Gondosan újratervezett szerelem

Heteken át tervezte, ilyen-olyan útvonaltervezővel, szállásfoglalóval, mikor, merre haladjanak, melyik városba érkezzenek, hol hajtsák álomra a fejüket. Na meg, hol étkezzenek: vegán. Majd olykor élesben, amikor menet közben módosították az utat, mert megálltak egy-egy látványosságot megtekinteni vagy meginni egy kávét, akkor újratervezte valamilyen appal az utat. Ám arra egy programot sem talált, hogyan alakítsa újra az életét, a szakítás után.

Két szakmabeli találkozott sok-sok év után. Tanár és Diák. Az egyetem idején még mindketten házasok voltak. A Tanár már régebb óta, a Diák még frissként. Nem is történt semmi köztük, bár ez szóba sem került. Akkor. De nem a Tanáron állt volna. Hanem a Diákon, aki számára a házasság szent volt. Egykoron még a Tanárnak is, de akkoriban már nem. Nagyon nem. Hasonlóan más tanárokhoz, ő sem hagyta ki a lehetőséget, a magukat felkínáló diáklányok sokaságát. Szebbnél szebbek és okosabbnál okosabb lányok voltak. Vagy nem.

Évekkel később, amikor a Tanár és a Diák, már mint Férfi és Női szerepben állhattak egymással szemben, bár elhagyni nem tudták kommunikációjukból a szakmai kapcsolatot, még is inkább szerelemmel, mintsem hivatali érdeklődéssel tekintettek egymásra.

Heteken át tervezték is hol, hogyan, miként és miért vonulhatnak el édes kettesben a nagyvilág elől. A volt Diák, innentől kezdve, a Nő, táblázatba is szedte az összes helyszínt, szállást, éttermet, programlehetőséget napra és kilométerre bontva, időjárást kalkulálva, s így tálalta azt a volt Tanár kérésére, mostantól a Férfi elé, aki a precízséget el is ismerte a Nőnek. Hiába a Tanár tanár maradt, a Diák meg diák.

Annak ellenére, hogy bizonyos helyzetekben, vízszintesen, függőlegesen, ágyban, vízben, levegőben a Tanárból Férfi, a Diákból Nő lett, a légyottok idejére. Illetve akkor is, amikor kéz a kézben sétáltak, bevásároltak, műemlékeket néztek, egymásnak udvaroltak, étteremben ettek, azaz megjelentek itt vagy éppen ott, mások jelenlétében.

Ám, amikor nézeteltérésük adódott, – mert könnyen félreértették egymást – , akkor kissé, vagy nagyon is olaszos módon dacossá, büszkévé, csökönyössé, hangossá váltak, és a Férfiból hirtelen újra Tanár lett, a Nőből pedig Diák, vagy nem, maradt nagyon is Nő, aki fölé, a Férfi hiába akart Tanárként tornyosulni. Bizony, nem hagyta magát a Diáklány. Nem bírta. Pedig szüksége lett volna olykor arra, hogy vezesse a Férfi.

Így vált szép lassan, a közös, szerelmes nyaralásból mindent elöntő árvíz.

Eleinte csak egy-két esőcsepp hullott alá, a ragyogó napsütés közepette, majd újabb és újabb, kövérebb és sűrűbb csapadék szállt le. Míg az esőcseppekből eső, majd zápor, végül szűnni nem akaró zivatar lett, egyre hangosabb mennydörgés és villám kíséretében. Ekkor mosta el a szerelmüket az árvíz.

Pedig ebben a szerelemben minden tervezve volt. A nyaraláson túl is. Az együttélés, a házasság, a közös gyermek, a kicsi kertes ház, a sok utazás, a kihagyhatatlan hajózás, és a szakmai kérdések is. Csak éppen a terveket nem követte tényleges cselekvés, mert fel sem merült köztük, hogy bármilyen hiba is csúszhatna a tökéletes számításukba. Hiszen minden, a precízen tervezett romantikus háttérrel alakult: Ragyogott az égiektől megrendelt napsütés, ízletesek voltak a külön nekik főzött vegán kaják, mosolyogtak rájuk az emberek, minden úti cél gond nélkül elérhető volt, ha még is volt némi hiba, viccel elütötték azokat.

Egy ideig.

– Megint nem tudod, hol van a humor határa? Most nincs itt az ideje – figyelmeztette, a Férfi, vagy éppen a Tanár a Nőt, vagy éppen a Diákot. Amire a Diák, Nőként reagált: hisztizve, sírva és kiabálva. Amit a Férfi nem akart, és nem is tudott, se nem elviselni, se nem kezelni.

Inkább töltött még egy pohár bort, és lehúzta. S még egyet azelőtt is, hogy kisétált az ajtón. A Diáklány meg kiabált és hisztizett tovább. De már egyedül.

A szakítás után végül maradt a kínzó csend, a szűnni nem akaró fájdalom, a mérhetetlen csalódás, és a sehová nem vezető értetlenség. A Tanárban és Diákban egyaránt: – Mikor, hol és hová került kavics a gépezetbe? Hogyan tovább? Miért fordultak ki mindketten önmagukból? Mit kell csinálni, amikor nem tudják, hogyan tovább? Lehet újratervezni egy életet, appok, programok és kütyük nélkül?

Egyféleképpen tudták megtenni: csendben imádkozva. Először külön, majd együtt. Újra és újra átbeszélve mindent. Így kezdték újra az életüket. Együtt és külön. Külön és együtt. Újraterveztek, de most már a saját offline eszközeikkel.

Kép: Unsplash.com – Mickael Tournier