Ha gyermektelen egy nő

Különös kort élünk. Mindenki tudni vél mindent, és gyakran csak egy igazság létezik a fejekben. Gyakrabban kellene előkapni, La fontaine-től, A molnár a fia meg a szamár, esetét. Hátha valahogy csak jó lenne már. S elfogadnánk végre ítélkezés nélkül azt is, ha egy nőnek nem született gyermeke.

Az embereknek sosem elég, ami van. Ha felnőttél és elvégezted az egyetemet, – az a minimum manapság – akkor legyen egy biztos munkád. Ez meg van?  Akkor költözz el a szüleidtől. Ez is pipa? Ja, albérlet? Gyűjts egy lakásra! Megvan a lakás, jaj ne, hitelből? Mennyit fizetsz? Jézusom, el fogsz adósodni! És mikor lesz függöny az ablakon? Van lakás, függöny, fizeted a hitelt, de mi van azzal a csinos okos udvarlóval, meg bírtad tartani? Eljegyzés? Gyűrű az ujjadon? Csodás! És mikor lesz esküvő? Mi, csak szűk családi körben? Ne már! Több, mint százan, na megadják a módját a fiatalok. És mikor jön a gyerek? Megszületett, lány lett. Na, még is csak van gyerek. De mikor lesz fiú? Újra kismama vagy, megint lány, na, jól van, szép család vagytok azért. De mikor lesz fiú? Van fiú is, na végre egy ember, gratulálok! Lesz ugye negyedik is?

Jó  Elvárt esetben van munka, lakás, férj, és gyerek. Ha már van egy utód, akkor jöhet a második, ha van második, jöhet a harmadik, ha van harmadik, jöhet a további. Persze közben már sápítoznak az emberek a három gyereknél is, nemhogy a négynél, ötnél, vagy afelett. Mama mia, miből élnek ezek majd meg? De mi van akkor, ha nincs férje egy harminc, főleg egy negyven feletti nőnek, pláne ha még nincs is gyereke?

Akkor kérem, hideg víz zuhany van! Egy irdatlan nagy pofon. Igen, ilyenkor mindenki csak azt látja, hogy nincs gyerek és kezdődik a találgatás miért nincs. És nem marad el a kritizálás, a pocskondiázás sem. Nő az ilyen? Selejtes! Lehet, hogy leszbikus? Vagy kibírhatatlan egy nőszemély? Egészen biztosan egy hisztis pipi! Ezért nincs senkije. Na, ilyen kinézettel, rozoga testalkattal, hogy lehet valaki ilyen vékony, nem is talál senkit! Van férje, de nincs gyereke, akkor egyértelmű, nem illenek össze! Vagy a nő karrierista, na, akkor nem is való neki a gyerek. Nem tudna bánni a kicsivel. Nézz már rá, ez szingli, ez való neki,  az egyedüllét, hogy rázza a rongyot, minden bulin ott legyen. Ez egy lotyó, minden este más pasival van. Jobb is így, hogy nincs gyereke.

Arról egy szó sem esik ilyenkor, hogy vajon mit érez az a nő, akinek nincs gyermeke. Hogy ő sokszor tehetetlenül éli meg azt, hogy nagyon nem úgy történnek vele a dolgok, ahogyan szeretné. És igen, közben ő is érzi, sőt ő érzi igazán, hogy telik az idő. Nem csigalassúsággal, hanem vágtázva suhannak el mellette a hetek, a hónapok, az évek. S ahogy halad a kritikus biológiai időhatár felé, benne úgy változnak az érzések is. Hiszen közben nem zuhanhat le a padlóra, élnie kell, bizony ezzel a bélyeggel együtt. Miközben remél, hisz és bízik.

Bármilyen meglepő, kedves, oly sokszor ítélkező, már anyukák, bizony, a gyermektelen nők nagyon kevese nem önszántából választja ezt az utat magának. Még akkor sem, ha megtévesztően mosolyogva tud egy gyermektelen nő beszélni arról, miért így alakult az élete. Mi mást tehetne? Sírjon?

Mert kérem, ez nem jelenti azt, hogy akár ne fogant volna meg benne is nemcsak gondolati szinten, hanem fizikálisan egy-kettő-három vagy akár több kis élet, akik nem feltétlenül az abortusz döntése mellett nem született vagy születtek meg.

De persze az is lehet, hogy volt közte egy abortusz is. Miért? Mert amikor teherbe esett, akkor, úgy érzete annak úgy kell lennie. Azt sem jelenti, hogy ne próbálkozott volna az a nő számtalanszor sikertelenül teherbe esni, és igen, akár a lombik sem hozott neki megoldást. Vagy az is lehet, hogy nem tehette meg, hogy milliókat költsön rá, de még százezreket sem. És azt sem jelenti, hogy nem kellett senkinek, ha úgy tudjuk még csak férjnél sem volt az illető. Mert lehet, hogy volt, csak éppen a férje már idő előtt lelépett egy másik nővel, mintsem gyermeket nemzett volna neki, de az is lehet, hogy csak szimplán nem egy sikeres házasságról volt szó, és sajnos az is, hogy bizony nem bánt kesztyűs kézzel vele a férje, így inkább nem szült neki gyereket. Igen, inkább elvetette.

Kérem szépen, a változatok sora igen sokféle, csaknem végtelen lehet. És senkinek nincs joga pálcát törni senki feje felett sem.

Visszatérve La Fontaine-re bizony a Levágott farkú róka története is említésre méltó.  A vén s ügyes bakó róka elveszítve egy csapdában farkát arra a buzdítja a többit, nekik is vesszen az a fark céltalan teherrel. Bizony, bizony hány férfi él függetlenségét veszítve? Ők vajon minden esetben apák szerettek volna lenni önszántukból? S ugye, hogy egy gyermektelen apa teljesen normálisnak tűnik, nem úgy, mint egy gyermektelen nő?

Pedig, a kezüket a szívükre téve, elég sokan beismerhetnék, hogy bizony nem úgy lett gyermekük, ahogy az a nagykönyvben meg vagyon írva. Miszerint az lenne a legszebb, a legtisztább és a legbecsületesebb, ha minden gyermek úgy születne erre a világra, hogy mindkét szülő várta, remélte, akarta őt. Mi több, anya és apa nemcsak azt akarták, hogy gyermekük legyen, hanem nekik kettőjüknek, együttesen vállalva szülessen utódjuk.

Valóban nem kell messzire menni, bizony sok szülészorvos, szülésznő, ügyvéd, rendőr, dns-t vizsgáló laboratóriumi orvos és családvédelemmel foglalkozó szakember mesélni tudna átszúrt cotton gumiról, be nem szedett fogamzásgátló tablettáról. A nő akarata ellenére – akár házasságon belül  – elkövetett közösülésről,  vagy szimplán csak számításból kitervelt teherbeesésről, vagy tényleg minden ármánykodás nélkül történő, (még) nem tervezett becsúszó szerelésről, amiről persze ez utóbbi esetben mindkét fél ugyanúgy tehet, hiszen abban a néhány-sok percben bizony mindketten jól érezték magukat. Igen, bizony, amíg világ a világ voltak, vannak és születnek olyan gyerekek, akik bizony nem feltétlenül azért jöttek a világra, mert várták.

Sokan vádolják a gyermektelen nőket, hogy egy korábbi nem kívánt terhességnek köszönhetik a későbbi sikertelen várandóságukat. Miközben nők millióinak volt akár egészen fiatalon abortusza, majd később mégis sikeresen és egészségesen hoztak gyermeket a világra.

Pedig lehettek volna ők is azok a nők egyike, akinek utána soha többet nem sikerült volna már teherbe esnie, nemhogy kihordania egy magzatot. Csak éppen erről önmagában is  (jobb  ha, mélyen) hallgat (főleg, ha mást sikertelensége miatt kritizál)

Bizony az a nő, aki hosszú éveken át várja, hogy találkozzon egy olyan férfivel, akivel közös elhatározással szeretnének gyermeket vállalni, de csak nem akar eljönni az az apa jelölt, vagy ha el is jött, hónapról-hónapra egyre reménytelenebbül várja a két csíkot a terhességi tesztjén, majd az első három-négy -öt terhességi hónapot egészségesen és biztonságban, vagy akár egy teljes várandósági időt azért, hogy a kezében tarthassa az egészséges gyermekét, de nem adatik meg neki, annak igenis kell, hogy legyen a szívében és a lelkében késztetés arra, hogy túl élve a bánatát, éljen az A mellett, B és C tervvel is. Ami lehet éppúgy a munka és a karrier, mint egy lemondó magatartás forma is, a szingli élet az állandó utazgatás és bulik fényében. Bármi legyen, ami másfajta boldogságot szerez egy nőnek, mint a gyermekvállalás, azt nem kérdőjelezheti meg senki. Azért sem, ha egyszerűen csak nem érzett az anyaságra késztetést. Az is előfordulhat.

Legyen bármi az oka és indoka nem szabad (na) ítélkezni!

Mert egy anya sem különb egy gyermektelen nővel szemben. Sőt. Egy gyermektelen nő éppúgy lehet kiváló szakember a maga területén, akire példaként tekinthet fel a gyermekünk, válhat belőle egy kitűnő pedagógus, aki kivételes türelemmel tanít, s lehet a legszuperebb nagynéni is a világon, aki cinkostársunké válik a gyermeknevelésben vagy éppen egy eredményes gyermekorvos, aki akár a szemünk fénye életét is megmentheti pont azért, mert ő az, aki családi állapota miatt, a legtöbb ügyletet vállalja éjszaka is.