Hol jártál Szívem?!

Nagyon nem mindegy, hogy a szívünk, a gyomrunk, az eszünk avagy a büszkeségünk szorul össze akkor, amikor felüt bennünk a kétely. Ahogy az is nagyon fontos, hogy a másikban, önmagunkban avagy kettőnkben nem vagyunk biztosak. Továbbá az sem mindegy, hogy a csalatkozás érzését hogyan tálaljuk a másik elé. Egyáltalán, jó az, ha kimutatjuk a féltékenységünket?

Nagyon nem mindegy, hogy a szívünk, a gyomrunk, az eszünk avagy a büszkeségünk szorul össze akkor, amikor felüt bennünk a kétely. Ahogy az is nagyon fontos, hogy a másikban, önmagunkban avagy kettőnkben nem vagyunk biztosak. Továbbá az sem mindegy, hogy a csalatkozás érzését hogyan tálaljuk a másik elé. Egyáltalán, jó az, ha kimutatjuk a féltékenységünket?

A féltékenység észlelése velünk született, és már egészen piciként kimutatjuk, amikor szem elöl veszítjük az édesanyánkat, mi több azt látjuk, mással foglalatoskodik: keserves sírásba kezdünk. Teljesen természetes érzés, hogy a szerelemben is elénk kerülhet ez a fajta félelem, miszerint osztozkodnunk kell a szerelmünkön mással és másokkal. Igen, mindenkivel, szülővel, testvérrel, a tulajdon gyerekünkkel, a munkatársunkkal, a hivatásunkkal, a hobbynkkal, a sörrel és focival vagy éppen a rallyval.

S teljesen másként üti fel függően attól, hogy kivel, mivel szemben érezzük a szerelféltést, ahogy másként észlelhetjük ezt szinte gyerekként, fiatalként, középkorúként és másként ahogy egyre idősebbek vagyunk. Befolyásol bennünket esetleges korábbi párkapcsolatunk, vérmérsékletünk, neveltetésünk, családi állapotunk és maga a közeg is amiben élünk. Na meg a szituáció, amiben megéljük a kétkedést.

De a legfontosabb talán még is az, hogy önmagunkkal mennyire vagyunk jóban az adott pillanatban. Mert bizony, ha önmagunkban nem bízunk, saját magunkkal nem vagyunk kibékülve, ha nem tartjuk magunkat elég értékesnek és érdekesnek akkor bizony sokkal intenzívebben élhetjük meg a féltékenységet, azaz azt, hogy elveszíthetjük a másik ránk irányuló szeretetét és figyelmét. Főleg, ha a saját érzelmeinkben nem vagyunk bizonyosak, ha abban kételkedünk mi magunk mennyire hűen szeretjük a másik felet.

Minél inkább bizonytalanak vagyunk a saját vagy a másik érzelmeiben, annál inkább lehetünk féltékenyek és veszíthetjük el a saját önkontrollunkat a tetteink felett.

Pletyka

Az ifjú fiú, aki a kicsi feleségéről azt a pletykát hallotta, hogy az a bizonyos évfolyamtárs, akivel olyan sokat lóg a neje, talán nem is csak egy jó barát, hanem annál több is, kételyével még sem hallgatta a szerelmét, inkább szó szerint kifutott még a városból is, amiben laktak. Pedig az elmondta volna, hogy az a jólelkű barát bizony nem a lányokat, hanem a fiúkat szereti. A fiatal férfi igazából nem a feleségében nem bízott, hanem saját magában nem.

Számla

Míg a sok éve már házas feleség nemcsak a férje aznap viselt ruháinak a zsebeit forgatta ki, hanem fel is, a férje összes holmiját, beleértve az autóját is, maga sem tudva miután kutatva. Miért? Mert már hosszú ideje érezte, nem jó ez a házasság, csak éppen nem volt bátorsága beismerni ezt önmagának. Inkább a férjére akarta kenni a kudarcként megélt fájdalmat. Bízott abban a férje esetleges megcsalása jó indok lehet, és felmentheti őt a felelősség alól. Ám semmit nem talált egy számlán kívül, ami arról a pszichológusi kezelésről szólt, ahová a férje egyedül járt el, hiszen ő már régóta mondta a feleségének, hogy baj van, csak éppen az túl büszke volt meghallani ezt. Így amikor egyetlen egyszer a férje nem a szokott időben ért haza, akkor bizony a nő kiborult. A férj már csak a válás után évekkel mesélte el a nőnek, hogy egy utcával arrébb ült órákat egyedül a kocsiban, hogy átgondolja a helyzetüket, hogyan menthetné meg a házasságukat. Nem sikerült.

Messenger

Az a fiatal nő is féltékeny, aki mindenféle mondvacsinált indokkal küldi a különféle üzeneteket a szerelmének, különösen akkor, amikor az a kislányánál és a volt feleségénél tölti az időt, mert egyszerűen nem bír abból a folyton maga elé kerülő rémképből kilépni, hogy a férfi előbb vagy utóbb elhagyja őt és visszamegy inkább a volt feleségéhez. Miközben a volt férj és feleség olyan messze van egymástól, mint Makó Jeruzsálemtől, a közös játék közbe újra és újra belecsipogó mobilról mindketten tudják, náluk is így kezdődött a baj. Pedig az ő esetükben, csak a haverok küldözgették a különféle facebookos poénokat.

Zuhany

S mi történik annál a párnál, ahol szó szerint a férj kergeti a feleségét egy másik férfi karjába azzal, hogy magából kikelve ordít a feleségével, amikor az hazaérkezik egy pusztán szakértői tanácskozás után, mi több, még meg is szaglássza a nőt, hogy vajon szex után frissen tusolva jött-e haza, őt megtévesztve, vagy sem, csak mert ő maga nem képes úgy szeretni a nőt, ahogyan azt mindketten megérdemelnék. Helyette teljesen bizonytalan önmagában, a másikban, és minduntalan kikezdi a kapcsolatukat az örökös féltékenységével, ahelyett hogy pusztán szeretettel élne a másikkal. Nem tudjuk mi lesz így velük. Vagy sajnos, mégis.

A féltékenység, valóban a gombóc a torokban érzéstől, az okot kutató nyomozásig, a hisztibe forduló kételyen át, egészen a tettlegességig fajulhat, ha nem vagyunk képesek uralkodni magunkon. Vigyáznunk kell, mert a csalatkozás a kapcsolatainkat nagyon megrázhatja, mi több hosszútávon a visszáját keltheti. S vele nem magunkhoz kötjük, hanem ellenkezőleg, egyenesen elkergetjük vele a másikat magunktól.