Frissen manikűrözve: barátnők vasárnap délután egymás közt

A rendezett külső egyik feltétele, a csinos, előnyös ruhán és jól vágott, gondozott hajon és a szép kozmetikázott arcon túl a kezünk ügye. A manikűrözött köröm, a puhára krémezett kézfej és könyök, mert utóbbi is beszédes. Vasárnap délután pedig, amikor az anyukák találkoznak valahogy elvárás lenne a könnyű csacsogáshoz a szép külső is. Na persze!

A vasárnap délután szent és sérthetetlen. Ez egy olyan időpont, amikor nem törünk egymásra, mi emberek. Ezt az időt akkor töltjük egymással, ha aznapra beszéltünk meg programot, ami aztán tényleg belenyúlik a hét valódi végébe. A   vasárnap délutánba, az estébe. Ha együtt akarunk lenni. Vagy ha halaszthatatlan dolgunk akad. Mint nekem volt ma a barátnőmmel. Aki szintén, anyuka, mint én. Vagyis, akad dolgunk bőven. Mégis megálltunk egy percre, vagy kettőre cseverészni. Mi másról, mint a manikűrről.

Vasárnapi hajmosás

Bevett szokás a vasárnap délutánt arra használni, hogy felkészüljünk a jövő hétre. Ez a felkészülés mindenkinek mást és mást jelenthet. Van, aki elviszi gyorsan az autóját egy mosásra, más direkt vasárnap takarít, hogy a jövő hetet tisztán kezdje, más össze írja a saját tenni való listáját, megint más meg a külsejére fordít nagy gondot. Például a körmére.

De lehet, a hajára. Az egyik barátnőmről tudom, hogy ő a kamaszodó lányával minden vasárnap délután mosnak hajat, amit nagy gondosan beszárítanak, és bár ezt nem mesélte, de bizonyára valami klassz csajos maszkot is az arcukra hordanak, mert az is olyan anya-lánya program. Nem faggattam ki a részletekről, de ha nekem lányom lenne, akkor bizonyára alkohol mentes koktélokat is gyártanák vele és süteményt sütnék vele minden vasárnap.

Persze ehhez nem kell, hogy lánya legyen az embernek, én a fiammal sütök vasárnaponként süteményt, azzal, hogy milyen jó lesz azzal kezdeni a hétfőt. Már ha marad a muffinból, a piskóta tekercsből, a pitéből vagy éppen a kardamomos csigából.

Írhatnám azt is, hogy én is minden vasárnap hajat mosok, de ez nem igaz. Mert én gyakran elalszom a hajamat, még úgyis, hogy minden este befonom, hogy ne gubancolódjon össze. Én inkább korábban kelek hétfőként (is) hogy frissen megmossam a hajamat. Ízlések és pofonok. A hangsúly szerintem a rendszeren van.

Rendszertelenül a hétvégén

Amikor még nem elvált anyuka voltam, hanem frissen férjhez ment feleség, akkor az volt a „mániám” hogy minden péntek délután a munka után kitakarítottam, hogy a hétvégénket ne rontsam el azzal, hogy háztartást vezetek. Inkább együtt töltsük az időt a férjemmel. Vendégeket fogadtunk, vendégségbe mentünk, buliztunk, kirándultunk amellett, hogy tanultunk is. Valamelyikünknek tuti, hogy volt egy főiskolai, egyetemi vizsgája, amire készülni kellett. Ez, hogy már pénteken kitakarítsak, egy másik barátnőmtől „tanultam” aki szintén így csinálta, ő az anyukája mellett szokott erre rá.

Ma már nem ez a rendszerem. Mondhatni rendszertelenül takarítok, vagyis mindig akkor, amikor az alkalom megkívánja. Vagyis állandóan, a fiam mellett mindig akad valami takarítani való. Na nem azért, mert még kisgyerek lenne, hanem inkább azért, mert szeleburdi kamasz. És hát élünk. Pénteken vendégünk volt, szombaton piacra és fagyizni mentünk, mozi délután tartottunk, mára maradt idő a takarításra.

Az erkélyt is rendbe tettem ma. Amihez kellett némi barátnői segítség. Ugyanis úgy esett, hogy a magról nevelt paradicsomunk, ugyan szép magasra megnőtt, de egész nyáron nem hozott egy termést sem. Fel kellett hívnom az egyik, nálam ügyesebb kertész barátnőmet, mi legyen a paradicsommal.

A rendszertelenség amúgy nem csak rám jellemző. Úgy látom, hogy ahol gyerek van, ott az a rendszer, hogy állandóan van mit takarítani, olyan, hogy takarítós nap, olyan nem létezik. Ezt igazolja az a fotó is, ami ma érkezett, ezt is egy barátnőm küldte: a fotón egy óriási halom ruha, amivel kezdenie kell valamit.

Frissen manikűrözve

Annyira átgondolatlanul és rendszertelenül megy ez a takarítás dolog nálam, vagyis folyton takarítok, hogy ma elkövettem azt a hibát, hogy előbb manikűröztem és utána álltam neki kipucolni a lakást. Gondoltam, hogy mint a fent említett barátnőm, én is vasárnapra rakom a szépítkezést, na nem a hajmosást (azt tegnap követtem el, és a hétfő reggelből nem engedek) de a körmeim formázását igen.

Így is volt, szépen kiáztattam, megtörölgettem a kézfejemet, feltoltam a körömágyhoz a lenőtt bőrt, formára reszeltem a körmömet, és gondosan bekentem körömápoló balzsammal, majd hidratáló krémmel az egész kezemet, a csuklómat egészen fel a könyökig jó alaposan. Majd később, amikor már beitta a krémet a bőröm, szépen kilakkoztam a körmömet.

Majd pár órával később nekiálltam kiporszívózni a lakást, megfőzni az ebédet magunknak, és egy kedves barátnőmnek, aki szigorú diétát követ. Majd  kimentem az erkélyre átültetni a virágokat, kihúzkodni a gyomokat, szelektálni a felgyülemlett műanyag palánta cserepeket, feltakarítani a műfű szőnyeget, amit telefújt a szél virágfölddel, ahogy leverte a cserepeket a vihar, és elültetni egy újabb adag mikrozöldet. Éppen befejeztem, és indultam volna le az összegyülemlett szeméttel, amikor csengetett a barátnőm, hogy itt áll az ajtóban az ételért.

Átadtam az ételt, és miközben lekísértem őt az autójához, fogtam egy adag szemetet, hogy kidobom azt a kukába. Miután megtettem, beszéltünk még pár szót a lakópark kertjében állva. A rögtönzött vasárnapi csacsogásunkat kézmozdulatok is kísérték…a frissen manikűrözött körmünk került szóba….a barátnőmnek a gránátalma, az enyémet a virágföld fogta be feketére. A vasárnap délutánunk pont így volt jó. Barátnők vasárnap egymás közt. Majdnem frissen manikűrözve…. mert a világ már csak ilyen, rendszertelen, még vasárnap délután is.

Szerző: Polgár Ágnes további írásai ITT érhetőek el

Kép: Videohive