Fenntarthatóság: Az örökös versengésbe előbb-utóbb mind belepusztulunk!

A környezetvédelmi megoldásokat sokan sokféleképpen látják, de kevesen értenek hozzá valódi szakértelemmel. Pedig a fenntarthatósághoz tudatosságra lenne szükség vállalati, társadalmi szinten éppúgy, mint egyénileg. Mucsi Boglárka közgazdász azon túl, hogy civilként jó példát mutat, kicsi és multicégeket is segít a fenntarthatóság eléréséhez. Interjúnkból kiderül, hogyan:

Fenntarthatóság, marketing, kommunikáció, esküvőtervező napló és még sorolhatnám, mi minden köthető Mucsi Boglárka közgazdász nevéhez. Bemutatni a fiatal nőt igen hálás lehetőség: bájos és halk szavú, mégis nagyon határozott. Munkái pont olyan precízek és harmonikusak, mint önmaga. Elég csak ránézni a Szoknya és Nadrág Magazin logójára, azt is ő tervezte.

Amennyiben szóba kerül, hogy mennyi mindennel foglalkozott már, általában zavarba jön: – Kicsit magyarázkodnom kell miatta, van, aki szerint nem lehet ennyi különböző területhez egyformán érteni, mintha valami Mekk Mester lennék. Szerintem viszont, annál jobb marketinges vagyok, minél több dologról van ismeretem, hiszen ez a kreativitás kulcsa. És HR-esként ugyanezt tapasztaltam, minél többféle területet ismerek, annál jobban megtalálom a hangot a különböző emberekkel.

Boglárka gazdálkodás és menedzsment szakos közgazdászként, kontrolling specializációval végzett a főiskolán. A marketing-gondolkodás egyébként menet közben ragadt rá, ahogy a marketingszakos barátai bevonták őt a saját projektjeikbe.

Munkáját két nagy halmaz teszi ki: a fenntartható kommunikáció és marketing. Kicsi halmazt tesz ki a, lakhelyéhez közeli vállalkozóknak szóló teljes körű tanácsadás. És az egészen nagy halmazt, a multinacionális cégeknek szóló belső kommunikációs szolgáltatás. – Sajnos a belső kommunikáció szinte minden multinál probléma, nagyon gyakran azért, mert egyszerűen nincs rá erőforrás, nincs munkatárs, aki csak ezzel tudna foglalkozni. Ez azért lenne fontos, mert az elégtelen kommunikáció miatt, közvetve vagy közvetlenül, felmondanak emberek. Én külsősként tudok segíteni ezeknek a cégeknek – fűzi hozzá.

Közgazdaság és fenntarthatóság

– Miből írtad a szakdolgozatodat?

– Fenntarthatóság a marketingben a címe. De ez már a második szakdolgozatom, az első soha nem készült el: a környezeti adókból akartam írni, de a felénél elakadtam. Viszont épp akkor kaptam jelzést a Corvina kiadótól, hogy a korábbi ötletem, egy esküvőtervező napló zöld utat kapott, készíthetem az illusztrációkat hozzá.

Mikor végeztem a rajzolással, beugrott, hogy a fenntarthatóság mindig is érdekelt, így sokat tudok róla. Miután a konzulensem is rábólintott a témaválasztásomra, néhány héten belül megszületett a szakdolgozatom, és valamivel később, mivel nem tudtam magamból mindent kiírni, a blog.

– A blogban a fenntarthatóságot meglepően sok oldalról vizsgálod: marketing, természet és a közgazdaság. Hogyan tartozik mind össze?

– A fenntarthatóság valójában azt jelenti, hogy az erőforrásokat úgy használjuk fel, hogy azok, a jövő generációk számára is ugyanilyen minőségben és mennyiségben elérhetőek maradjanak. Erőforrás pedig sok minden lehet: a természeti erőforrások mellett a termeléshez használt erőforrások, úgy mint az emberi erőforrás, gépek és know-how, de ugyanígy a társadalmi-kulturális sokféleség is.

A fenntartható marketing pedig számomra egyfajta piaci magatartást jelent: hosszútávú, felelős gondolkodást és tetteket. Fenntartható marketing például az, amikor egy termék vagy szolgáltatás valódi megoldást nyújt egy problémára, de az is, ha az ár a minőséget tükrözi, és nem egyfajta presztízst.

Fenntartható módon viselkedik az a vállalkozó, amely támogatja a fiatal szakembereket vagy az induló vállalkozásokat, azaz kész átadni a tudását annak érdekében, hogy még jobb termékek és szolgáltatások szülessenek. Ez egy nagyon erős közösségi szemléletet is jelent, de azt hiszem, hosszútávon úgy maradhatunk életben, ha együttműködünk – az örökös versengésbe előbb-utóbb mind belepusztulunk.

– Vagyis a cégeknek erre oda kellene figyelniük?

– Szerintem ma egy vállalat sem engedheti meg magának, hogy ne foglalkozzon a fenntarthatóság kérdésével. Alapkövetelmény a felelős működés. Ugyanakkor a látszatmegoldások nagyon veszélyesek, komoly kárt okozhatnak egy cég számára. A jelenlegi munkaerőpiaci helyzetben a munkáltatói márka is felértékelődött; a munkavállalók már nemcsak a fizetés alapján választanak munkahelyet. Fontosak az etikus munkakörülmények, a cégek társadalmi felelősségvállalása, a munkaadók hitelessége.

– Egy kis cég miben tudna fenntartható(bb) lenni?

– Egy kis cégnél a rugalmasság az egyik legértékesebb tulajdonság. Például egyik napról a másikra kicserélheti az izzóit energiatakarékosra, lecserélheti a csomagolását újrahasznosíthatóra vagy lebomlóra, és válthat beszállítót fenntarthatósági szempontokra hivatkozva anélkül, hogy több körben egyeztetni, jóváhagyatnia kellene a változtatást.

Egy kicsi cégnél sokkal könnyebb bevezetni olyan munkarendet, amely igazodik a tömegközlekedéshez, vagy az iskolák-óvodák nyitva tartásához. Egy kis cégnél, ha a döntéshozók elég magabiztosak ahhoz, hogy eltérjenek a megszokott, hagyományos megoldásoktól, rövid időn belül nagyon szép változásokat érhetnek el – amelyek növelhetik a munkavállalói elégedettséget, vagyis a jó szakembereik elköteleződését.

–  A blogon olvashatunk a környezettudatos fogyasztók hármas törvényéről, tudnál erre konkrét példát hozni?

– A reduce, reuse, recycle – hármas törvénye egyfajta fogyasztói magatartást-szemléletmódot jelent. A reduce a fogyasztásunk csökkentését jelenti. Ami nagyfokú tudatosságot jelent arra nézve, hogy mire van igazán szükségünk: legyen szó ruhaneműről, a családi autóról, az ételről. Érdemes felmérnünk, hogy melyik termékfogyasztást tudjuk kiváltani szolgáltatás igénybevételével. Például a legtöbb háztartásban van fúrógép, amit évente egy-két alkalommal, vagy még ritkábban használnak. Ehhez kár megvenni a gépet, lehetne kölcsönözni vagy akár szerelőt hívni, és ezzel a helyi vállalkozásokat támogatni.

A reuse a többször használatos termékek választását jelenti az eldobhatóval szemben. Ilyen az, amikor papírpohár helyett kerámia vagy fém elviteles bögrénkbe kérjük a kávét. Vagy ide tartoznak az egyre népszerűbb mosható női betétek és intimkelyhek.

Ezzel a kategóriával kapcsolatban nagyon fontos, hogy nem szabad radikálisnak lenni. Meg kell nézni, hogy egy adott terméktípus teljes száműzése nem okoz-e kárt a különösen kiszolgáltatott csoportok számára. Franciaországban a műanyag evőeszközöket nem egyik napról a másikra tiltották be, hanem fokozatosan vezették ki a gyorsétteremekből – mert az egészen szegény háztartásoknak így voltak evőeszközeik. Itt inkább az lenne a lényeg, hogy akinek van választási lehetősége, az válasszon többször használható megoldást.

A recycle pedig az újrahasznosítást jelenti. Ez egyrészt jelenti a szelektív hulladékgyűjtést, vagyis mindent a maga helyére: papír, műanyag, ruhanemű, elektronikai eszközök, sőt, akár komposztálás is. Másrészt jelenti azt, hogy ha megunjuk a régi szekrényünket, ne dobjuk ki azonnal – fessük át, vagy adjuk el, mert lehet, hogy másnak éppen erre van szüksége. Az aki használtat vásárol, az kíméli a környezetet, hiszen nem kellett egy új terméket előállítani ahhoz, hogy az igényét kielégítse.

Példamutató magatartás

– Mióta érdekel a fenntarthatóság és miért lett ennyire fontos neked?

– Emlékeim szerint már a Waldorf oviban foglalkoztunk a környezetvédelemmel, ültettünk virágokat, és egyszerűen jól éreztük magukat: nem stresszeltek minket iskolafelkészítő tesztekkel, hanem hagytak gyereknek lenni.

Később, felnőttként jöttem rá, hogy tulajdonképen egy integrált csoport volt a miénk: akkor teljesen természetes volt, hogy ugyanúgy csoporttársam a jómódú Petike, mint a verekedős és mindig koszos arcú testvérpár, Julika és Lalika, és a mindig egyedül játszó Tomika is.

Fel sem merült, hogy bárkit is ki kellene közösíteni, mi egy csoport voltunk, akkor is, ha Julika útjából igyekeztem kitérni, mert tudtam, ha elkap, kicsavarja a kezemet.

– A blogodat olvasva láthatóan sokat olvasol külföldi oldalakat, hány nyelven beszélsz?

– Valójában néha magyarul sem találom a szavakat (nevet itt fel Bogi – szerk.megj.) Elég jól tudok angolul, megértetem magam németül, és tudok reggelit rendelni franciául.

– A családtól milyen támogatást hoztál?

– Annak, hogy én kvázi egy edukációs blogot írok, szinte biztosan köze van ahhoz, hogy anyukám ágán szinte csak tanárok (és autókereskedők) vannak a családban, hogy anya műfordító és meséket ír, apa meg egyrészt egy rettentő érdeklődő ember, kicsi koromban mindig néztük a Deltát, másrészt ő is nagyon szeret magyarázni.

– Tudatosan látod meg a leghétköznapibb dolgok mögött szükséges környezetvédelmet?

– Tudatosan keresem a pozitív példákat, és fontosnak érzem, hogy ezekre felhívjam a figyelmet. Abból indulok ki, hogy az emberek alapvetően a jó megoldást választják, ha van róla információjuk, ezért igyekszem tovább adni, ha valamit látok vagy hallok.

Nemrég egy bolt kirakatán láttam két matricát, ami környezettudatossághoz és fenntarthatósághoz kapcsolódott. Utánajártam, hogy pontosan mit jelentenek, sőt, a kommunikációs munkatársat is megkerestem, hátha vannak olyan gyakorlataik is, amiről, bár nem írnak, de megjelenik a működésükben, és ami jó példa lehet. Így is volt, egy egész sor, tulajdonképpen könnyen megvalósítható dolgot tesznek azért, hogy minél kisebb mértékben terheljék a környezetet.

– A szabadidődben, a hobbidban is van saját fenntarthatóságod?

– Számomra természetes, hogy önmagammal kapcsolatban is tegyek azért, hogy hosszútávon jól érezzem magam a bőrömben. A testi-lelki egészségem, a bennem rejlő tehetségek megélése és kibontakoztatása, a közösséghez való kapcsolódásom mind-mind fontosak.

Egyszer valahol azt olvastam, hogy a boldogság tulajdonképpen úgy érhető el, hogy megtöltjük a napjainkat olyan dolgokkal, amelyek örömet szereznek. Én erre törekszem. Igyekszem mindent a megfelelő perspektívából szemlélni. Olyan világban élünk, amelyben ugyanolyan emberek, mint mi, vezetékes víz, áram, orvosi ellátás és élelmiszerek nélkül rettegnek az otthonaikban, mert háború dúl az országukban.

Ehhez képest, bár az én problémáim a magam számára az adott pillanatban óriásinak tűnnek, mindig tudatosítom magamban, hogy bármi történjék is, biztonságban vagyok. Megengedem magamnak a rossz érzéseket: a szomorúságot, frusztrációt, és időnként a kétségbeesést (kezdő vállalkozó vagyok, na).

De pontosan tisztában vagyok vele, mennyire szerencsés vagyok, mennyire boldog életem van – és kész vagyok minden pillanatban ennek a bizonyítékait keresni. És ami azt illeti, meg is szoktam találni…

Mucsi Boglárka blogja ITT olvasható.

Szerző: Polgár Ágnes

Kép: Az interjúalany tulajdona

#fenntarthatóság #interjú #ezvagyokén #szakmaválasztó