Facebookozom, tehát vagyok
Hat óra nulla, nulla. A lehúzott redőnyök feketeségébe szaxofonozik bele az amerikai jazzénekes. Villog a kütyü, majd' kiégeti a retináját, míg kinyomja az ébresztőt. A hüvelykujja mégis automatikusan görgeti a kijelzőt, még fel sem ébredt már nézi az álhíreket: - Minek? Könyörgöm facebook, tűnj el!
Már nem is emlékszik arra, mikor és hol érkezett el az a pont, amikor a napi pár, felmegyek a facebookra megnézem miújságból folyamatos készenlét lett. A nap huszonnégy órájában. Talán ott, akkor, amikor otthon volt még a gyerekekkel. Egyszerűbb volt a csajokkal messengeren megbeszélni mitől lehet zöld a gyerek kakija, főleg, hogy képpel prezentálni is lehetett, mint felhívni az anyját és végighallgatni a szokásos szöveget, hogy nem kell megijedni, normális, ha egyszer spenótot evett a földön mászó egyéves, és mennyire szerette ő is ezt a zöldséget, amikor ennyi idős volt.
Ma az egyéves már tíz, és van egy nyolc és egy ötéves is. Mindegyiknek van saját tabletje, a legnagyobb fenn van a messengeren is, ami persze nem lehetne, na, de személyit még nem kérnek a facabookhoz. Persze minden előfordulhat.
A hírek szerint nagy változás ígérkezik, legalábbis ezt jelentette be Mark Zuckerberg. Az új facebookon az aktív tartalomra helyezik majd a hangsúlyt, nem lesz tele az oldal híreknek tűnő linkekkel, hanem a szerkesztők válogatása szerint kerülhetnek be a valódi hírek, és a kommentelésekre teszik a hangsúlyt. Mert a facebook elemzések szerint, az emberek akkor hajlandóak még többet a facebookon tölteni, ha ott minőségi kapcsolatokba bonyolódhatnak hasonló gondolkodású emberekkel.
Na, ez az, pont ezért van a kezében egész nap a mobil, mert pontosan megtalálja rajta azokat, és folyamatos kapcsolatban is van velük, akikkel ugyanarról beszélnek. A elítélt szülésznőről, az új pöttyös blúzokról, a zaklatás kérdéséről, a házassági problémákról és az SNI-s gyerekekről. És ha ma reggel rányomott egy ismeretlen blog érdekes cikkére, másnap reggel az arcába nyomja ugyanarról a csatornáról az új bejegyzést a face.
Szinte már egybefolyik számára az offline és az online világ. Nincs is határ. Azért sem, mert úgy érzi teljesen önazonos magával. Hiteles.
Nem mond mást, mint amit gondol, nem posztolja a nyaralását két évvel később, ha megmutatja a kakaócsigáját a főzős csoportban, akkor azt valóban ő és akkor sütötte, nem a boltban vette, és a fotó sem a netről leszedett, hanem a sajátja. A profilfotói viszonylag frissek, nem tesz fel olyan képet magáról amin öt évvel fiatalabbnak és hat kilóval többnek tűnik. Ő valóban 37 éves, és ilyen vékony, amilyen, pedig mások szemével nézve ő zabál. Tényleg jó abban amit csinál, persze olvas külföldi szakmai oldalakat, figyeli a kortársakat, de nem lehet ráfogni, hogy másról lesné le a kezéből kikerült kreatív gyerekjátékokat. Nem más a való életben, mint a netes világban.
Miközben újra és újra rácsodálkozik, hogy mennyien mások nem hitelesek. Teljesen mások az életben, mint egyébként online. Szavakat odavetni, akármiről írni sokkal könnyebb, mint komolyan gondolni bármit is.
Feltűnik neki, ha helytelenül ír valaki, vagy csupa eredetit mond, és bezárkózik az elől, aki rátarti vagy agresszív online. Pedig hányszor esett meg vele, hogy az online bűbájos, egy merő bunkó rátarti volt az életben. Például az a nő, aki amúgy csodaszép gyermekjátékokat varrt. Mindenáron azt akarta, hogy együtt árusítsák a termékeiket a neten.
Nem is érti, mások hogy tudnak mást állítani online, mint amilyenek a valóságban? Miért nézi el mindenki, cinikus összefogásban a manírozott hazugságokat? S hogy tudnak oly sokan belenézni a tükörbe? Mire jó, hogy egy másik életet élnek virtuálisan a sajátunknál?
Teríti az asztalt, szól a gyerekeknek, de mindenki kezében egy-egy kütyü van, senki nem néz fel belőle. Nyúl a sajátjáért és csoportbeszélgetésben szól a családnak, hogy vacsora van offline. Óriási, itthon nincs minőségi beszélgetés csak online, mi lesz ezután? Már így is a facen élnek. Ma ez a hiteles kommunikáció, – gondolja – jobb lenne, ha kikapcsolná magát a közösségi oldalról. Huszonnégy órára. Többre nem megy. Mert ez is ő, aki egész nap online elérhető. Bele sem akar gondolni, milyen lenne az élet a facebookon innen és túl. És mi lenne vele? Elveszne?!
Az önazonosságával együtt…
Kép: Pixabay
Korábban megjelent:
arról 
