Hála nélkül nem érdemes élni

Gyakran telnek el úgy dolgos szürke hétköznapok, hogy semmi különös nem történik velünk. Nem kell hinnünk semmilyen égi hatalomban ahhoz, hogy hálásak legyünk mindazért is, hogy nem történt velünk semmi rossz. Azaz csupa jó dolog vesz bennünket körül. Amiből táplálkozhatunk tovább.

Nem kell hinnünk semmilyen égi hatalomban ahhoz hogy hálásak legyünk mindazért, ami jó történik velünk, illetve azért, hogy nem történt velünk semmi rossz. Ám, aki a szívében hálával él nap, mint nap, az nagyon jól tudja mekkora erővel rendelkezik. Mert, ha köszönetet tudunk mondani annak is, hogy csak pusztán létezünk, és nem ért baj, avagy mennyi jó kürölvesz bennünket, az mennyire ösztönző tud lenni ránk, akkor, amikor viszont bánatban, bajban kínban élünk.

Nehezen örülünk a kis dolgoknak.  Pedig a jókedv, a bizakodás, a hálaadás akár meg is könnyítenné az életünket azzal, hogy egyfajta erőforrásként tekintünk mindarra, ami körülvesz bennünket, azaz pusztán léteznek, vannak, elérhetőek a számunkra.

A mindennapi életben a hálaadás tárgyai lehetnek egészen semmitmondóak is. Akár az is, hogy azért van  mosogatni valónk, mert volt miből és mit ennünk, vasaláskor, hogy van mit magunkra kapni, amit tisztán tarthatunk takarításkor, van egy hely, amit tisztán tarthatunk, ami az otthunkat jelentheti.

Idén, korán köszöntött be a nyár, ami tartósan jelen van hetek óta. Önmagában örülhetünk már a napsütésnek, a melegnek is.

Azért nagyon fontos a köszönet, mert az öröm és a hála érzete nagyon közel állnak egymáshoz. Az elégedettség egy igen pozitív érzés és egyben nagyszerű eszköz saját magunkkal szemben ahhoz, hogy ha valamiért nem érezzük
jól magunkat a bőrünkben, akkor is tudjunk pozitívan előre nézni.

Amikor semmi nem jó körülöttünk

Persze vannak olyan élethelyzetek, amikor képtelenek vagyunk bárminek is örülni, nem hogy hálásnak lenni, annyira elkeseredettek vagyunk. Ilyenkor mégis „hasznos”magunkra erőltetni a hálát, hogy minden rossz ellenére áldást érezzünk. Mert a hálaérzet egyfajta belső motovációként további erőt ad nekünk a kitartáshoz, a kevésbé vagy akár nagyon rossz dolgok túléléséhez, feldolgozásához.

Amennyiben szkeptikusak lennénk a hála erejében, érdemes kipróbálni mennyi pluszt adhat az, ha igyekszünk az egészen kicsi dolgoknak külön, tudatosan örülni. Jobb kedvünk lesz, bizakodóbbakká, kiegyensúlyozottabbakká válunk. Csak el kell kezdenünk örülni és köszönetet mondani.

Nézzünk körül

Gyakran a hála témáját szándékosan kell keresnünk. De persze, nem szabad, hogy kötelezőnek érezzük. Nem kell minden egyes nap sorra venni, mi az, ami elégedettséggel tölthetne el bennünket, amiért hálásak lehetnénk, de érdemes, akár a naptárunkba is egy-egy kifejezéssel felírni, mi az ami azon a héten örömet szerzett nekünk. Vagy magunk elé helyezni egy-egy cetlin, hogy erőt adjon nekünk.

Ha másnak nem, akkor örüljünk annak, hogy ma semmi rossz nem történt velünk!

A hozzáállásunkat az apróságokhoz, megmutatja nekünk, hogy mennyire befolyásolja az életünket az hogy negatívan vagy pozítivan állunk-e valamihez. Amikor időt szánunk arra,  hogy átgondoljuk, hogy mi számít értékelhetőnek az életükben, akkor magunknak teszünk szívességet: mind lelkileg, mind testileg hat ránk: energizál. Az erő amit az elégedettségtől, hálától érzünk, tettre ösztönöz bennünket, az nem más, mint a boldogság kulcsa.

Kép: wallhere.com