Hányszor kell elnézést kérni, meddig kell mentegetőzni?

Elnézést kérni mástól kellemetlenségért, udvariatlanságért, vélt vagy valós, önhibán kívüli vagy direkt elkövetett vétség ellen nap, mint nap tesszük, könnyen vagy nehezen, attól függően, hogy miért is kell kérnünk, illetve, hogy magunktól tesszük-e. Bocsánatot kérni egyébként sem mindenkinek könnyű feladat. És nem is mindig kell.

Elnézést, ne haragudj, bocsánat, pardon, sajnálom! Annyira könnyű vétkezni. Csak egy pillanatra engedi el magát az ember. Egy icipicit nem figyel, nem gondolkodik. Máris kicsúsznak a kellemetlen szavak, bántóan lép fel, elront valamit az egyén. Rettenetesen gyorsan. És ott a baj. Talán, azonnal érzékeli is, hibázott. Vagy sem. Más figyelmezteti rá. Majd be kell látnia: vétkezett. Egészen kicsit. Még elnézhetőt. Nagyot. Elég nagyot! Borzasztó nagyot! Megbocsáthatatlant! Legyen bármekkora a bűn: belátni, sokszor oly’ nagyon nehéz.

Majd még elnézést is kérni sem könnyű. Restelni önmagát és bocsánatért esdekelni pedig ….  könyörögni kell? Az borzasztóan nehéz! – főleg akkor, ha nem is tudja az ember miért teszi. Akkor, egyenenes kín!

Vannak kapcsolatok, amikben úton-útfélen elnézést kell kérni. Talán nem is az egyénnel van a baj, hanem a másikkal, aki elvárja, hogy bocsánatot kérjen tőle a másik minden olyan, vélt sérelméért, amelyet csak ő érez annak, a másik nem. A kötelék, minden egyes kikönyörgött bocsánattal tovább sérül ekkor, két ember közt.

A papa öröksége

Norbert éveken át ápolta beteg édesapját, mondhatni a legszebb évei mentek el, de nem is volt más választása a huszonéves fiatalembernek, és nem is tette volna másként, hiszen az édesapjáról volt szó. Ám amikor a csaknem tizenkét éves küzdelemnek vége lett és élni kezdhetett, nem igazán tudta, hogyan örülhet úgy a világnak, hogy közben nem haragszik mindenkire, aki él és mozog. Így minden kapcsolatában, előbb vagy utóbb elkezdte szekírozni a partnerét, egyrészt, mert dühös volt az elvesztegetett évekért, amiket nem dolgozott fel, másrészt, mert nem ismert más formát, a beteg édesapjától csak így kapott bármiféle érzelmet: szekálva.

Egészen addig volt Norbert dühös, és szekírozta a mindig aktuális partnerét, míg az hagyta magát, és le nem lépett. Illetve, míg nem érkezett meg az a lány az életébe, aki felismerte ezt, és az állandó piszkálódást, számonkérést, kifogásolást nem zokon vette, és legfőképpen nem kért bocsánatot azért, amit nem is követett el, hanem inkább a miért mögé nézett, és megtanította Norbertnek kifejezni az érzelmeit, szépen nézni a világra és szeretni.

Mindannyiunkkal előfordul, hogy szavainkkal vagy tetteinkkel megbántjuk egymást. A megtörténtet nem törölhetjük el, de bocsánatot kérhetünk, és megpróbálhatjuk helyrehozni a helyrehozhatót, ha a másik is engedi azt. Mert nem mindig engedi. Egy tű hegyén táncoló kapcsolatban egyenesen rossz szokássá alakulhat az állandó mentegetőzés.

Kialakulhat egyfajta csiki-csuki játék, ami erősen sebezni kezdi a köteléket, mert kialakul egyféle hatalmi harc. Amiben a vélt sérelmezett egyre többször, majd állandóan felrója a másiknak a hibáit, cselekedeteit, szavait, amivel állítólagosan megbántotta őt. Ebben a helyzetben a „Sérelmezőnek” egyre nehezebb bocsánatot kérnie. Különösen akkor, ha nem is érti, megint mit „követett el” és elnézést kérni  már nem is elég: Egyenesen könyörögnie kell hozzá!

A mondvacsinált ürügyek mögé jó nézni ilyenkor, mi váltotta ki ezt az egyre nehezebben viselhető állapotot. Segítségünkre lehet ilyen esetben a kendőzetlen, őszinte beszélgetések sora, illetve elfogulatlan kívülállók segítsége is.

Hányszor kell elnézést kérni? 

Kristófnak sosem volt tökéletes, amit a barátnője tett, állandóan arra szólította fel Évát, hogy változzon meg. Ne használjon ilyen vagy olyan szavakat a chatbeszélgetésükkor, hogyan ne öltözzön fel, mennyi időt ne töltsön ezzel vagy azzal, legyen türelmes, kedves, hogyan szűrje le a tészta főzővizét, szálljon ki nőiesen az autóból vagy éppen vasalja az ingjét.

Mindezt mindig úgy tette, amitől Éva folyton úgy érezte, bocsánatot kell kérnie Kristóftól, hiszen mindig elrontott valamit az ügyetlenkedésével, vagy mert nem helyesen cselekedett. De Kristóf, nemhogy nem bocsátott meg a lánynak, hanem még külön veszekedett is vele, hogy Éva milyen szerencsétlen, és felrótta neki, hogy valószínűleg azért vét ennyit, mert nem szereti őt eléggé. Éva bűntudatot érzet ekkor, és mivel nagyon szerette a fiút elhitte magáról, hogy valóban „nem jól szeret”.

Éveken át élt így már Éva, amikor az önérzete a helyére került, egy a családja előtt tartó megalázó számonkérés után és elkezdett „visszafeleselni” és kikérni magának a kritizálásokat és megkérdőjelezéseket. S amikor végképp nem bírta tovább, a fiúhoz vágta, hogy egyszerűbb lenne szakítaniuk. Aki élt is a lehetőséggel.

– Kristóf után nagyon nehéz volt bárkitől is bármilyen kifogást, építő kritikát elfogadnom úgy, hogy reflexből ne kérjek rögtön bocsánatot, és ne védekezzek azonnal, de végül sikerült. Másfél évig jártam pszichológushoz, aki nagyon sokat segített nekem az önbizalmam visszaépítésében – mesélte el Éva, a saját történetét.

Manipuláció: félelem és bűntudat

Bocsánatot kérni egyébként sem könnyű dolog, akkor sem, ha valóban vétkeztünk, hiszen először saját magunkkal kell szembenéznünk, és feldolgoznunk, hogy igen, hibát követtünk el. Ám, ha valóban nem tettünk sem szándékosan, sem véletlenül rosszat, akkor nem is szabad elnézést kérnünk, azért, amit meg sem tettünk. Érzelmi zsarolásból pláne nem.

Az érzelmi zsarolás a manipuláció egyik formája. Arra készteti az egyik fél a másikat, hogy feladja a saját véleményét, elvét és célját, annak érdekében, hogy neki kedvezzen, mert a másik szerint csak így tud megfelelni, így érdemelheti csak ki a másik szeretetét, szerelmét, figyelmét, ölelését.

A félelemre vagy a bűntudatra építkezik. Félelmet kelt, ha nem úgy cselekszik a másik, ahogy neki jó, vagy nem „megfelelően” tesz az ő kedvére, akkor elhiteti a másikkal, hogy ő nem szerethető és elhagyással fenyegetheti.

Illetve annyira erős bűntudatot gerjeszt a partnerében, amitől az meg akar szabadulni, hogy pont azt, teszi meg, amit ő maga nem, de amit a másik szeretne. Mert ha nem így cselekszik, akkor a partnere hibáztatni kezdi, hogy bocsánatot kérjen azért, amit valójában el sem követett. Ezt a „játékot” egészen addig űzi míg a másik fél nem érzi azt, hogy valójában ő maga a hibás mindenért. Ennek a játéknak akkor lesz csak vége, amikor az áldozat megelégeli a mentegetőzést, és végül ő maga lép ki a kötelék, a kapcsolat alól. Újabb bocsánat, elnézést kérés helyett.

Szerző: Polgár Ágnes
Kép: Pixabay