Észnél maradni, de hogyan, ebben az embert próbáló időszakban?

Alig pár napja kezdődtek a szigorító rendelkezések, de máris felmerül egy csomó mentálhigiéné jellegű kérdés. Elsősorban most mindenki a fizikai egészségére gondol, miközben a lelkünk is óriási teher alá került. Holott az előrejelzések szerint, további - ésszerű -megkötésekre kell még számítanunk, amik még hónapokig is eltarthatnak. De hogyan bírjuk ki ezt ép ésszel?

Észnél maradni ez most mindannyiunk jól felfogott érdeke. Résen lenni, betartani minden óvintézkedést. Akkor is, ha nehéz. Könnyű ezt tudni ésszel, de bírni már nem annyira.

Tilalom most, hogy ne érjünk az arcunkhoz. Állítólag naponta ezt akár 1600 alkalommal is tesszük. Korábban ki gondolta volna, hogy ez a szám ilyen magas. Nem figyeltük, nem foglalkoztunk vele. De most már erre is figyelnünk kell. Nem tudjuk, az olvasó, hogy van vele, de nekünk újabban állandóan viszket az arcunk. Ha kell, ha nem.

Cipőérintéssel köszönni

A biztonsági javallatok szerint között szerepel az is, hogy családonként egy valaki menjen vásárolni. Lehetőleg az idősek és a gyerekek maradjanak otthon. Azaz, egy, egyedülálló idős ember vagy egy, egyedülálló gyermekes szülő már nehéz helyzetben van.

Van, aki nem tud elmenni közértbe. Vagy nem akar emberek közé menni. A nagyobb élelmiszerüzletek sorra szüntetik meg bizonytalan ideig a házhoz szállítás szolgáltatásukat. Miközben akadnak olyan – főleg kisebb üzletek, zöldségesek – akik a saját településükön belül felvállalják ezt a feladatot.

Az emberek is segítenek egymásnak, ahogyan tudnak. Segítség lehet az is, ha szomszédok, barátok összefognak, és hol az egyikük, hol a másikuk veszi meg a szükséges holmikat. Így történt a napokban velünk is, s a vásárlás miatti röpke találkozás alatt is csak a korona-helyzetről tudtunk beszélni. Illetve arról, ami éppen ezzel kapcsolatban foglalkoztat bennünket. Ahogyan a ház előtt álldogálunk, szigorúan egyméteres távolságban, ez is téma: viszket az arcunk.

– Viszket az arcom, mintha egy kóbor hajszál csiklandozná. Igyekszem nem gondolni rá. De majd megőrülök tőle!  Az orromon is érzem, biztosan van ott valami. A fejbőröm is viszket, de a fene tudja meddig marad élve az az átkozott vírus a bőrön, a hajon – játszódik le így, és hasonlóan mindkettőnkben, naponta többször.

A puszi és a kézfogás már régóta tiltott – régóta, különös megfogalmazás ez egy néhány napja vagy hete jelen lévő szokásról, de mégis: erre is oda kell figyelni. Mi emiatt csak a cipőnket érintettük össze. Jelenleg ez a legbiztonságosabb köszönési formula, ITT írtunk már róla.

Állandó kontroll alatt

Igyekszünk informálódni koronavírus témában, hiszen mindent követünk, elolvasunk, meghallgatunk. Szomjazunk az információra, ahogyan az emberek többsége. Milyen felületen, meddig él a vírus? Mire elég vagy sem a maszk? A kézmosás menete nekünk evidens: először a víz, majd a szappan. Tudjuk. Szerencsére ma már az emelőkaros csapokhoz nem is kell kézzel hozzáérni, könyökkel is ki lehet nyitni.

Arról is szó esik, hogy lehet az, hogy másoknak mindaz a higiénia előírás, amit éjjel-nappal hallunk, miért nem egyértelmű? Kiderül, kislányként, mindketten hasonló intelmeket hallhattunk: Piszkos, de tiszta kézzel se piszkáljuk az orrunkat! A fülünket se! Ne dörzsöljük az orrunkat, a szemünket meg főleg ne! Ne nyúlkáljunk a szánkba, ne kézzel együnk, hanem késsel és villával!

Igen, ahogyan az is mindig téma volt otthon, hogy hogyan tüsszentsünk, ha nincs zsebkendőnk?! Hát a könyökünkbe, a sálunkba. Na meg, az is mindig intelem volt, hogyan kell helyesen zsebkendőbe fújni az orrunkat: Kettéhajt: fúj, kettéhajt: fúj, és kuka.

Egyszerre mondjuk ki, hogy mi most hasonlóan szólunk rá a saját gyerekeinkre: Ne piszkáld az arcodat, ne fogdosd a falat, ne lógj a kilincsen, ne kapaszkodj a korlátba, ne ülj le a földre az aszfalton. Magunkban tesszük hozzá azért, mert az aszfalton állítólag kilenc órán át is megél a koronavírus. Állítólag….Miközben folyamatosan fertőtlenítünk. Mindent. Még a fertőtlenítő tubust is áttöröljük. Hajat már naponta mosunk, ahogy fogat is egyre sűrűbben, már a napi ötnél tartunk, mert úgy érezzük a koronavírus bárhol megbújhat. Kezdenénk elveszíteni a kontrollt?

Gyerekekkel bezárva

Joggal érezhetjük magunkat bezárva. Hogy sok ez nekünk. Teher az otthonlét. Azt is meg kell gondolnunk, hogy mikor hova megyünk. Akár boltba, akár munkába. De közben nyomasztó az érzés, hogy biztosan minden van itthon? Megvásároltunk minden szükséges gyógyszert, vitamint, alapanyagot?

Ahogyan fokozódik a bizonytalanság, az emberek sokkal ingerlékenyebbek. Egymással, a gyerekekkel. Kimondjuk: nehéz a home office és a home school. És még csak a harmadik napnál tartunk.

Mindenkinek nehéz ez a helyzet. De, ahol gyerekek vannak, ott még inkább. Ahol több gyerek van, hatványozódik minden. Olvassuk mi is a praktikákat, hogy hogyan lehet lefoglalni az óvodást, az iskolást. Mozgassuk meg őket a lakásban is, ha már a játszótérre nem mehetünk, s nem is mennénk.

Dobjunk célba labdával, plüssel. Rendezzünk sorversenyt. Ez rendben is van. De van, hogy ez sem elég. Vagy a szülőnek nincsen már kedve, ereje szórakoztatni a különböző korosztályú gyereket. Nem minden gyereket foglalnak le a matricás albumok, míg más órákig el van vele.

A gyerek a home office idején is gyerek. Nem ragaszthatjuk le a száját, amíg konferenciahívást bonyolítunk le. Beszél, beszél, és beszél. Folyamatosan. Vagy sír, kérdez. Esetleg veszekszik. Sokan osztanak meg fotót, ahol apa ölében ül egy, két gyerek, amíg ő a laptoppal dolgozik. Kedves fotók ezek, s a munkaadók, munkatársak is jól állnak hozzá, ha a kicsik olykor bele integetnek vagy hallóznak az élő skype kapcsolatba. De vajon meddig tart ez az idilli állapot?

A gyerekek közül sem biztos, hogy mindenki jól érzi magát a négy fal között. Vagy hogy nem kaphatja meg a kedvenc ételét, mert éppen nem kapható, s nem tudják, mikor lesz újra. Nem csoda, ha mindenki feszült, és sokan kikészülnek.

Amikor egy családtagot a munkája elszólít otthonról, akkor minden egyes alkalommal átsuhanhat a félelem a fejünkön, remélhetőleg, a láthatatlan vírus nélkül tér haza aznap is.

Hogyan lehet ezt túlélni?

Segít a szakértő a túlélésre játszani

Érdekes helyzet a mai. Lassan már követhetetlenné váló változásokkal. Minden napra jut egy újabb intézkedés, korlátozás, módosítás, újdonság. Valami, amitől tartani kell. Most már érezhetjük úgy, hogy túlságosan is érdekes ez a helyzet, amit most mindannyian túl kell élnünk. Túlságosan. Talán sokan nem is bírják a folyamatos információáradatot.

Amit eddig gyakoroltunk, hogy éljük meg az adott pillanatot, arról most hallani sem akarunk! Mindenki inkább a jövőre koncentrál, arra, hogy ami most történik velünk, azon legyünk mihamarabb túl. Ám egyre több a veszély, és minden arra szólít bennünket, hogy #maradjunkotthon. Ám ez az önként és ajánlottan vett karantén, mondjuk ki, kicsinálja az embert. Hiába tudjuk az eszünkkel, hogy jól is ki lehetne használni ezt a helyzetet.

Sudár Györgyi viselkedéselemzőt kérdeztük arról, hogyan élhetnénk túl mindezt? A szakértő első körben arról biztosított bennünket, hogy az, ami ezekben a hetekben történik, az valóban mindannyiunkat megvisel. Aminek az oka az, hogy az elmúlt évtizedekben nem kellett szembe néznünk olyan globális történésekkel, ami ilyen mértékben felborítaná a hétköznapi életünket, és ezzel megrengetné a biztonságérzetünket.

– A korlátozások néhány napja tartanak, így a legtöbben valószínűleg a változás folyamatában a sokknál, vagy az ellenállásnál tartanak – ilyenkor mindenféle szélsőséges érzelmi reakció megjelenhet, van, aki pánikszerűen vásárolja fel az élelmiszereket, mások próbálnak úgy csinálni, mintha mi sem történt volna – vázolja a helyzetet a viselkedéselemző.

Majd biztatni kezd azzal, hogy később a frusztráció és a mélypont után majd megtanulunk együtt élni az új helyzettel: – Új szokásokat alakítunk ki, és ha minden jól megy a végére erősebbek és tudatosabbak leszünk.

Figyelmeztet arra is, hogy a következő napokban-hetekben mindannyian kénytelenek leszünk alkalmazkodni az új élethelyzethez, ami mindannyiunktól sok fegyelmet, elfogadást, türelmet igényel majd. – A járvány terjedése megjósolhatatlan, és könnyen érezhetjük azt is, hogy nincs igazán befolyásunk a dolgok felett, ez a két faktor jelentősen hozzájárul a stressz-szintünk emelkedéséhez, és az egészséges emberekből is kisebb-nagyobb szorongást vált ki – hangsúlyozza.

Gyakorlati útmutató a jobb közérzetért

Sudár Györgyi viselkedéselemző szerint, rengeteg mindent megtehetünk magunkért és egymásért, hogy a lehető legjobban vészeljük át az előttünk álló heteket:

Legyen napirendünk! A biztonságérzetünkhöz jelentősen hozzájárul, ha azt érezzük, hogy az életünkben rend van. Lehet, hogy hamarosan hetekre be leszünk zárva a lakásba, nagyon fontos, hogy minél előbb kialakítsunk egy napi rutint, és igyekezzünk ehhez tartani magunkat. Keljünk fel azonos időben, öltözzünk fel, mintha dolgozni mennénk, alakítsunk ki rituálékat, amik segítik az új ritmus kialakítását. Figyeljünk az étkezésre, mozgásra, alvásra, tartsuk jó állapotban magunkat! Ha szétfolyunk, és egész nap pizsamában vagyunk, nagyobb eséllyel leszünk befordultak, depressziósak.

Egy nap a világ! Amikor bevásárolni megyünk, vagy a megélhetésünk tölt el aggodalommal, természetes, hogy hetekre, hónapokra előre próbálunk gondolkodni, és stratégiákat gyártunk. Mégis, amikor megtehetjük, igyekezzünk a jövő felé kalandozó gondolatainkat a jelenbe, a mai nap felé irányítani, és abból a legjobbat kihozni. Mit tehetünk ma magunkért, a családunkért? Hogyan lesz ez a nap elviselhetőbb? Hogyan töltődünk? Kitől tudunk lelki támogatást kérni? Ha a világ felett nincs is kontrollunk, azt hogy a figyelmünket mire irányítjuk, mi döntjük el. Az életünk filmje is pillanatképekből épül fel, a válságos helyzet alatt is a hétköznapok minősége dönti majd el, milyen állapotban leszünk.

Korlátozzuk a hírfogyasztást! Természetes, hogy különösen figyelemmel kísérjük, mi megy a világban, de érdemes naponta egyszer, maximum kétszer híreket olvasni, és nem kitenni magunkat a kontrollálatlanul ránk ömlő információknak. Ha tájékozódni akarunk, tegyük ezt hiteles forrásból. Kerüljük a lelki környezetszennyezést, ne rémisztgessük ismerőseinket álhírekkel. Igyekezzünk két lábbal a földön állni, de optimistán tekinteni a jövőre.

Legyünk empatikusak egymással! Egy ilyen rendkívüli krízishelyzetre, mint a mostani, mindannyian másképp reagálunk. Nem tudjuk, hogy annak az embernek, aki tízesével vásárolja fel a wc papírt, milyen traumái, félelmei vannak, miért cselekszik, úgy ahogy. Ne ítélkezzünk egymás felett, fogadjuk el, hogy mindenki másképp küzd meg a nehézségekkel. Néhány együtt érző szóval, megértéssel sokat tehetünk egymásért! Különösen fontos a kapcsolattartás ezekben a hetekben, bátran hívjuk fel barátainkat, rég nem látott ismerőseinket, biztassuk, erősítsük egymást!

Legyen öröm a napjainkban! Az élet nem áll meg, legtöbbünknek dolgozni kell, otthon vannak a gyerekek, a háztartást is vezetni kell, mégis nagyon fontos, hogy ne a mókuskerékben legyünk egész nap, igyekezzünk legalább napi 1 órát olyan dolgokkal tölteni, amik kikapcsolnak, feltöltenek. Lehet ez olvasás, filmezés, társas, otthoni sport, bármi, a lényeg, hogy adjuk át magunkat, és zárjuk ki a külvilágot. Igyekezzünk könnyedebb, vidámabb szórakozási formát találni, hogy a lelkünket a jóra hangoljuk.

Jó, ha tudunk hinni valamiben! Ezekben a vészterhes időkben különösen fontos, hogy tudjunk hinni valami magasabb erőben. Hit nélkül nagyon kiszolgáltatottnak és kicsinek érezhetjük magunkat. Ha bízunk a gondviselésben, a jövő sem tűnik majd olyan sötétnek.

Készüljünk fel arra is, hogy lesznek rosszabb napjaink. A bezártság, az izoláció hosszabb távon nagyon megterhelő mindenki számára, különösen igaz ez azokra, akik egyedül élnek. Tegyünk meg mindent, hogy jól viseljük a megpróbáltatásokat, de sajnos elkerülhetetlen, hogy időként megjelenjenek a negatív érzelmek, a félelem, a szomorúság, vagy a düh.

Ne nyomjuk el, engedjünk teret, sírjunk, kiabáljunk, ha jól esik, de ne hagyjuk, hogy az érzelmeink tartósan átvegyék az irányítást. Paradoxon, de ha megéljük az érzelmeinket, gyorsabban szabadulunk, és kisebb az esélye a szorongás, depresszió kialakulásának. Ha úgy érezzük, nem tudunk megküzdeni a helyzettel, kérjünk segítséget! Rengeteg segítő szakember kínál online konzultációt, sok most az ingyenes lehetőség is.

Gondoljuk végig, mire tanít minket ez a helyzet, miben szeretnénk fejlődni! Szélsőséges helyzetekben sok negatív reakció megjelenhet, de a krízisben mindig ott van a fejlődés lehetősége is. Ez nem azt jelenti, hogy nem élhetjük meg a negatív érzéseinket, és hogy mindenben a pozitívumot látjuk. Sokkal inkább azt jelenti, hogy elfogadjuk a helyzetet, aktívan megküzdünk a nehézségekkel, hiszünk magunkban és a gondviselésben, nem hagyjuk sem magunkat, sem egymást cserben.

Rejtett erőforrásokra bukkanhatunk, tisztulhatnak a kapcsolataink, gyógyulhatnak régi sebek. A következő hetekben a legtöbbünkben alaposan átértékelődnek majd az élet dolgai, kicsit lecsendesedhetünk, és végig gondolhatjuk, hogyan építsük újra az életünket – bízom benne, hogy sikerül egy élhetőbb, emberibb világot teremtenünk.

#maradjotthon #vigyázzunkegymásra #észnélmaradni