelő arcát, nézi szemének a villanását abban a másodpercben, amikor eléjük teszi a látványtervet: – Reakcióként azt kell látnom és hallanom, hogy kikerekedik az ügyfél szeme, majd azt mondja: Hű, de jó! Ha nem így reagál, akkor tovább kell dolgoznom, mert amíg ez nincs, az nem jó, addig nekem nem jó! Teljesen mindegy mennyi munkaórát tettem bele, igazából ez az amiért dolgozom! Nekem fontos, hogy így legyen!

Egyszerűen hozzáteszi: – Ezzel nem csak engem dicsér. Ez azt is jelenti, sikerült leképeznem azt a belső képet, amit ő magában kialakított.

Ahhoz, hogy ezt elérje, szüksége van arra, hogy a megrendelővel képes legyen egymásra hangolódni. Az ügyfél merje vele, mint tervezővel megosztani az életvezetési szokásait. Amelyekből kiderítheti mennyire kell sokoldalúnak lennie egy nappalinak, a megrendelőnek mitől funkcionálhat jól egy konyha, vagy lehet kényelmes a hálószoba. Ismernie kell a megrendelők apró szokásait. Egy család esetén a reggelit kutyafuttában vagy asztalnál ülve fogyasztják, marad idő még megkenni egy kenyeret vajjal a kakaó mellé? Mi a foglalkozásuk? Milyen az időbeosztásuk? Ha a házaspár egyik tagja pék és hajnalban indul, de a másik banki alkalmazott, akkor más a napirendjük.

Gabinak, a különféle élethelyzetek jó meglátásából még vizsgáznia is kellett. Egy sikeres fiatal bróker lakását kellett lapra képzelnie, akinek az otthona egyben a hódításainak is a színtere. Gabi egy Oscar díjat ábrázoló tapétát képzelt el, amihez az a vörös szőnyeg vezetett el, ami a bejáratnál már fogadta a látogatót. A vörös szőnyeg szolgált arra, hogy a bróker egy ünnepelt sztár lehessen a saját otthonában. A hódítások színtereként egy design szófát és egy vörös színű, forgó pódiumot gondolt ki, amit reflektorfénnyel világított meg a tervrajzon.

– Tervezéskor elképzelem, hogyan él, hogyan gondolkodik a megrendelőm. Éreznem és tudnom kell az életét ahhoz, hogy a Hű-élményt első prezentálásra elérjem – fogalmaz.

Egy sor kérdésre kell választ kapnia: Mire gondol, amikor a kanapéján ül, hogyan játszik a gyerekeivel, hol szoktak társasozni, az asztalhoz ülve kártyáznak vagy inkább a gyerekszobában a szőnyegre telepednek le? Együtt vacsoráznak? Hogyan ünneplik a születésnapokat? Mekkora karácsonyfát állítanak? Mert annak a helyéről gondoskodni kell! Szoktak sok vendéget fogadni vagy csak szeretnek maguk lenni? Vasárnap átjönnek a nagyszülők vagy ők mennek át hozzájuk?

– Bele kell látnom a családi körükbe, hogy olyan teret tudjak számukra kialakítani, amire valójában szükségük van – hangsúlyozza Gabi. Azért is kell ennyi kérdést feltennie, mert a megrendelő sokszor nem tudja megfogalmazni mit is szeretne, sokszor a tervezőnek kell azt kihámoznia.

Magony Gabriella otthonról hozza ezt a pozitív, körültekintő és családcentrikus hozzáállást. Olyan szakmai és emberi alázattal végzi belsőépítészeti munkáját, amiből csak tanulni lehet. Idősnek, fiatalnak egyaránt.